Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-06-16 / 24. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. jnnius 16 3. §. Azon egyének, kik az idegenvezetői foglalkozást jelen szabályrendelet életbeléptetése előtt már legalább két év óta űzik, szintén tartoznak az iparengedélyt és a rendőri igazolványt megszerezni, az iparengedély elnyerése végett azonban csakis a 2. §- a), b), és c) pontjaiban foglaltakat tartoznak igazolni. 4. §. A főkapitányi hivatal azon idegenvezető részére, kinek szabályszerű iparengedélye van egy sorszámot s az engedélyes arczképével ellátott s jelen szabályrendelet batározmá- nyait magában foglaló iparigazolványt továbbá a megfelelő ár beszedése ellenében egy gömbölyű számmal «Idegenvezető-Cice- rone» felírással ellátott és az idegenvezető által sapkáján hordandó fémtáblácskát szolgáltat ki. 5. §. A rendőri igazolvány egyedül az engedélyes személyére érvényes, ki azt állandóan magánál tartani s a rendőrség közegei, vagy a szolgálatait igénybevevő fél kivánatára felmutatni tartozik. 6. §. Az idegenvezetők csak a vasúti- és hajóállomásoknál a múzeumok és szállodák előtt, esetleg a mennyiben ezt a szállodatulajdonosok megengedik, a szállodák előcsarnokaiban tartózkodhatnak, s ezen helyeken szolgálataikat felajánlhatják. A tolakodó és 1 ármás módon való ajánlkozás azonban szigorúan tilos. 7. §. Az idegenvezetők a székesfőváros területén a következő dijakat követelhetik : a) egy félórára, vagy azon alól lévő időre 1 koronát, b) minden további félóra, után 50 fillér, c) egy fél napra és pedig reggeli 6 órától d. u. 1 óráig, vagy d. u. 2 órától esti 10 óráig 4 koronát, d) egész napra reggeli 6 órától esti 10 óráig 8 koronát, e) esti 10 órától reggeli 6 óráig óránként 2 kor. 25 fill. Hosszabb időre (napok, hetek), terjedő, vagy a főváros területén kivid teljesítendő szolgálatok dija külön megegyezés által állapítandó meg. 8. §. Szigorúan tilos az idegenvezetőnek foglalkozásával meg nem egyező üzleteket kötni, üzérkedni, vagy hordélyüzlet közvetítésével foglalkozni. 9. §. Azon idegenvezető, ki jelen szabályrendelet hatá- rozmányai ellen vét, vagy a 7. §-ban megállapított dijaknál többet követel, kihágást követ el és 1—100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén pedig megfelelő elzárással büntetendő. A befolyó pénzbüntetések a fővárosi szegény-alap javára esnek, az elzárás időtartama pedig az 1879. évi XL. t.-cz. 22. §-a alapján állapítandó meg. 10. §. Ezen szabályrendelet megtartására a székesfővárosi államrendőrség ügyel fel s áthágóit a kér. kapitányságok büntetik. A kér. kapitányságoknak elsőfokú ítéletei másodfokban a főkapitánysághoz, harmadfokban pedig a m. kir. belügyminiszterhez felebbezhetők. 11. §. Jelen szabályrendelet kihirdetése és felsőbb jóváhagyása után 30 nap múlva lép életbe. , l Budapest tarifapolitikája. Több ízben őszintén és nyíltan megmondottuk, hogy a jóléti bizottság működésétől, abban az irányban, a melyre vállalkozott, nem várunk semmi pozitív eredményt. Ez a meggyőződésünk azonban nem akadályozhat abban, hogy teljes elismeréssel ne nyilatkozzunk a bizottság ama működéséről, a mely a fővárosra üdvös és hasznos. Ilyen munkát végzett a bizottság a héten, a mikor megvitatta azokat a bajokat és sérelmeket, a melyeket a főváros ipara és kereskedelme az államvasutak tarifapolitikája folytán szenved. Kétségtelen s vita tárgya sem lehet, hogy Budapest a kereskedelemmel és iparral fejlődik, erősödik vagy hanyatlik. Szomorúan tapasztaltuk ezt a legutóbbi időben is. A mint az ipar válságba jutott, meggyűltek a bajok a főváros háztartásában is s közel vagyunk a válsághoz is. Budapestnek elsőrangú kötelessége, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel erősítse a főváros iparát és kereskedelmét. Nem csak helyi anyagi érdeke ez a városnak, hanem haza- fiúi, nemzeti kötelessége is. A hét folyamán tartott jóléti bizottsági ülésre meghívták a szakértőket is. Ezek azután a számok objektiv igazságával mutatták ki, hogy a vasúti tarifa egyik főoka annak, hogy Budapesten az ipar és ke reskedelem fejlődni nem tud, hogy a magyar ipart az egész vonalon kíméletlenül legyűri az osztrák ipar. Világossá lett, hogy például az osztrák malmoknak szállítási kedvezményük van a magyar malmok fölött, hogy budapesti malmaink kizárólag a tarifa miatt nem versenyezhetnek osztrák kollégáikkal. Alább részletes és világos kimutatást közlünk, a melyből mindenki az első pillanatra láthatja, hogy mennyivel kedvezőtlenebb viszonyok között van Magyarországon a magyar ipar, mint az osztrák. Érdekes és jellemző volt az a tárgyalás minden tekintetben. A magyar iparosok nem azt kérték, hogy az állam nekik előnyöket adjon, hanem csak azt, hogy ne bánjék velük mostohábban, mint, az osztrák iparosokkal, hogy azután egyenlő feltételek mellett vehessék föl a versenyt. Ennél szerényebb, méltányosabb és jogosabb kívánságot tenni sem lehet. Meg is vagyunk győződve, hogy az állam sem zárkózhatik el az igazságos kérés teljesítése elől. Hisz az iparosok ma" guk olyan megoldást ajánlanak, amely anyagilag is kedvező az államra. Bármi legyen is a dolog folytatása, a fővárosnak nem szabad megengednie, hogy ez a kérdés, a mig rendezve nincseD, a napirendről lekerüljön. Teljes erejét, minden befolyását föl kell használnia, hogy a kérés méltányos és jogos megoldását dűlőre segítse. A főváros gazdaságának, iparának és kereskedelmének