Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-15 / 15. szám
1901. április 15. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7. 600.000 koronát előirányozni, mely összegből a szükséglet teljesen kielégíthető volna. Az iskolák tisztogatásánál föltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy újabb kísérletek tétessenek a vállalkozással s amennyiben azok is eredménynyel fognak járni: a,z összes iskolák és óvodákban a tisztogatás vállalati utón eszközöltessék. E czimen is az előirányzott mintegy 50.000 koronával szemben legalább 20—25,000 korona megtakarítás volna elérhető. A fűtésnél azáltal volna tetemes megtakarítás elérhető, ha az iskolák és óvodák központi fűtésre rendeztetnének be. Közjótékonyság. Ami már most a IX-ik ügyosztály ügykörébe tartozó intézményeket illeti, ezeknél nézetünk szerint csak egy módon volna számbavehető redukczió elérhető; nevezetesen: ha az összes emherbarát intézményeink, az árvaházak, szeretetházak és szegényházak a vidékre s illetőig a főváros közvetlen közelébe íekvő helységekbe kitélepittetnének. Egyéb, a IX-ik ügyosztály hatáskörébe tartozó intézményeknél nem sikerült módot találnunk a kiadások redukcziójára. A II. albizottság jelentése. A II. számú albizottság először a főjegyzőnek a bizottságok apasztására vonatkozó javaslatáról nyilatkozik s annak az elfogadását javasolja. Kimutatja, hogy a bizottságok megszüntetéséből sem lenne nagy előny, mert például tavaly kilencz bizottság egy ülést sem tartott. A tanítók választása. A bizottság további javaslatait a következőkben teszi meg: Megszüntetendő volna egyebek között azon anomália, mely jelenleg a tanszemélyzet megüresedett állásainak betöltése körül fennáll, a midőn a pályázók százainak s ezek ajánlóinak kilincselése a tanács tagjait heteken keresztül elvonja fontosabb teendőinek elvégzésétől s szinte megakasztja az egész admi. nistratiót. Ezen anomália megszüntetése azonban csakis a kinevezési rendszer behozatalával érhető el, mely mellett az illetékes ügyosztály előterjesztésére maga a polgármester gyakorolná a kinevezést, tehát a fővárosnak oly közege, ki ezen ténykedéséért a felelősséget magára is veszi. Ehhez azonban a törvény revisiója szükséges. A „Fővárosi Közlöny.“ Nem mulaszthatjuk el e helyütt, midőn a házinyomdára felügyelő bizottmány megszüntetéséről van szó, hogy, a t. bizottság figyelmét a »Fővárosi Közlönyére fel ne hivjuk, melynek kiadásait lényegesen lehetne csökkenteni. Értesüléseink szerint az említett hivatalos közlöny szerkesztését évi 4000 korona tiszteletdij ellenében ez időszerint Hajnal István magánhivatalnok látja el. Ezen nem a főváros szolgálatában álló szeikesztő részben maga végzi, részben egy-két a főváros szolgálatában álló dijnokkal végezteti a közgyűlési tárgyak kivonatolását, s állítja azután egybe a lapot a közgyűlési tárgysorozatnak megfelelő- leg. Ezen kivonatolási munka rendszerint a közgyűléseket megelőző pénttken s szombaton folyik, minek következménye az, hogy mig egyrészt a sebtiben egybeállitott kivonatok igen gyakran hiányosak, aduig másrészt a kéziratok kiszedése és a lap nyomása rendszerint csakis szombaton éjjel és vasárnap történhetik. Ezen eljárás mellett a lap előállítása 50-60o/o-al megdrágul s ezenkívül a főváros jár elő rossz példával a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény rendelkezéseinek megtartása tekintetében. Lényeges megtakarítás volna elérhető e téren, ha Hajnal István szerkesztő megbízatása visszavonatnék s az összes ügyosztályok utasittatnának, hogy jövőbeli a közgyűlési tárgyalást igénylő ügyeknek a „Fővárosi Közlöny“ számára szóló kivonatai az egyes referensek által készíttessék el, s a csütörtöki tanácsülésben előadott tárgyaknak ezen kivonatait legkésőbb pénteken délig, a szombati tanácsülésben előadott tárgyaknak kivonatait aznap délután 4 óráig a házinyomdának szolgáltassák be; ezen kivonatoknak a közgyűlési tárgysorozat sorrendje szerint való beállításával, valam:nt egyáltalában a „Fővárosi Közlöny“ szerkesztésével pedig mérsékelt tiszteletdij mellett egy ehhez értő fővárosi tisztviselő vagy hivatalnok bízassák meg. Ezen rend életbelépte esetén a kézbesítő hivatal már vasárnap megkaphatná a lappéldányukat, melyek részben aznap, részben hétfőn, vagyis a jelenlegi gyakorlathoz képest egy nappal előbb kézbesíthetők lennének a törvényhatósági bizottság tagjai részére. A szabadságidő. A főváros szervezési szabályzata csak a közgyűlés által megválasztott tisztviselőknek ismeri el a szabadságidőhöz való jogát. A többi tisztviselő csak indokolt kérelem alapján kaphat szabadságot. A szabályzatnak ez a rideg kijelentése természetesen nem akadályozta meg, hogy az alkalmazottak ne menjenek szabadságra. Hanem megteremtette azt a viszás állapotot, hogy a tisztviselőknek indokokról kellett gondolkodnak s kénytelenek voltak a valóságnak meg nem felelő okokra is hivatkozni, hogy szabadság idejüket maguknak biztositsák. Ez az eljárás sehogysem fér össze a tisztviselői kar intelligencziájával s meglehetősen demoralizáló hatása van. Másrészt az adminisztráczióra is óriási teherrel nehezedett ez az eljárás. Évenkint átlag 1200 kérvényt adtak be a polgármesterhez. Azokat iktatták, kezelték, elintézték, kiadták s hasonló elbánásban részesítették a kérelmekre hozott polgármesteri végzést Egy-egy ilyen kérvény kilencz-tizenegy tisztviselőnek adott munkát. A szabadságot kérő tisztviselő pedig nem intézkedhetett a magánügyeiben, mert nem tudta, megkapja-e a kért szabadságot, hogy az általa fölhozott okokat elfogadják e kellő indokolásnak. Ezeken a legnagyobb mértékben viszás állapotokon akar segíteni az a szabályrendelet, a melyet Rényi Dezső főjegyző e héten terjesztett a tanács elé. Az uj szabályrendelet pontosan megállapítja, hogy minden rendű és rangú városi alkalmazottnak mennyi szabadságidőre van joga.
