Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-09-22 / 33. szám

8.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. szeptember 22.

mindig rendelkezésükre áll azoknak, a kik az ország termelőerejét gyarapítani kívánják. Nincs kétségem benne, hogy a kabinetnek e nagy tevékenységű és sikerekben gazdag tagja szívesen fogja a III. kerület szőlleinek rekonstruálását ezentúl is támogatására méltatni. Remélem, hogy az állami segítség a jövőben még nagyobb mértékben lesz e célra biztosítható. (Hosszantartó élénk éljenzés.)

A közgyűlésből.

Nyúlfarknyi kis napirend várta szerdán a városatyákat. De ki törődött a napirenddel. A városatyák nem is azért gyűltek össze, hogy azt intézzék, ami napirenden van, hanem hogy egy kis választási pletykát váltsanak a társalgóban.

De ha rövid volt a napirend, a városatyák megtoldott ák egy csomó interpelláczióval. S kétségtelenül ez volt az érdekesebb része a közgyűlésnek. Az uj interpellációkon kívül a régiekkel is kellett végezni. Az első volt az iparrajz-iskolai igazgatói választás. Meg kell adni, hogy Matuska Alajos helyettes polgár- mester ügyesen verte vissza a támadást. De azért a városatyákat csak arról győzte meg, hogy a konkrét esetben nem lehet már semmit sem csinálni. Mert ez; a rendszer. Tehiájt a rendszer a hibás. Jó. Gell é r i Mór mindjárt be is jelentette, hogy majd módot fog találni, hogy hát ezt a rendszert vitassák meg s módosítsák. Szegény tanács. Mi lesz belőle, ha a leghatalmasabb fegyvert, a választás jogát kiveszik a kezéből. Hogyan osztogatja azután a kegyeket s h hogyan szolgálja a befolyásos városatyákat.

Az uj interpellácziók közül kettő volt fontos Csillag Zsigmondié és Dezsenyi Józsefé. Csillag Zsig- mond a trachoma hivatalos terjesztése ellen tiltakozott. A »Magyar Székesfőváros« múlt számában hivta föl a figyelmet arra, hogy egy szerencsétlen miniszteri rendelet, ahelyett, hogy a legszigorúbb óvintézkedéseket rendelte volna el a trachoma ellen, fiskális szempontokból ugv intézkedett hogy hivatalos hatalommal terjeszti a veszedelmes betegséget. A közügy érdekében örvendünk, hogy fölszólalásunk nem volt hiába való s hogy hangot kapott a törvényhatóság termében is. Talán meg lesz az eredménye és sikerülni fog felvilágosítani a minisztert, hogy nagy veszedelemnek kptforrá-sa lehet az a szerencsétlen rendelet.

A másik interpelláló Dezsényi József a múlt héten a polgári becsületen esett sérelemért követelt elégtételt. Dezsényi elmondta hogy a nagyközönség körében mily nagy fölháborodást. és megbotránkozást okozott a hir, hogy egy tanácsos rendőrök asszisz- tencziájával utasította ki szobájából a vállalkozókat, akik törvényes alapon és jogon kívánták, hogy egy árlejtés nyilvános legyen. Botrányos sérelemnek mondta az eljárást s komoly elégtételt követelt. A helyettes polgármester kijelentette, hogy a vizsgálat már folyamatban van. Ebben megnyugodott a közgyűlés. Nem is tehetett mást. Derítse ki a vizsgálat, hogy mi történt. Mi is megnyugszunk a vizsgálatban. Nem akarjuk hinni, hogy olyan irányba tereljék a dolgot, hogy egy szegény s a dologban ártatlan fogalmazóban bűnbakot keressenek. Nem az akérdés, hogy üres volt-e a tanácsterem, vagysem hanem hogy a vállalkozók adtak-e komoly okot arra, hogy a tanácsos

rendőröket hivasson. Komoly veszedelem fenyegette-e a tanácsos ur egészségét. Nyilatkoznia kell a vizsgálatnak arra, hogy méltányos, helyes és illendő eljárás-e az, hogy egy tanácsos, amikor az árlejtés helyiségéül a maga (szobáját jelöli ki s a bizottsággal ott is telepszik le, nagyiparosokat arra kényszeritsen, hogy az előszobában lessék a tanácsos ur szavát. Vájjon mennyiben csorbult volna a tanácsos ur tekintélye, ha már a város pénzén szépen bútorozott szobáját féltette a vállalkozó szagtól, hogy ő is leereszkedjék az előszobáig s a tágas előszobájában tartsa meg az árlejtést. De legyünk türelemmel s várjuk figyelemmel a vizsgálat eredményét. Akkor majd lesz még egy pár szavunk.

A napirend csupa patika-ügy gyei volt tele. A város négy uj patikát akar nyitni. Ha ő nyitná még megértenénk a nagy buzgóságot, Sőt akkor is, ha mint Gööz József nagyon helyesen pedzette a város értékesítené a koncessiókat. De nem úgy van. A városi tárgyalás puszta komédia. Vitatkoznak, hajba kapnak s a végén a belügyminiszter oda adja a jogot, ahova és akinek akarja. Egyebekben nagyon érdekes ez az egész patika-komédia. Nagyon jól jellemezte Csillag a közgyűlésen az állapotokat, amikor azt mondta, hogy nincs íz a mágnestű, mely jobban reagálna a vas közéi Résére, mint az a gyógyszerész- tulajdonos egy uj patika hírére. Arról megfeledkeznek ta1! igyógyszerészek, hogy nekik nem igen van alapjuk arra, hogy jogokról beszéljenek, mert hisz ők nem tettek mást, mint hogy ötven-hatvanezer forintot érő ajándékot kaptak s elfogadtak. Volt akárhány gyógyszerész, aki ezt az ajándékot hamarosan föl is váltotta apró pénzre s jó drágán eladta a patikát.

Most, amikor a kormány keble csak úgy duzzad a főváros iránt táplált jóakarattól és szeretettől, talán alkalmas lenne kísérletet tenni, hogy nem lehetne-e a városnak aprópénzre váltania ezt az ajándékot. Ha a tervezett uj négy patika csak kétszázezer koronát jövedelmezne a városnak, az is segítene a város háztartásán. A közegészségügynek pedig nem ártana, mert akadna gyógyszerész, ki szívesen megadná az árát. Sőt abban sem látnánk semmi bűnt, ha árverésen adnák el a jogot, természetesen csak okleveles bgyégyszerészek pályázhatnának. Aki legtöbbet igér, azé a patika. Mi veszedelem lenne ebből. Hisz a patikaszerek árát a kormány állapítja meg s így nem szedhetnék vissza a patika árát jogtalanul a közönségtől.

Kornfeld György halála. *

Egy nagy reményekre jogosító életet oltott ki a halál. Kornfeld Zsigmondnak, közgazdasági életünk e kimagasló alakjának György nevű fia hunyt el váratlanul. Az elhunytnak pénteken, f. hó 20-án volt a temetése, a melyen a fővárosi társadalmunk minden számottevő tagja részt vett, osztozkodva Kornfeld Zsigmond mély gyászában, a melyhez mi is őszinte részvéttel járulunk. Az elhunyt testvérlapunknak a „Magyar Egyetemi Szemlének“ tehetséges munkatársa volt s jogtudományi cikkei méltó feltűnést keltettek.