Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-07 / 14. szám
1901. április 7. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 6, remek. Legrégibb része a hajdani torony-utczára néző úgynevezett déli torony, a mely már a XIII. században állott. A történelem feljegyezte, hogy innen nyilaztak Pest város lakói a benyomuló tatárokra. A körszentély a XV-ik századból való és legbecsesebb benne a gót stylus és a szentély két falán található ostiariumok, a melyeket régente az oltári szentség kitételére használtak. A díszítések és feliratok tanúsítják, hogy a templomnak ez a része a XV. századból való. Sajnos, hogy egy ilyen műremeknek a tanulmányozása és adatainak kiderítése is a fővárosban megfordult idegen tudósok müve és érdeme. Zsúfolt lakások. E lapokban érdekes kimutatást olvastunk arról, hogy a zsúfolt lakásokat, melyek az eljáró hatósági szerveket annyira megdöbbentették, csak egy múlja felül ebben a szép városban : az üres lakások tulnagy száma. Magam is tagja voltam egy ilyen lakásvizsgáló bizottságnak, s mondhatom, hogy a lakások zsúfoltságának a törreg.yomor csak részben az oka. Vannak existentiák, akiknek megvan az elegendő napi keresetük, de napnap mellett az alkohol oltárára teszik le nehezen szerzett filléreiket. Azután természetesen nem képesek összegyűjteni annyit, a mennyi az egy heti szobabér kifizetésére kell s nem képesek tisztességes ruhát szerezni, mely nélkül albérlőknek el nem fogadják őket. Ezek képezik a zsúfolt lakások állandó kontingensét. De megtörtént az is, éppen a Belváros egyik zsúfolt pinczehelyiségében, hol 3 kis szobában 25-en aludtak, hogy a vizsgáló biztos figyelmeztette a főbérlőt, hogy 700 korona lakbérért, annyi a pinczehelyiség évi bére, teljesen egészséges lakást is kaphatna. De nem kell ennek a lakásuzsorásnak a higiénikus lakás Hiszen ha a főbérlő szép és tiszta lakást tartana, nem is mernének napi 20 fillérért hozzá eljönni a társadalom ama züllött alakjai, kik, miután a nagy forgalom nagy haszonnal is jár, igy évente 3000 korona hasznot biztosítanak a pincze főbérlőjének. Ezt a nyomorult existentiák szorultságával üzérkedők nagyon is tudják és e czikk főczélja, hogy a hatóság figyelmét felhívja arra körülményre, hogy a hajléktalanok menhelyét a legsürgősebben és az eddigi módszertől eltérőleg szabályozni kell. — Szabályozni pedig akképen, hogy e helyekre a szegény ember a nap bármely órájában bejusson, — azok ne csak csavargók és szokásos iszákosok gyülhelyei legyenek, hanem az átutazóban levő napszámosok, árusok vagy ideiglenesen megszorult helybeli szegény emberek tartózkodó helye. A kerületenként felállítandó ilyen bérházak jövedelmi szempontból is teljesen kifizetnék magukat, főleg a vásárcsarnokok és egyéb góczpontok körül. Mindezekre kell, hogy a szegény, megszorult ember is némi otthont leljen. A székesfőváros különleges viszonyai mellett ez elodázhatlan szükség. —F. A szaktanitás. Az elemi iskolai igazgatók szolgálati pragmatikájának megállapításakor fölmeiült a terv, hogy az elemi iskolák ötödik és hatodik osztályában meghonosítsák a szaktanitást. A szaktanitás behozására első sorban a város financziális helyzete bírta a tanügyi osztályt. Iskolaügyi kiadásunk évről évre megdöbbentően emelkedik. S az emelkedést megállítani nem lehet. Még a hatmilliós iskolaügyi budget mellett sem teljesiti a főváros mindazt a kötelezettségét, amelyre a törvény kötelezi. Annyira szerencsések vagyunk már, hogy minden jelentkező iskolakötelest el tudunk helyezni s hogy helyszűke miatt nem marad ki senki az iskolából. De a vándor osztályokat még nem tudtuk kiküszöbölni. Az óvóiskolák dolgában pedig még nagyon messze vagyunk attól, amit a törvény értelmében tennünk kellene. Föltétlenül szükség volt tehát arra, hogy komolyan kutassanak olyan mód után, amely a közoktatás hátránya nélkül megengedi a redukcziót. S az ügyosztály ezt a szaktanitásban megtalálta. Minden tanítónak és tanítónőnek heti huszonhat órát kellene tanítania. A mai osztályrendszer mellett azonban nem taníthat többet, mint a mennyi órája az osztálynak van. Van tanító, aki a heti huszonhat óra helyett csak 17—18 órát tanít. Budapest 1047 tanítója és tanítónője hetenkint 27222 órát lenne köteles tanítani, de csak 22041 órát tanít. A város tehát hetenkint 5181 órát vészit el. Az igazgatók helyettesítésére szükséges 544 óra, tehát teljesen veszendőbe megy 4637 óra, ami 178 tanítói állásnak felel meg. Vagyis ha a város szigorúan megkövetelné, hogy minden tanító tanítsa a köteles 26 órát, 178 tanító vállnék fölöslegessé. Tudjuk és elismerjük, hogy ezt a tervet nem lehet igy ridegen végrehajtani. Azokban az iskolákban, amelyekben nincsen annyi osztály, hogy a most elveszett órákkal egy tanítót pótolni lehetne, ott a szaktanitást nem lehet megcsinálni. De elfogadjuk a hivatalos számítást, hogy háromezer órát lehetne pótolni a szaktanitással. Ez is 115 tanítói állásnak felel meg. Kétségtelen, hogy financziális szempontból nagy előnye van a szaktanitásnak, mert a mai létszám mellett 115 tanítói állás tiszta megtakarítását jelenti. Az lehet még a kérdés, hogy a tanítás, a nevelés szempontjából megfelel-e a szaktanitás követelményének. Mert azt csak nem kívánhatja senki, hogy a tanítás rovására takarékoskodjunk. A szakemberek, de maguk a városi tanítók is két táborra oszlanak. Az egyik a pedagógia szempontjából egyenesen veszedelemnek mondja a szak- anitást, a másik azonban nem lát benne semmi ve
