Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-15 / 15. szám
Budapest, 1901. április 15. 15 szám. IV. évfolyam Magyar Székesfőváros KÖZIGAZGATÁSI HETILAP JÍL.Ö FIZETÉSI Ára; Egész évre .............................................. Félévre ....................................... Sze rkeszti és kiadja : 12 Kor. 6 Kor. DR- BARTHA SÁNDOR. Szerkesztőség jís kiadó j IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A fővárosi kölcsön. Megtörtént a nyilvános szubskripczió s a főváros közönsége túljegyezte a harmincz milliót. Amikor e sorokat Írjuk, még nem tudatták a pénzintézetek a hatósággal a náluk aláirt összegek végeredményét. Ma szombat délig a hatóság tudomására hozott összes aláírás 42.000.000 koronát tesz ki. Hogy az utolsó órák ban mennyit jegyeznek, az az eredményen nem változtat. Az már csak a föszámvevö gondja, aki a túljegyzés arányában a redukczióval van megbízva. A tény az, hogy a kölcsönt túljegyezték, hogy Budapest közönsége emberül megállotta a helyét, amikor a főváros hatósága áldozat- készségére és hazafiságára apellált. Amikor néhány buzgó városatya elhatározta, hogy aláírás utján szerzi meg a fővárosnak a pénzt, nagyon sokan s különösen a pénzemberek hitetlen mosolygással fogadták a vállalkozást. Nem hittek benne még akkor sem, amikor a magánaláirás utján már biztosítva volt a szükséges összeg. Más a magánaláirás — mondották s más a nyilvános aláírás, amikor a jegyzett összeg öt százalékát mindjárt be is kell fizetni. Számitgatták, vészesen jósolták, hogy mennyi fog elesni a kötelező aláírás alkalmával. S itt az eredmény, a mely bizonyítja, hogy nem esett el semmi. Lehet, hogy a magán- aláirók közül egyik-másik visszavonult, de jött helyette más. A kölcsön biztosítva van s az anyagi előny mellett óriási az aláirá3 erkölcsi sikere. Fényesen megczáfolta azt a vakhitet, hogy Budapest közönsége koldus, a mely még öt millió értékű papirost sem tud elhelyezni. Az aláírás eredményét még fényesebbé teszi az, hogy a magánaláirás megkezdése óta a pénzpiacz helyzete rosszabbá lett, a pénz megint megdrágult. Az aláírásra azonban ennek semmi befolyása nem volt, nem lehetett. Az aláírás a hazafiság ténye volt, a mely pedig nem riad meg olyan hamar minden börze hírre. Soha még értékpapír nem vonta ki magát olyan határozottan a börze befolyása alól, mint most a fővárosi kötvény. Az aláírók észre sem vették, illetőleg teljesen figyelmen kívül hagyták, amikor a börzén egy napon negyedfél százalékkal esett a fővárosi kölcsönkötvény árfolyama. A hazafias elhatározás, hogy meg kell mutatnunk, hogy Budapest közönsége harmincz milliót is elő tud teremteni, ha hatóságának arra szüksége van, sokkal szilárdabb alap volt semhogy rést üthetett volna rajta a börzei árhullámzás. A főváros háztartására nagy jelentősége van annak, hogy aláírás átján a közmunkákra szükséges pénzt a főváros közönségének áldozatkészsége előteremtette. Azok után, a hogyan a közgyűlés a bankcsoport ajánlatát mellőzte ez lehetett az egyetlen mód a pénz megszerzésére. Ha erre a polgárság maga nem vállalkozik, kétségkívül nehéz helyzetbe jutott volna a főváros. Mégis azt hisszük, hogy ennél is nagyobb a jelentősége ennek az akcziónak a jövőre. Nem szólva arról, hogy igy megszabadult a város egy ránézve rendkívül hátrányos és terhes szerződéstől, a dolog jelentőségét abban látjuk, hogy a külföldi pénzpiacz előtt bebizonyítottuk, hogy Budapest még anyagilag is számottevő tényező s hogy Budapestet nem lehet Bécs külvárosaként kezelni. A külföld Bécs utján szerez rendszerint rólunk tudomást. Abban a világításban ismer
