Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-29 / 17. szám
1 lo MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 29. Azért azonban ne higyje a főváros hatósága, hogy ő kibújik a kötelezettség alul. Nem. A hatóság most, ez idő szerint tataroztassa ki a kórházat s szüntesse meg az ottani ocsmány állapotokat. Ezt megkövetelik már a betegek is, de elvárhatja — Müller Kálmán igazgató is. K. Mészáros Dániel. Zónák a vízben. Moslék és háton úszó vizipoloska. A székesfőváros lakossága körében több oldalról keserves panaszok érkeztek a fővároshoz, hogy a vízvezeték vize már ihatatlan. A cseléd, vagy á takaros háziasszony megereszti a csapot, abban a reményben, hogy majd ivóvíz fog belőle kicsurogni, s ime, Uram fia, mi jön ki a csapból: moslék ! Egyik lakásban pláne — mint mondják, — egy jól táplált malacz is kidugta a csapból a szögletes, rózsaszín orrát a kicsurranó viz után, kínosan röfögve, hogy miért rabolják el tőle a háziak az ő legkedvesebb italát? Ez azonban nem bizonyos, hogy meg. történt. A mi bizonyos, azaz, hogy a számtalan panaszra a főváros elrendelte a vízvezetéki viz megvizsgálását, s a vizsgála- ot végző hivatalos közegek megállapították, hogy a vízvezetéki csőből gyakran csakugyan moslék jön. Megállapították azonban — és ez az, a minek Budapest vízvezetékének fejlődésére nézve rendkívüli fontossága van — azt is, hogy ez a moslék mindenütt hetenkint csak egyszer jut a vízvezetéki csapra, mert a főváros vízvezetéki hálózatában — úgymond a jelentés — zónák vannak, s ezek közül csak minden hetedik napban kerül a sor a moslékzónára. Őszinte hazafias örömmel vesszük tudomásul ebből a je- entéséböl, hogy hazánk nagyemlékű ministerének, Baross Gábornak zónarendszerét a vízvezetéki igazgatóság is átvette, mert ezzel olyan lépést tett a főváros vizvezeté e terén, a mely szükségképpen egész sor hasznos következményt von minden bizonynyal maga után. A zónarendszer által a víznek a csőhálózatban való forgalma, épp úgy, mint a vasúti sinhálózat révén a személyforgalom is — jelentékenyen föllendül és általában az egész vízvezetéki rendszer könnyen és tisztán áttekinthető lesz. A zónarendszer révén a vizfogyasztó közönség mindennap más-más vizet ihatik, s mily kényelmes lesz például, ha a közönség már előre tudja, hogy másnap, harmadnap, ötöd-, sőt hetednap is, melyik zónáju, tehát melyik minőségű vizet fogja inni. Csakhogy ekkor a vízvezetéki igazgatós-ágnak természetesen állandó táblázatot kellenne összeállítania a fogyasztó közönség számára, hogy mindenki valóban könnyen tájékozódhassák. A magam részéről én igy képzelem ezt a táblázatot: A székesfővárosi vízvezetéki ivóvíz zónahálózata : Hétfő (1-ső zóna): közönséges moslék. Kedd (2-ik zóna): középfinom moslék, hallal. Szerda (3 ik zóna) : nullás finom moslék, preparált rovarokkal. Csütörtök (4-ik zóna): legfinomabb első minőségű moslék minden nélkül. Péntek (5-ik zóna): tiszta ivóvíz szeméttel. Szombat (6-ík zóna): kristálytiszta ivóvíz hátoa úszó vizipoloskával. Vasárnap (7-ik ünnepi zóna): hátoa úszó vizipoloska minden nélkül. Jegyzet: A t. ez. lakók kívánatra már hétköz napokon is részesülhetnek a háton úszó vizipoloska ked vezményében. Ezért azonban külön taksa fizetendő. Azt hiszem, kedves olvasóim, egy ilyen táblázat a vízvezetéki igazgatóságnak is, a vizfogyasztó nagyközönségaek is előnyére válnék. Egyszerű. A központi városháza. Lázas szorgalommal halad a központi városházi átalakításának nagy munkája. Néhány hét előtt még maga a müvezetőség sem merte hinni, hogy a határidőre elkészülhet az egész épület s hogy a hivatalok augusztus hó folyamán beköltözködhetnek uj helyiségeikbe. Ma már az ak dályok le vannak küzdve s kitartó szorgalom s megfeszített munka mellett bár — de az, hogy idejekorán elkészüljenek — most már biztosítva van. Ehhez a terminushoz fontos érdekek fűződnek. A bérelt helyiségek legnagyobb része folyó évi november hó 1-ére fel van mondva s egyeseknél a bérleteket csak háromnegyed, esetleg egész évvel lehetett volna meghosszabbítani, a mi természetesen nagy bérveszteségeket jelentett volna. Azonkívül most már a hivatalok minél előbb való egyesítése közóhaj lett s minden halasztás általános kedvetlenkedést szülne. Ezeket tartotta szem előtt a müvezetőség, a mikor daczára a legyőzhetetleneknek látszó akadályoknak nem javasolta a bérletek meghosszabbítását. Ha katonáék újra végigjárnák hajdani kaszárnyájuk szárnyépületeit, el se hinnék, hogy ugyanazon helyen járnak. Bátran mondhatjuk különben, hogy nem is ugyanazon épület már az, mert bizony a régiből abban alig maradt meg valami. Eltűntek belőle a hatalmas boltozatos csarnokok a zömök kőpilléreken nyugvó karzatokkal. A régi ablak és ajtónyilások befalazva, más magasságokban uj ablakok, ajtók az egész épületen végig. A főfeladat az volt, hogy az oldalszárnyak emeletsorai egy magasságba jus anak a már átalakított Granátos-utczai rész emeletsoraival. Ezért kellett lebontani az összes régi mennyezeteket s megfelelő magasságban újakat készíteni. Az uj menyezetek az I. és II. emelet fölött vasbeton szerkezettel készültek; a III. emelet fölött pedig fame- nyezet van. Most már át lehet járni a Granátos-utczai részről az oldalszárnyakba. Az uj menyezetszerkeze- tek is nagy nehézségeket okoztak építés közben. A régi 1‘20 méter vastag falakban régi felhagyott mászható kéményeket és más üregeket találtak, úgy hogy ezekre nem lehetett a szerkezeti nagy vasakat felfektetni. Ez a körülmény tette leginkább kérdésessé a terminus betartását. Igen érdekes s szokatlan az alaprajzi beosztás. Olvasóink emlékezhetnek, hogy a megoldás sok vitára adott alkalmat. Eredetileg úgy tervezték, hogy a
