Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-22 / 33. szám
1901. szeptember 22. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 9. Kórházaink jövője. A jóléti bizottság egyes albizottságai tudvalevőleg' 'kötetszámra szállították az adminisztrácziót ismertető jelentéseiket. Ezek között sok érdekes javaslat és ismertetés van, amelyek ha nem is eredményeznek megtakarítást, fontos közügyet hoznak napirendre. Ilyen az a rendkívül fontos kérdés is, hogy mi történjék kórházainkkal s különösen mi legyen a sorsa a Rókus kórháznak. Erre vonatkozólag az illetékes szakbizottság a követkőket mondja: A Szt.-Rókus-közkórház helyett felépítendő nj közkórház kérdésével már közel két évtized óta foglalkoznak, s az előkészítési tárgyalások már oly stádiumban vannak, hogy az építési terv pályázat feltételeire is meg van már a javaslat, sőt a 100 millió koronás kölcsön programmjában az uj kórház 6,400.000 korona költségelőirányzattal szerepel. Mindezek daczára az uj közkórház felépítése megakadt, mert az utóbbi időben inkább a takarékosság szelleme hatotta át a törvényhatóságot, s minthogy eddigi kórházainak létesítése által nemcsak községi feladatainak felelt meg, hanem ama kötelességének is eleget tett, melyet az országban elfoglalt állásánál fogva előkelő helyzete reá ró: ennélfogva mindinkább ama felfogás jutott érvényre, hogy Budapesten egy újabb közkórháznak felépítése az államnak feladata, melynek ez idő szerint ilyen jellegű közkórháza a székesfővárosban nincsen. S ennek a felfogásnak többször adott kifejezést a törvény- hatósági bizottság t. közgyűlése, de feliratainak sikere nem volt. Az uj közkórház építésének ügye időközönkint fel-fel bukkant, az idő elmúlt s a Szt. Rókus-kórház százados épülete évről-évre mindjobban romlott, a helyzet ott napról-napra tarthatatlanabb lett, s ma már ott állunk, hogy az orvoslás eszközeit sietve kell keresnünk, nehogy közegészségi érdekeinket veszélyeztessük, s ezen felül még a helyett, hogy az okos takarékosság előnyeit élveznők, a ukafrság káros következményei nehezedjenek községi pénztárunkra. És itt egyenesen rá kell mutatni arra a körülményre, hogy a gondnokság szervezése és a kórházi számvevőségnek megszüntetése főleg a miatt nem történhetett meg, mivel ezen hivatal számára, mely épen a helyes és okszerű kezelés és gazdálkodás elveinél fogva a kórházzal szerves kapcsolatban helyezendő el, a kórházban helyet találni egyáltalában nem lehetett. Nem pedig azért, mert a gondnokság jelenleg is az utcza színvonalán alul fekvő oly sötét és nedves helyiségekben van elhelyezve, melyeket közegészségi szempontoknál fogva késedelem nélkül ki kellene üríteni. így állunk a kórházi élelmezéssel is. Bizonyára sokkal előnyösebb lenne, ha az élelmiczikkek beszerzését úgy eszközölhetnők, hogy azokat nagyobb meny- nyiségben szellős, tágas, száraz és elég világos éléskamrákban helyezhetnénk el; ez módot nyújtana arra, hogy bizonyos élelmiczikkeket házilag szerezhetnénk be. Ámde ez ma lehetetlen, mert az élelmiczikkek elhelyezésére a konyhából nyíló fülkén kívül más alkalmas hely nincsen. Ugyancsak a gazdaság hátrányára van az is, hogy a mosókonyha megfelelően el nem helyezhető, sem gőzmosó konyhát nem rendezhetünk be, mert erre helyet nem találni. S a mit talán legelői kellett volna megemlíteni, rendkívül hátrányos a kórházra, hogy konyhája, melyben naponta 7871 adag ételt készítenek el, alig szellőztethető, nappal is légszeszszel világított, zig- zugos helyiségben van. Ezekben a helyiségekben a főzés annyira nehéz, hogy arra csakis oly önfeláldozó kitartással lehet vállaltkozni, a minővel csak az emberszeretettől áthatott irgalmasi testvérek bírnak. Mindez a kórház gazdasági részét hátrányosan befolyásolja, sőt közegészségi szempontból is káros: kötelességet mulasztanánk tehát, ha közkórházaink jövőjével és első sorban a Szt, Rókus-kórház jövőjével behatóbban nem foglalkoznánk. Előttünk eme kérdés megoldására két mód áll fenn. Az egyik uj közkórháznak építése, a másik a szent Rókus-kórháznak megfelelő és gyökeres átalakítása. Ha csupán a közegószségi szempontok vezérelnének bennünket és az lebegne a szemünk előtt, hogy közkórházi intézményeinket szaporítsuk és fejlesszük, úgy minden habozás nélkül az uj kórház megépítése mellett foglalnak állást. Ámde, mivel kiküldetésünk czélja az volt. hogy a székesfőváros közigazgatása keretében és főleg közintézményeinknél takarékosságra törekedjünk; mivel feladatunk épen az, hogy pénzügyi helyzetünkre való tekintettel háztartásunk egyensúlyának megőrzésével mutassunk utat közigazgatásunk és közintézményeink tökéletesítésére és fejlesztésére; s mivel a törvény- hatóság amaz álláspontját, hogy a közkórházak létesítése körül községi feladatait messze túlhaladó kötelességet teljesített, magunk is meggyőződésből tartjuk fenn; s végül, mivel mi sem zárkózhatunk el amaz általános kívánság elöl, hogy a közegészségi intézetek létesítésében ama határvonalnál állunk, a melyen túl már az államnak kell kötelességeit teljesítenie: mindezeknél fogva egész határozottsággal jelentjük ki, hogy a székesfővárosnak a jelenlegi viszonyok és körülmények között egy uj közkórház építésének tervét egyelőre el kell ejtenie. A székes- főváros ma egyáltalában nincsen abban a helyzetben, hogy a teljes felszereléssel csaknem nyolcz millió korona költséget fordíthasson egy uj, nagy közkórház építésére és pedkig annál kkevésbbé, mert arra kényszerít őok fenn nem forog és a mit eddig tett, az a kötelesség példás teljesítése volt. Midőn azonban ezt az álláspontot elfoglaljuk, viszont nem hangoztathatjuk eléggé, hogy mindez nem old fel bennünket azon kötelesség alól, hogy meglevő közintézményeinket a jelzett határok között ne javítsuk, ha lehet, íejleszszük, és általában úgy gondozzuk, a miként azt az intézmények jellege, az elodázhatatlan szükség, a tudomány és az élet fejlődése, nemkülönben az emberszeretetnek mindinkább tért foglaló tanításai megkövetelik. S épen azért, mert álláspontunk szerint egy uj közkórháznak a közel jövőben való felépítését nem javasolhatjuk, annál nagyobb nyomatékkai kérjük a t. törvényhatóságot, hogy közintézeteinket és
