Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-04-15 / 15. szám

6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 15, magától értetőleg a S7erzett jogok sérelme nélkül: 1. A külön­böző fizetési fokozatban lévő tanitó-személyzet létszámának ará­nyosítása; 2. A tanítónők fizetésének arányos redukcziója, s végül 3. A tanerők jobb kihasználása által. A tanítók fizetési fokozata. A jelenleg érvényben levő fizetési szabályzat szerint a tanszemélyzet túlnyomó része a legmagasabb elsőfokú fizetést élvezi s igy a külömböző fizetési fokozatban lévők közt nincs meg a kellő arány. Jelenleg: a polgári iskoláknálI. fokú fizetést 117; II. íoku fizetést 27; III. fokú fizetést 66 tanító és tanítónő kap; az elemi iskoláknál: I. fokú fizetést 514; II. fokú fizetést 164; III. fokú fizetést 244 tanító és tanítónő l ap. Nem látunk semmi nehézséget, sőt méltánytalanságot sem abban ha a fize­tési szabályzatnak fent említett rendelkezése hatályon kívül he­lyeztetnék s a jövőben lehetőleg egyenlő arányban szereztet­nének I. Il-od és 111-adfoku tanítói állások, a melyekbe azután nem bizonyos meghatározott időben, hanem időről-időre elhalá_ lozás vagy nyugdíjazás folytán történő üresedés esetén hivatal­ból rang szerint történnék az előléptetés. Igaz ugyan, hogy ez által a magasabb fizetési fokozatokba történő előlépés megne- hezittetnék, de ezen is lehetne legalább részben segíteni olykép, hogy aránylag több 11-odfoku állás szereztetnék mint 111-adfoku s valamivel több I-ső fokú mint II-odfoku; emelett ki kellene mondani azt is, hogy a korpótlék nemcsak az első, hanem a második sőt a harmadik fizetési fokban eltöltött 6 esztendei szolgálat után is jár. — A létszám ilyetén arányosítása esetén minden tanító és tanítónő legkésőbb 5—6 évi szolgálat után a II-ik s ujabbi 6—7 évi szolgálat után az első fizetési fokozatba lépne elő. E rendelkezés folytán a polgári iskolai tanító sze­mélyzet fizetéseinél a mai állapotot véve alapul, évenként mint egy 40,000 korona, az elemi iskolai tanítói személyzet illetmé­nyeinél pedig évenként mintegy 200,000 korona megtakarítás volna elérhető. — Magától értetik, hogy e czimen az első 3 esztendőben, egyáltalán semmi megtakarítás nem érhető el, a 4-ik esztendőtől kezdve azonban a megtakarítás évről-évre igen tetemesen fokozódnék. A tanítónők fizetésének leszállítása. Még sokkal nagyobb megtakarítás volna elérhető a tanító­nők fizetésének arányos redukcziója folytán. Jelenleg a tanító­nők úgy a polgári mint az elemi iskoláknál ugyanazon illetmé­nyeket élvezik, mint a tanítók. Ezt a rendelkezést egyébként is helytelennek tartjuk egyrészt azért, mert a tanítónők különösen annak folytán, hogy aránytalanul igen sokat mulasztanak, jóval kevesebb munkát teljesítenek, mint a férfi tanítók, sőt helyette­sítésük is aránytalanul többe kerül, mint a férfi tanítóké, más­részt azért, mert a tanítónő nem családfönntartó s legtöbb eset­ben csak saját szükségleteinek fedezéséről kell gondoskodnia. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy külföldön legtöbb helyütt a tanítónő, ha férjhez megy, elveszti állását, nálunk meg­maradhat állásában, mely kedvezmény egymagában is indo­kolttá teszi, hogy az illetmények némileg redukáltassanak. Hogy a tanítónők aránytalanul mennyivel többet mulasztanak, mint a tanítók, e részben hivatkoztunk a tanügyi osztály által rendel­kezésünkre bocsájtott statisztikai adatokra, melyek tanúsága szerint az elmúlt tanévben 633 férfi tanító 6170 félnapot, 616 nő tanító 15.486 félnapot mulasztott, amig tehát a tanítók átlag­ban 11 félnapot, a tanítónők 30 félnapot mulasztottak. A tanítók közül egyáltalán nem mulasztott 30°/o, a tanítónők közül csak 15%. Mindezek indokolttá teszik, hogy a tanítónői illetmények — magától értetőleg a szerzett jogok sérelme nélkül — leszál- littassanak. Nézetünk szerint a tanítónői illetmények leghelye­sebben a következőkép volnának megállapitandók és pedig: a) a polgári iskoláknál a III-ik fokban az eddigi 2000 korona fizetés és 600 korona lakbér helyett 1800-)-640 koronával; a II-ik fize­tési fokban az eddigi 2400+ 720 koronával szemben 2000 + 600 keronával s az I. fizetési fokban az eddigi 3000 + 900 koronával szemben 2400+720 koronával; b) az elemi iskoláknál a III-ik fokban megmaradna az eddigi 1200-+400 korona, a il-ik fokban az eddigi 1600 f 480 koronával szemben 1500+ 450 koronával, az I. fizetési fokban az eddigi 2000 + 660 koronával szemben 1800+-540 koronával. Az illetmények ilyetén redukácziója ugyan­csak a mai állapotot véve alapul a polgári iskoláknál kerek összegben 60 ezer koronát, az elemi iskoláknál pedig több mint 200,000 korona megtakarítást jelentene. Magától értetik, hogy ennek az intézkedésnek is az első években csak csekély ered­ménye mutatkoznék, mely azonban évről-évre tetemesen foko­zódnék. Végül igen tetemes megtakarítások volnának elérhetők a tanerők jobb kihasználása által. A tanerő jobb kihasználása. A jelentés itt ismerteti az ügyosztálynak a szaktanitásra vonatkozó javaslatát, amelyet már részletesen ismertettünk Azután igy folytatja. De van a tanerők kihasználásának egy másik, sokkal könynyebben megoldható módja s ez az : ha a hitoktatás ellátása is — természetesen a kötelezett heti óraszá­mon belül — a tanítókra bízatnék. Az e részben beszerzett informácziók szerint a kérdés megoldása semmi nehézségbe nem ütközik, amennyiben az összes felekezetek szives készség­gel beleegyeznek, hogy legalább az I*ső és II-ik osztályban eset­leg még a III ikban is maguk a tanítók illetőleg a tanítónők esz­közöljék a hitoktatást Hogy mily nagymérvű redukcziók volná­nak e czimen elérhetők, e tekintetben elég, ha a f. é. költség- vetés adataira hivatkozunk, melyek tanúsága szerint a hitokta­tási kiadásokra közel 200.000 korona van előirányozva. Össze­foglalva a fönt előadottakat, konstatáljuk, hogy javaslatunk ér­telmében csak a személyzeti kiadásoknál mintegy 7 800.000 korona megtakarítás volna elérhető. Egyéb javaslatok. A többi kiadásokat illetőleg szükségesnek mondja a jelen­tés, hogy végre valahára az iskolákra és óvodákra egy normál terv dolgoztassák ki, s az építkezéseknél mindenütt a legszigo­rúbb takarékossággal járjanak el. Az iskolákat és óvodákat még a város külső részeiben is teljesen fölösleges luxussal építik s hogy az épületekben számos fölösleges helyiséget terveznek. Nagy baj az is, hogy az építkezések állandóan kölcsönpénzek­ből fedeztetnek. Nézetünk szerint leghelyesebb volna az iskolák és óvodák építésére évről-évre a költségvetés keretén belü

Next

/
Thumbnails
Contents