Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-15 / 15. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 15. bennünket, a melyben Becs bemutat. Hogy ez ránk nem kedvező, mindannyian tudjuk. Hisz Bécs annyira megy veszett gyűlöletében, hogy az idegent, aki Bécsböl ide akar jönni, a legképtelenebb rémmesékkel tériti el a szándékától. Hányszor hallottuk, amikor Bécs hangos szóval hirdette a külföldnek, hogy ö táplál bennünket s mi csak addig élhetünk amig éppen Bécsnek tetszik. Az aláírások eredménye, a mely elöl a külföld nem zárkózhatik el s a melyet Bécs is kénytelen a maga valójában megvilágítani fényes czáfolat a bécsi intrika ellen. Teljes meggyőződéssel hisszük, hogy a czáfolat hitelre talál a külföldön. Az idegen pénz nagyobb bizalommal le^z Budapest iránt. S ennek a közel jövőben, amikor a száz milliós kölcsön utolsó húsz milliós ré.-zletének az értékesítéséről lesz szó, anyagi előnyeit is élvezni fogjuk. A legjobb reményekkel mehetünk a jövőbe s nem lehet más óhajtásunk, hogy azt a harmincz milliót, amelyet a íöváros közönsége adott kölcsön hatóságának, komoly megfontolással, a szükségletnek mérlegelésével úgy adják ki, hogy annak kamata a főváros fejlődésében, fölvirágozásában megtérüljön. A kövezetadó. — Levél a Szerkesztőhöz. — Tehát sok vajúdás után megszületett a kövezetadó javaslata. A javaslat ugyanaz, a melyet tavaly februárban a közgyűlés nem fogadott el. Mindössze annyi történt, hogy az uj javaslat az érdekelt ingatlan tulajdonos hozzájárulását hatvan helyett ötven százalékban állapítja meg. Ehhez igazán nem kellett a több, mint egy esztendős tanulmány. Ha a közgyűlés elakarta volna fogadni az alapot, akkor a hozzájárulási százalékot egy egyszerű inditványnyal már tavaly meglehetett volna állapítani. A közgyűlésnek azonban az alap nem kellett. Jól emlékezem, hogy a tavalyi közgyűlésen Morzsányi Károly mondott ellene nagy beszédet, azzal érvelvén, hogy már eljutottunk az ingatlan teherviselési képességének a határához s tovább nem lehet erőltetni a dolgot. Eddig és ne tovább ! mondta Morzsányi a közgyűlés zajos helyeslése és éljenzése mellett. Akkor azt suttogták a rossz nyelvek, hogy az a beszéd Morzsányi programmbeszédje volt. Majd meglátjuk most, mennyi igaz ebből. Meglátjuk, hogy állja e Morzsányi mint országgyűlési képviselő mindazt, a mit mint képviselőjelölt hirdetett. Ha a szabályrendelet nem is változott, de alaposan megbővült az indokolása. Igazán alapos, derék munka. Legfeljebb az az egy baja van, hogy nem lehet aprópénzre fölváltani. Néhány szavam volna azonban ehez is. Nem tudom, hogyan alakul majd a klikk vélemény a közgyűlésen a szabályrendelet tárgyalásakor. Nem tudom hogy lesz-e módom és alkalmam arra, hogy aggályaimnak a közgyűlésen adjak kifejezést. A szabályrendeletről kevés a mondani valóm. Inkább az indokolásához akarok hozzá szólani. Kezdjük a bettermenttel. Vázsonyi Vilmos dobta piaczra ezt a jelszót Akkor még nem sokat gondolkodtak ezen a dolgon a városatyák s miután Vázsonyi csak azt kívánta, hogy a tanács figyelmét hívják föl a dologra, igazán nem volt ok arra, hogy indítványát el ne fogadja a közgyűlés. Ebből még nem lehet igazságosan tőkét kovácsolni azok ellen, a kik az egyes konkrét javaslatokat nem fogadják el. A bizottsági tagnak csak akkor van módjában a kérdést alaposan megfontolni, ha az konkrét alakban kerül tárgyalásra. Meggyőződésem szerint, nálunk a battermentet nem lehet csak úgy átültetni. Olyan fa az, a mely szépen virágozhatik Angliában, de a mely nálunk meg nem gyökerezhetik. Megeszik az egész fát a mi adórendszerünk filoxerái. Nehéz ott bettermentről beszélni, a hol az állam és a város versenyt rendez, hogy melyik tud több egyenes és pótadót kisrófolni az ingatlanból. Ha Vázsonyi mutat nekem még egy országot, a hol annyi a teher az ingatlanon, mint nálunk, rögtön megszavazom a bettermentjét. A telek értékemelkedésének a megadóztatása nem olyan egyszerű nálunk, mint másutt. Másutt a telekértéket rendesen valami állandó körülmény emeli. A közmunkáktól eltekintve, épül egy-két gyár, vagy fejlődik a vonalon a kereskedelem, a mely azután állandó jellegben emeli az ingatlan értékét. Nálunk tisztára a spekuláczió, gyakran nem is a tisztességes spekuláczió irányítja a telekárakat. Olyan nálunk az ingatlan, mint a vállalati papiros, a melynek az értékét a spekuláczió a börzén ugyanazon a napon föl is veri, le is szállítja. Ingatlanaink értéke még hul- lámzóbb, mint az értékpapirosoké. Még ki sem vetették volna az érték emelkedési adót, már nincsen meg az adó alany. De rátérek a konkrét dologra, magára a kövezetadóra. Kétségtelenül igaza van a jelentésnek, hogy az ingatlan értékét a kövezés csak bizonyos mértékben s bizonyos határig befolyásolja. A fő dolog az, hogy megtaláljuk az igazságos mértéket. Meggyőződésem szerint az ingatlan értéke csak azt kívánja meg, hogy úgy a gyalog, mint a kocsiút a közlekedésre alkalmas legyen. Én azt hiszem, hogy a trahit- tal burkolt ut ennek a követelésnek teljesen megfelel. A trahittal jól kövezett utón az akadálytalan közlekedés föltétlenül biztosítva van. Szeretném azt a
