Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-07 / 14. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 7. építési övezetek alapján tegyen uj javaslatott. Az uj kövezet adó barátainak sikerült azonban keresztül vinni a közgyűlésen, hogy addig nagyobb utat s különösen a Váczi-utat nem építik meg, a mig az uj szabályrendelet életbe nem lép. Ez a kikötés nem nagyon siettette a szabályzatot. A tervezet több mint egy esztendő után, a héten került ki a pénzügyi csz- tály műhelyéből. Legközelebb megfogjuk tenni megjegyzéseinket az uj szabályzatra most csak ismertetjük a terjedelmes jelentést. A mérnöki hivatal igyekezett megfelelni a közgyűlés utasitásásának s három övezetre ősz otta a fővárost. A mérnöki hivatal terve szerint az első övezetben a költség hatvan százalékát, a második övezetben negyven százalékát, a harmadik övezetben huszonöt százalékát téritik meg az érdekelt telek tulajdonosok. Ezt a tervet a középitési bizottság is elfogadta. A pénzügyi és gazdasági osztály nem elégedett meg a szabályrendelettel, hanem egész tanulmányt irt a külföldön levő különböző burkolási járulékról. El mondja, hogyan fejlődött ez az adó, a mely már meg volt a régi rómaiak idejében. Rátérve a magunk dolgára azt mondja a jelentés, hogy a burkolási járulék helyes mértékének a megállapításánál három szempont lehet irányadó : 1. a burkolat minősége s illetőleg annak előállítási költsége; 2. az útburkolásból az egyes ingatlanok tulajdonosaira háruló anyagi előny, azaz a telek használhatóságának, értékének emelkedése; 3. az illető útvonal forgalmi jelentősége. Az első szempontból az ingatlan tulajdonosának érdeke, hogy a burkolat az ingatlanhoz való kényelmes gyalogos és kocsiközlekedésre alkalmas legyen. Az ingatlan tulajdonosának érdeke azonban nem terjed azon túl, mint hogy az illető útrész a legjobb minőségű zajtalan burkolattal látassék el. E szerint a burkolási járulék helyesen nem lehet magasabb, mint a mennyi a legköltségesebb zajtalan burkolat után fizetendő. A második szempontból bátran mondható, hogy a burkolás értékemelő hatása, az ingatlan értékéhez viszonyítva, általában nagyobb a kisebb értékű telkeknél, mint az értékesebbeknél, de semmi esetre sem megfordítva. A harmadik szempontból megállapítható, hogy a főközlekedési útvonalak burkolásánál túlnyomó a közforgalmi érdek, a mellékutczáknál a magánérdek. A járulékok kulcsának helyes megállapításánál legczélszerübb és legegyszerűbb az, ha megmaradunk a mellett, hogy általában a költségek mérteke legyen a burkolási járulékok egyenletes kulcsának alapja. Az a kívánság, hogy a burkolási járulék mértéke a telek értékével arányban övezetek szerint állapíttassák meg, nem helyes, mert az ingatlan értekéből semmi megbízható következtetést nem lehet vonni a tulajdonos vagyonosságára s nem igazságos, hogy egymás tőszomszédságában fekvő ugyanolyan terjedelmű, homlokzatú és értékű két ingatlan közül az egyik 50°/o-kal magasabb burkolási járulék fizetésére volna köteles, mint a másik. Miután a burkolásból az egyes ingatlanokra háruló anyagi előny az ut szélességével arányban csupán egy bizonyos határig emelkedik, szükséges azon utszélesség maximális mértékét megállapítani, a melyen túl a burkolási költség megtérítésének helye nincs. A jelentés nem tartaná méltánytalannak, ha az a maximális szélesség egy-egy oldalon 13 méter helvett 10 méterre redukáltatnék, csakhogy a telekrendezésekről és szabályozásokról alkotott szabály- rendeletben már a 13 méteres maximális szélesség van megállapítva. A főváros és az ingatlan tulajdonos érdekét úgy lehet megegyeztetni, ha a burkolási költség felerészében állapittatik meg. Ez azonban az a határ, a melyen alól menni nem szabad. Tájékozásul megemlíti a jelentés hogy Berlinben a burkolási járulék egységtétele főutaknál 14 márka, mellékutczáknál 13 márka, tehát átlag mintegy 16 korona, — a mig az általunk előterjesztett tervezet szerint a maximális járulékegység 7 '/* korona. Magát a szabályrendeletet a következőkben ismertetjük : Az 1. §. kimondja, hogy a burkoltatás a főváros joga s a város engedelme nélkül senkinek sem szabad burkolni, vagy a burkolatot megbolygatni. A 2. §. elrendeli, hogy a burkolásokról 24 órával a munka megkezdése előtt az érdekelt ház- és üzlettulajdonosokat értesíteni kell. Lehetőleg éjjel kell burkolni s úgy, hogy a házakba és üzletekbe való szabad közlekedés biztosítva legyen. A 3. §. azokat, akik a fontiek ellen vétenek, 2Q0 koronáig terjedhető pénzbírsággal bünteti. Legfontosabb a 4. és 5. §, amely igy szól: 4. §. A székesfőváros által közterületeken első ízben eszközölt mindennemű burkolás után, — még pedig koesiutak- nál egy-egy oldalon legfeljebb 13 méter szélességig a burkolás összes költségeinek fele része a gyalogjárónál a szegélyezésen kívül legfeljebb 3 méter szélességig a felmerülő egész burkolási költség, azon túl a költség fele része, — az illető közterület mentén fekvő ingatlanokat és azok hozadékát terheli s a fővárosnak burkolási járulék czimén megtérítendő. Az úttest és gyalogjáró kellő szintre helyezéséhez szükséges földmunkák költségei egészben a fővárost terhelik. Gyalogjáróknál a segélyezés költsége a fővárosnak minden körülmények között teljes összegében megtérítendő. 5. §. A székesfőváros tanácsa a középitési bizottság javaslata alapján évről-évre egységesen állapítja meg egy-egy négyzetméter burkolat után a különböző burkolatnemek szerint fizetendő burkolási járulékokat, a burkolathoz és alépítményhez felhasználtatni szokott összes anyagok és a munkabér legutóbbi tényleges költségei alapján. A burkolattal ellátott közterületek mentén fekvő ingatlanokat a terhelő burkolási járulék egyes ingatlanok homlokzata hosszúságának egy-egy méterje és a burkolt terület négyzetméterje után 7V>, azaz hét és fél koronát, — s illetőleg a következő pontban megállapított határvonalon kívül eső közterületek burkolása esetén 6, azaz hat koronát meg nem haladhat. Az utóbb említett határvonal a következőkép állapittatik
