Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-29 / 17. szám
1901. április 29* MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 beosztás olyan legyen, mint a Granátos-utczai oldalon : Egy mély utczai szoba-sor, előszoba-sor és a régi folyosó megmaradt volna folyosónak. A szobák igy 10—10 méter mélységüek lettek volna. Ennél sokkal szerencsésebb megoldást talált a müvezetőség. A rendelkezésre állott 14 méter mély traktust felosztották egy rendes 6'5 méter mély szobasorra, egy előszoba-sorra s egy belső 3 méter széles folyosósorra. Ezekenkivül a régi folyosókból végig tágas világos hivatalos helyiségeket alkottak Ezek lesznek a legkellemesebb helyiségek, mert a parkírozandó nagy udvarokra nyílnak Nagy nehézséget okozott a belső folyosók és előszobák megállapításának kérdése. Ennek érdekében mindegyik épületszárnyban három-három 1L5 m. hosszú és 4'5 méter széles világitó udvart hárítottak ki az épülettömbökből Ezek kellő világossággal látják el az előszobákat és folyosókat. Ezek kedvéért az egész régi tetőszerkezetet is át kellett alakítani. Most már elkészültek nagyrészt a válaszfalak is. Ezeket az I. emeleten, a mely alatt boltozatok vannak téglából, a felső emeletsorokban azonban „Rabitz“- szerkezetü czement- és gipszfalakat készítettek. A világitó udvarok mentén mindenütt kettős, egymástól légréteggel elválasztott falak készültek. Láthatjuk, hogy a helyiségek mind tágasak, kényelmesek és elég világosak lesznek. Egyes részei az épületnek már egészen el is készültek. A központi levéltár az épület középső szárnyában már nagyrészt véglegesen be van rendezve s igen impozáns képet nyújt. A templomtraktus II. emeletén a fővárosi múzeumi terem készült el. Itt már fel vannak állítva a királyi palotának, a Mátyás-templomnak gipsz-modelljei s egyéb fővárosi érdekű tárgyak. Az utczai homlokzatokat is készítik már; ezek a Gránátos utczai rész építési modorában készülnek s elég monumontális külsőt lógnak kölcsönözni a városházának. Daczára a számos váratlan körülménynek, a mely az építkezés folyamán felmerült, az előirányzatot sikerül majd betartani. Ezt főleg az által lehetett elérni, hogy az építkezésnél minden kikerült és még használható anyagot ismét felhasználtak. így látjuk, hogy az egyik udvarban a kőfaragók állítottak fel műhelyt maguknak. Ezek a régi lábazati köveket dolgozzák át, régi lépcsőket alakítanak újakká s lépcsőknek már nem használható kövekből párkányokat készítenek. A régi téglaanyag nagy részét, a vasgerendákat, a tetőzetből kivágott egészséges fagerendákat, deszkákat mind újra felhasználták az építkezésnél. A lépcsőházak helyett a melyek a Granátos-ufc£ai részen lévőkhöz hasonló elrendezésűek voltak, teljesen világos kétkarú lépcsőket készítenek. Első sorban a tiszti ügyészség számára szánt helyiségek a Rostély-utczai épületszárny I. emeletén fognak elkészülni. A tiszti ügyészség helyét a Károly- köruti oldalon legnagyobb valószínűség szerint a fővárosi statisztikai hivatal fogja elfoglalni. A nyár folyamán még a Károly-köruti oldal homlokzatát is tatarozni fogják. Ez azonban remélhetőleg nem sokáig marad meg s helyén talán nem is sokára uj monumentális főépület, a most már végleges központi városháza főrésze fog felépülni. A közgyűlésből. A múlt hétről megmaradt tárgyak it a héten szerencsésen elintézték. A városatyákat nagyon érdekelte a sertésközvágóhid sorsa és alaposan megtöltötték a közgyűlés termét. Delmedikó Ágoston egész könyvtárral és egy külön irattárral vonult föl- Panaszkodott jobbra és balra, hogy a közvágóhidon nem tér. melnek majd elsőrendű szalonnát s a szalámi gyárosok nem kapnak majd jó húst. Pedig hát nem is ez a szalámi gyárosok igazi panasza. Semmi kifogásuk nem lenne a közvágóhid ellen, ha a vidékről hozott sertéshús után nem kellene megfizetni a vágódijat. Ez fáj a szalámi gyárosoknak. Bár tiszteletreméltó és rokonszenves ez a fájdalom, még sem lehet föláldozni érte a kész vágóhidat. Csudátatos volt, hogy Heltai Ferencz,aki pedig rendesen csak akkor szokott hozzászólani a dologhoz, ha az antiaktákat alaposan áttanulmányozta, most úgy beugrott mint egy primadonna. Nem tudta a leczkéjét, nem volt argumentuma s még a maga pártját sem tudta meggyőzni. A Józsefváros hütelen lett vezérjéhez. Kár volt őket olyan probléma elé állítani, hogy vagy vakon követik a vezért vagy a főváros közérdekét védelmezik. Örömmel konstatáljuk, hogy az utóbbi utat választották. Nagy része volt ebben Halmos János polgármesternek. A polgármester, mint szakember beszélt. Visszagondolt az ősi házba, ahol édes atyja — mint Budapest egyik legnagyobb hentese, — naponként sok húst vágott. Hazulról ismerte a hentes mesterség minden csinját-binját s nem lehetett ó't elvont szakfogásokkal megtéveszteni. A közgyűlés óriási többséggel döntött a tanács javaslata mellett s a Delmedikó-féle indítvány lekerült a napirendről. De mégis történt valami figyelemreméltó. Eulenberg Salamon figyelmeztette a városatyákat, hogy rossz szolgálatot tesznek a fővárosnak, amikor már előzetesen veszett hírét költik a sertés- közvágóhidnak. A sertés'kereskedelmünk főleg a kivitelre szorítkozik. Nagyon természetes, hogy a bécsiek nemcsak nem látják ezt szívesen, de köztudomású, hogy mindent megtesznek csakhogy ártsanak a kivitelünknek. S ime most mi magunk adunk fegyvert a kezükbe. Megvagyunk győződve, hogy a bécsi konkurenczia alaposan fölfujva exportálja majd a közvágóhid ellen tett kifogásokat, E-re pedig igazán nincsen szükségünk. Nem is olyan nagy kérdés az, mint a minőnek föltüntetik. A szakembereknek be kellene látniok, hogy a közvágóhid megnyitásának megakadályozása, a mai viszonyok mellett, támadás a főváros érdekei ellen, még pedig hiába való támadás. Ártani lehet vele, de a megnyitást meg nem akadályozhatják. Sokkal üdvösebb és lojálisabb lenne, ha az ok né'kül való kirohanások helyett, szaktudásuk alapján jóakara'tulag támogatnák az ügyet, hogy a közvágóhid minél jobban megfeleljen a rendeltetésének s a czéljának. A városatyákat a közvágóhid sorsán kívül más nem érdekelte. A közgyűlés termében gyorsan morzsolták le az előadók a tárgyakat, a társalgóban pedig a legközelebbi tanácsos választásra korteskedtek.
