Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-06-30 / 26. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. junius 30 ami azután nagyon megosztotta a véleményeket a képviselöházban. íme kétségtelen bizonyítéka, hogy az a széthúzás, amely ma Budapest és a vidéki városok között van, egyaránt káros mind a kettőre. Mind a kettőnek fontos érdeke, hogy a látszólagos ellentétek kimagyaráztassanak s Budapest és a vidéki városok egyesült erővel indítsák meg a városok tehermentesítése érdekében az akciót. A főváros érdekében kérjük a polgármestert, foglalkozzék ezzel a kérdéssel s ne engedje, hogy az ellentétek jobban kiélesedjenek, hanem igyekezzék az ellentétek elsimításával odahatni, hogy a városok akciójában Budapest is megkapja az öt megillető helyet. A nemzeti kincsek. Nem köznapi kíváncsiság, nem is egyedül az idegenforgalom emelése az iditó oka annak az idit- ványnak, a melyet szerdán a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Dicsőségteljes hazai történelmünk számos drága kincse az idők mostohasága folytán hazánk földjéről elkerült. Királyaink ékszerei és fegyverzetei, templomaink ereklyéi idegenbe vándoroltak. Hollós Mátyás hires könyvtárának remek könyvei : a páratlanul szép corvinák nagy sokasága, kétszáznál több, ott fenn van Bécsben a császári köny- tárban. Ereklyék, drágaságok, Bocskay koronája a császári kincstárban. A tragikus véget ért, a Gselepatakban fűlt 11. Lajos gyermekkirályunk fegyverzete és a többi sok megszámlálhatatlan kincs a császári udvari múzeumokban. A magyar ember ott az idegenben elszorult szivvel nézi ezeket az ereklyéket, melyek a bécsinek és idegennek csak bámulás, nekünk ellenben áhitat és kegyelet tárgyai. Most azonban, hogy imádott jó királyunk határtalan áldozatkészség folytán felépült immár a magyar királyok budavári palotája, szebben és ragyogóbban mint Hollós Mátyás hires palotája, mert elérkezett az idő, hogy a történeti ereklyéket visszontláthassa Buda, viszontláthassa a magyar föld és népe. Nem egyedül az idegenek, hanem első sorban a magyarok áradatát akarjuk mi Budára indítani, mert e kincsek hazánk történetével egybe vannak forrva, e kincsek maguk is történet, részei annak az ezeréves sok vérrel és könynyel, de sok nagy dicsőséggel teli történetnek, melyen nemzeti ideáljaink teremnek és a mely történet minket kitartásra, munkára, hazafi- ságra és egy szebb jövendőbe vetett bizalomra tanit. Eme nemzeti kincseket kívánjuk mi Budán láthatni. Igaz ugyan, hogy a budavári palota még teljesen el nem készült, de minthogy e kincsek hazahozatala számos előzetes kérdés megoldásától függ, azért már most szükség volt az indítványra, hogy a palota teljes elkészülte és berendezése után a kincseket már ott el lehessen helyezni. Dr. E. S. Kidobott százezrek. A főváros pénzügyi helyzetét a legjobb akarattal sem lehet valami nagyon rózsásnak mondani. A beavatottak nézete csak abban tér el, hogy négy millió, vagy hat millió lesz-e a jövő évi budget deficzitje. Ezeknek a viszonyoknak a torzszülöttje a jóléti bizottság. Órákig vitatkoztak ebben a bizottságban, hogy kiadják-e a vízvezetéki igazgatóság havi jelentéseit, a mi egy esztendőben hatvan forintba kerül. Görcsös kezekkel kapaszkodtak bele egy egy napidijasnak az állásába s nem nyugodtak, a mig a takarékosság szent nevében a napidijast ki nem akómbólitották. Látva ezeket a dolgokat, az embernek szinte kedve lenne komolyan venni azt a nagy takarékossági akcziót. Ámde azt látjuk, hogy a másik oldalon egy szerencsétlen, ötletszerű indítvány kedvéért százezreket dobnak ki. A dolog tárgyalásánál hirtelen eszébe jut valamelyik városatyának valami formaság s egy pillanat alatt megszületik a határozat, a mi százezrekre menő kész veszteséget jelent. Olyan veszteséget, a mit helyes gazdálkodás mellett meg lehetett volna tartani. A sertésközvágóhid előtti szeméttelepen levő szemét elfuvarozásáról szólunk. Magát a dolgot alább ismertetjük, még csak egy tanúságra akarunk rámutatni. Lehetetlen az a gyámkodási rendszer, a mely a városházán az utóbbi időben kifejlődött. Á bizalmat lankodás tulcsigázása, az ellenőrzés tultengése sok üdvös dolgot megölt már a városházán. Valóságos passzióval fitogtatják, hogy a tanács, az semmi, csak egy hatalom van, a városatyák hatalma. Ennek a rendszernek az autonómiát húzzák köpönyegéül, pedig éppen az autonómiát ütik vele agyon. A konkrét eset a következő: A télen, a mikor a munkátalanok ezrei követeltek mun kát, sok ankétozás után több inségmunka végrehajtását határozták el. Ezek között volt a sertésközvágóhid előtti szemét-telep elhordása. Az ügyosztály nem akarta, hogy erre is ráfeküdjék a közvetítő vállalkozás s azért olyan földbirtokosokkal keresett összeköttetést, a kik nem akarnak nyerészkedni, hanem a sajá földjükre vitetik a szeméttelepen levő trágyát. Több földbirtokossal tárgyaltak s végre egyikkel meg is állapodott az ügyosztály. Az illető vállalkozott arra, hogy köbméterenként egy korona neyy ven fillérért elszállítja a szemetet s elfogadta azt a kikötést hogy a munkaközvetítő intézetnél veszi föl a munkásokat, hogy a munkátalanok is munkához jussanak. Az ügyosztály nagy örömmel terjesztette a pénzügyi bizottság elé az ajánlatot, mert
