Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-22 / 16. szám
IV. évfolyam Budapest, 1901. április 22. 16 szám. Magyar Székesfőváros KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési Egész évre .................... Félévre ........................ ár a ; 12 Kor. 6 Kor. Szerkeszti es kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. Szerkesztőség £s kiadó : IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Budapest tanügyi politikája. A harmincas-bizottságnak az a törekvése, hogy a főváros háztartását a tanügyi, tehát a legfontosabb kulturális kiadások mérték nélkül való redukálásával hozza rendbe, nagy izgatottságot, mondhatnánk forradalmat okozott a tanítók s a tanügyi barátok körében. Ez természetes is. Tagadhatatlan, hogy az iskola volt az, amely Budapest megmagyarosi- tásában a legnagyobb, legfontosabb szerepet vitte. De ebbeli kötelességét, munkáját még nem fejezte be. Még nagyon sok a teendő, még nagyon nagy szükségünk van az iskolák tovább fejlesztésére. Ilyen körülmények mellett megdöbbenést kellett okoznia annak a törekvésnek, hogy az iskolákat nemcsak tovább nem fejlesztjük, hanem vissza csináljunk mindent s koczkára tegyük az eddig elért eredményeket. Ilyen akció mellett nem maradhat el a reakció. Tömörülnie kellett annak a vélekedésnek, hogy nem szabad az iskola-ügyet semmiféle jelszónak áldozatul dobni, nem szabad föláldozni kultúránkat azért, hogy leplezze a a harmincas-bizottság tehetetlenségét. Ma már meglehetősen tisztán áll a helyzet. A harmincas-bizottság olyan munkára vállalkozott, amelyről előzetesen nem győződött meg, hogy végrehajtható-e. Nagy hévvel, szinte tüntetéssel hirdette, hogy annyi a megtakarítható kiadás a városházán, hogy abból hosszú időre főn lehet tartani a háztartás egyensúlyát. Nagy buzgalommal fogtak a munkához, de csakhamar kénytelenek voltak konstatálni, hogyha mégis lehet néhány koronát takarítani, arról, hogy a főváros háztartására befolyást gyakorló jelentékenyebb megtakarítást eszközöljenek szó sem lehet. Kénytelen lesz a bizottság nyíltan megvallani, hogy a takarékosság címén nem lehet rendbehozni a háztartást s minden megerőltetésük mellett sem voltak képesek az elvállalt munkát teljesíteni. Az a bátorság azonban, hogy megbízóiknak, a közgyűlésnek ezt őszintén megvallják, hiányzik a bizottságból. Ahelyett, hogy nyíltan megvalJanák a dolgot, annyira exponálták magukat, hogy ennek a megvallása a bizottság fiaskójával lenne egyértelmű. Ennek pedig nem szabad megtörténnie. Inkább essék áldozatul az iskola, az egész administráció, de a bizottságnak minden áron kell valamit produkálnia. így került a sor az iskolákra, a kultúra visszafejlesztésére. Alább több illetékes szakembernek a véleményét közöljük. Ezekből a véleményekből azt látjuk, hogy a bizottság nem sokat törődött javaslatainak következményeivel, hanem csak azt kereste, hogy szemre tetszetős javaslatot produkáljon. A bizottság egyik javaslata például az, hogy az iskolákban a hitoktatást a tanítók végezzék. Azt mondja a javaslat, hogy ez ellen a felekezeteknek sem lesz kifogásuk. Az alábbi nyilatkozatokból világosan kitűnik, hogy valamennyi felekezet tiltakozik a tervezet ellen, sőt abban a valláserkölcsi nevelés legnagyobb veszedelmét látja. Hát bocsánatot kérünk, de szeretnénk Magyarországon azt az embert látni, aki százezer korona megtakarításáért Budapest tanulóifjúságának valláserkölcsi nevelését áldozatul hozza. Még ha a felekezet nélküliség lenne az uralkodó ebben az országban - - pedig szerencsére nem az — még akkor is vakmerő kísérlet lenne profán kezekkel belenyúlni a gyermekvilág ártatlan leikébe s azt megmérgezni.
