Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-15 / 15. szám
1901. április 15. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. polgárt látni, a ki egy lakásért, vagy egy üzlethelyiségért egy fillérrel is többet ad azért, mert az ut asztfalttal vagy gránittal van burkolva s nem trahit- tal. Az ingatlan igazi értékét pedig csak az a közmunka befolyásolhatja, a mely megjavitja a lakások, illetőleg üzlethelyiségek értékesítését. Ezeket akartam csak elmondani általánosságban. Talán alkalmam lesz a közgyűlésen aggodalmaimat részletesebben is kifejteni s számokkal és adatokkal bizonyítani. Egy bizottsági tag. Javaslatok. A harmincas-bizottság albizottságai egymásután szállítják a polgármesterhez a hivatal vizsgálat alkalmával szerzett tapasztalataikat és javaslataikat. Alább bárom albizottságnak a javaslatát közöljük. Nem nehéz belőlük konstatálni, hogy az albizottságok kevés uj dolgot tudtak kihámozni az ügyosztályokból a legtöbb dolog régi. Olyan, amelylyel már a közgyűlés is többször foglalkozott. Tudta is, hogy ezen vagy azon a bajon segíteni kell, de a viszonyok lehetetlenné tették. Itt van például a kórházi számvevőségnek a gondnokság alá való rendelése, hogy a számvevőség kiadásait fedezni lehessen a betegápolási dijakból. Maga a belügyminiszter is többször sürgette már ezt, de a főváros kérte a halasztást, mert a kórházi számvevőség kihelyezése előtt a Rókus-kórházat kellene bővíteni. A javaslatok közül kétségkívül legfontosabb a tanügyi osztályt vizsgáló[albizottságnak az a javaslata, hogy a tanítók s tanítónők fizetését a fizetési fokozat uj megállapításával szállítsák le s ezenkívül a tanítónők fizetését még külön is redukálják. Lesz még alkalmunk ezzel a javaslattal bővebben foglalkozni.. De már most ki kell jelentenünk, hogy teljesen értjük azt a felháborodást, amely a javaslatokat követte. Lehetetlen méltányosnak és igazságosnak elfogadnunk, hogy a személyzet egy részének a fizetését minden alapos ok nélkül redukálják. Ha azt hiszi a harmincas-bizottság, hogy a tisztviselők fizetése rászorult a revízióra, tessék az összes fizetéseket egységes alapon revidiálni. De a sok közül kiragadni egyet s annak a fizetését egyszerre két oldalon is redukálni s redukálni éppen ott, ahol eddig is a legkisebb mértékben voltak bőkezűek, nem méltányos nem igazságos, sőt nem is komoly. A harmincasbizottság nem arra vállalkozott, hogy erőszakosan, méltánytalanul és igazságtalanul töröl megszolgált dijakat, hanem ha van fölösleges pazarlás, azt törli ki a budgetből. Az albizottságok jelentései különben a következők : A pénzügyi albizottság jelentése. Az albizottság a következő javaslatokat terjesztette elő : Intézkedés teendő, hogy a betegápolási díjhátralékok behajtását, nemkülönben a jövőre nézve a betegápolási dijak előírását, biztosítását és behajtását 1902. év január 1-től a kórházi gondnokságok végezzék s e czélból a számvevőség VII. (kórházi) ügyosztályából a tényleges szükségnek megfelelő személyzet a kórházi gondnokságokhoz osztassák be ; — továbbá a számvevőség VII. kórházi osztályában ezután még fenmaradó személyzet ideiglenesen 1898. év végéig terjedő betegápolási díjhátralékok ügyeinek minél rövidebb idő alatt leendő feldolgozására és lebonyolítására használandó fel. — 2. A kórházi gondnoksági személyzet fizetési többlete és korpótlékai a jövőben a kórházi költségvetésben irányzandók elő s ennek okai a harminczas bizottság javaslata értelmiben a kormányhoz intézendő felterjesztésben részletesen kifejtendők. 3. Miután a kórházi biztosok által végzett helyszíni nyomozások a belügymi- nister ur nyilatkozata szerint is hatósági teendőt képeznek s igy a kórházi költségvetésbe az e czimen felmerülő költségek előirányzatba nem vehetők ; miután másrészt a kórházi biztosok által megállapított nyomozási adatok a kerületi elöljáróság által ez idő szerint is megerősítendők, a kórházi biztosi állásokat meg kellene szüntetni s teendőik ellátásával a jövőre a kerületi elöljáróságokat kellene megbízni. A VII. albizottság jelentése. A különböző bevételi és kiadási tételeket külön-külön be ható tanulmány tárgyává téve, javaslatunkat a következőkben van szerencsénk a mélyen tisztek bizottmány elé terjeszteni Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kitűzött felada megoldását rendkívüli módon megnehezítette az a körűimé ny hogy mint a VII-ik úgy a IX-ik ügyosztály ügykörébe is egytől-egyig oly intézmények tartoznak, melyek kizárólag kulturális érdeke két vannak hivatva szolgálni, amelyéknél tehát sem az amúgy is jelentéktelen szerepet játszó bevételek fokozása, még kevésbbé a kiadások redukcziója nem indokolt, sőt a társadalmi életben, mint már mindenütt előtérbe lépő kulturális érdekek éppen ellenkezőleg azt kívánnák, hogy intézményeinket ne csak fönntartsuk, hanem a mai kor igényeihez mérten fokozatosan fej leszszük is, annyival is inkább, mert hisz a főváros érdeke az egész ország érdeke s igy a főváros kulturális intézményeinek fejlesztése egyszersmind előmozdítja az egész ország kulturális érdekeinek is. Konkrét javaslataink a következők : Előre bo- csájtjuk, hogy a községi középiskolák kérdésével egyáltalán nem foglalkoztunk, mert hisz a törvényhatósági bizottság a f. évi költségvetés tárgyalása alkalmával már kimondotta, hogy ezek átvétele iránt a kormányhatósághoz újabb felterjesztést intéz, s amennyiben a kormányhatóság az átvételre nézve záros határ időn belül nem intézkednék, azokat fokozatosan meg fogja szüntetni. A törvény hatósági bizottság ezen elhatározásához a magunk részéről föltétlenül ragaszkodunk. Szükségesnek tartjuk továbbá megjegyezni, hogy a bevételek fokozására nem tudtunk módot találni. Ez csak a tandijak emelésével, avagy a tandij- mentességi kedvezmény megszorításával volna elérhető, ami pedig — különösen a polgári é elemi iskoláknál már azért sem volna indokolt, mert éppen a legszegényebb néposztályt sújtaná, melyet amúgy is legsúlyosabban érint a mai közgazdasági válság. Ami már most a kiadásoknál elérhető redukcziókat illeti; itt első sorban a személyzeti kiadásokat kell figyelembe vennünk. E kiadásoknál háromféle módon érhető el rednkczió és pedig
