Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-08-11 / 29. szám
Képviselőválasztás. 4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. augusztus 11 Az idői képviselőválasztás ugylátszik Budapes- len is elevenebb lesz, mint volt eddig. Budapesten szinte már megszoktuk a csendes választást, hogy senki a választással néni törődik. Különös ez, hogy Budapest, amelynek kilencz képviselővel e téren is vezetnie kellene, nem kér magának semmi részt a politikából. A közömbösség már szinte tüntető paszivi- tássá fajult. Talán az idén elevenebb lesz a válaszlás, talán érdeklődni fognak, nem a jelöltek politikája, hanem személye iránt. Mert ahol eddig megszólalt a választási kortes kürt, sehol sem politikát, mindenütt csak személyt. hirdetett. Elsőnek mozdult meg a fürge Lipótváros. Ott lesz talán legerősebb a személyes küzdelem mert legjobban ott győzi a pártkassza a zajt. Mezei Mór a mostani képviselő és Sándor Pál a múlt választás ellenjelöltje állanak megint szemben egymással. Politikai eltérés alig van közöttük, csak éppen a jelszó más, mert az egyik ügyvéd, a másik kereskedő. Azt mondják a Lipótvárosban, hogy ki küldjön kereskedő képviselőt a Házba, ha nem a Lipótváros? Komoly küzdelem Ígérkezik az első kerületben, F a 1 k Miksa régi kerületében. Ott is a kasztrendszer állt be a küzdelembe. Ez a főváros hivatalnoki kerülete, képviselje tehát hivatalnok, hirdetik azok, kik Fáik ellen kibontották a zászlót. Már van is jelöltjük, de a jelölt még nem nyilatkozott, hogy síkra száll-e Fáik Miksa ellen. A Kasics-párt csak a községi választásokon szerepelhet. Képviselőválasztásra nincsen számbavehető pártja. Valószínű azonban, hogy a kis párt szivesen támogat Fáik ellen mindenkit. Ó-Budán még minden csöndes. De azért aligha lesz ott sima választás. Nagyon megfeküdte az ó-budaiak gyomrát a katonai ruharaktár, amelyet a mostani képviselő nem tudott a számukra megmenteni. Ezt nem tudják megbocsájtani a képviselőjüknek, s azért keresnek olyan jelöltet, aki legalább megboszulja a katonai ruharaktárt. A Terézvárosban ugylátszik nagyon megerősödött a Radoca-párt. A demokraták ugyanis' másodrangu ellenjelöltet keresnek. Vázsonyi nem hajlandó többet föllépni. Ez bizonyítja, hogy még a díszes bukásra sincsen kilátásuk. Az Erzsébetváros, vagy igazabban Ehrlich város még pihen. Ehrlichék mégnem heverték ki a két hónap előtti választást. Csudálatos egy városrész ez. Diogenes lámpájával se lehet egy polgárt taláni az Erzsébetvárosban, aki meg lenne elégedve a mostani állapotokkal. Minden ember ezer okot tud ott az elégedetlenségre. De nincsen ember, aki központosítani tudná, az elégedetlenséget. Az arra valók bizonyos oiTÍintoritással kerülik a tájékát is. így közveietlenül a választás előtl akad egy kis csoport, amely tömőiül, de hiányzik minden szervezet, mig az Ehrlich-párt már jó előre szervezve van. Az eredmény természetesen mindig az Ehrlich-párt nagy győzelme. Ha nem sajnálnák a munkát s egy-két esztendeig dolgoznának a szervezésen, csakhamar hírmondó sem maradna az Ehrlich-pártbói. Az Erzsébetvárosban azonban csak panaszkodnak és tétlenül várják a sült galambot, ügy suttogják, hogy nem hiába vártak, hogy a szabadelvű klubban keresztül húzták már Ehrlich-—Morzsányiék számítását. A Ferenczvárosban nagy gabalyodást okozott, hogy Tolnai Lajos nem hajlandó többet mandátumot vállalni. Természetesen tuczatszámra támadt nyomában a jelölt. A legtöbb azonban csak önjelölt. Mire választásra kerül a dolog, a jó ferenczvárosiak szépen megegyeznek Kőbányával s a jelölt minden nehézség nélkül megszerzi a mandátumot. A második kerület nyergében Darányi Ignácz, a negyedikében Podmaniczky Frigyes keményen ül. Meg sem próbálja senki kivetni őket onnan. Ugvis hiábavaló fáradság lenne. A Józsefváros kegyelmes ura, Berzeviczy Albert is nyugodtan alszik. Hej, pedig ha valami természet- fölötti erő kiszabadítaná a Berzeviczitanya, a józsefvárosi kör meggyőződését. Szerencse, hogy nincsen komoly ellenzéke, mert az alaposan megronthatná a józsefvárosiak csöndes álmát. Az ellenzék talán állít jelöltet, de csak a zászló becsületéért, hogy egyhangú ne legyen a választás. Nem sok, amit a fővárosban a legszentebb politikai jog gyakorlása körül Budapest polgárai kifejtenek. De választásról-választásra élénkül a kép s talán megjön az idő, amikor Budapest kilencz mandátuma sem lesz biztos, azért is meg kell küzdeni. A központi vásárcsarnok, A polgármester a főváros közigazgatásáról tett beszámoló jelentésében ágy nyilatkozik a vásárcsarnokokról : A közélelmezési és ezzel kapcsolatos közegészségügyi intézmények sorában eláő: helyet foglaló vásárcsarnokintézmény mindinkább nagyobbodó forgalommal rendeltetésének kiváló módon felel meg, a mit különösen bizonyít az a körülmény, hogy a központi vásárcsarnok nagyban való kereskedelem lebonyolítására s újabb élelmiszer kereskedelmi ágak ki- fejlesztésére szűknek bizonyult, úgy, hogy az ez iránti panaszok nap-nap mellett hangosabban követelnek megfelelő intézkedést. Íme tehát hivatalosan is konstatálják már, amit mi annyiszor hangoztattunk. Legyünk csak őszinték. A köz] önti vásárcsarnok már a tervezéskor is szűk volt. A központi vásárcsarnokot csak nagyobb szabású és különösen díszesebb detail csarnoknak tervezték s nem olyan csarnoknak, amely hajlékot adhatna a nagykereskedelemnek Nem akarunk ezért senkinek szemrehányást tenni. csak konstatáljuk a lényt. Tesszük pedig azért, mert nagy szükség van arra, hogy elfogulatlanul, sőt peszimisztikusan vizsgáljuk a legkisebb baját a vásárcsarnokoknak, hogy az uj központi vásárcsarnok építésénél a szerzett lapasztalokat fölhasználhassuk. Az első csarnokok építőinek eljárását még menti az, hogy egy egészen uj intézményt honosítottak meg. Ők mintául vették a legjobb külföldi csarnokokat. S nem csoda, ha minden tapasztalat nélkül nem leheteti mindjárt megállapítani, hogy a budapesti élet, a mi viszonyaink micsoda változtatást követelnek a külföldi mintákon. Most azonban már megvannak a szükséges tapasztalatok. Legyünk első sorban őszinték. Sokat hallunk a vásárcsarnok kibővítéséről. Hát ez üres beszéd. A központi vásárcsarnokot kibővíteni nem lehet. Uj központi vásárcsarnokra van szükség, nemcsak más alap-
