Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-05-06 / 18. szám

IV. évfolyam Budapest, 1901. május 6. 18. szám

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP

Előfizetési ára;

Egész évre ................................

Fé

lévre.....................................

Szerkeszti és kiadja :

12 Kor. 6 Kor.

DR- BARTHA SÁNDOR.

^Szerkesztőség J£s kiadó;

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Egységes szellem.

Ritka dolog történt meg a héten a városházán. A polgármester, az egyik alpolgármester és két tanácsos külön véleményt jelentett be a tanácsban a tanács határozata ellen. A külön véleményt nem adták be Írásban, hanem a szerdai közgyűlésen a polgármester okolta meg, még pedig azzal, hogy a főváros vitális érdeke parancsolja, hogy a közgyűlés utasítsa el a tanács javaslatát.

Megdöbbentő jelenség ez, amely nagyon alkalmas arra, hogy a nagyközönség elveszítse azt a kis bizodalmát is, amelylyel a főváros adminisztrá- cziója iránt viseltetik.

A főváros ügyes-bajos dolgainak a végrehajtója a tanács. A tanács van első sorban hivatva arra, hogy minden magánérdektől eltekintve, a főváros, a nagyközönség közérdekét szolgálja. Igaz, hogy a tanács nem egy személy, hanem tizenhárom tagból álló autonómtestület s érthető az is, ha a tanács tagjainak egyéni meggyőződése egyik-másik kérdésben ellentétes. A tanács határozatai azonban mint egységes határozat kerülnek a nyilvánosság elé s a kisebbségben maradt tagok rendszerint meghajolnak a többség határozata előtt.

Ez nem is lehet másként. Mert ha tizenhárom tagja van is a tanácsnak, harározataiért az egész tanács felelős. A legritkább eset, hogy egyik-másik tanácsos a tanács határozata ellen külcnvéleménynyel éljen, az pedig, hogy a tanács elnöke, a polgármester tegye ezt meg, a héten történt a főváros egyesítése óta először.

Azt hinné az ember, hogy olyan kérdésről volt szó, amelynek megoldásától a főváros egész jövője függ. De éppen az a csudálatos

és megdöbbentő, hogy ezt a végső eszközt a polgármester egy tizedrangu kérdésben volt kénytelen igénybe venni.

Arról volt szó, hogy az Erzsébet királyné-uti villamos egy kis, néhány száz méter hosszú vonalon az Erzsébet-királyné-uton, vagy a Mexikói-uton haladjon-e. Hát ez érdekelheti a vonal mentén levő néhány telektulajdonost. Talán a közlekedési politikát is tángálhatja bizonyos tekintetben, de semmiesetre sem olyau kérdés, amelyért érdemes föláldozni a tanácsnak amúgy is igen kicsiny és sok oldalon meg- csorbitott tekintélyét.

Nem akarjuk most mérlegelni, hogy melyik vonal a jobb. Hisz ez a doiogra közömbös. Csak konstatálni kívántuk, hogy ilyen tizedrangu kérdés is alkalmas arra, hogy a tanács tagjainak ellentétes, mondhatjuk ellenséges érzelmeit a nyilvánosságra hozza.

Nagy és komoly baj ez, amely sok mindent megmagyaráz. Először megmagyarázza azt, hogy miért nem folynak úgy a város ügyei, a mint kellene, hogy miért nem lehet a tanács a löváros vezető, irányitó közege.

Rég tudott dolog, hogy a tanács tagjai nem nagyon rokonszenveznek egymással, hogy a tanácsban az ügyek elintézésének főszerepe az előadó személyiségének van.

— Higyje meg, hogy valósággal anarkia uralkodik a tanácsban, mondta a tanács egyik ta^ja e sorok Írójának. A kollegák nem azt keresik, hogy mennyiben igazságos az ügy, hanem hogy hol kellemetlenkedhetnek a társuknak. Ha a sarokba szorítják egyik társukat, ha elvethetik a javaslatát, hát győzelemnek tartják, amelynek mámorában megfeledkeznek ar