Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-07 / 14. szám
6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április 7. szedelmet. Sőt van akárhány jónevü pedagógusunk, aki a t mondja, hogy a szaktanitás a gyermek javára van. Abban egyetértenek valamennyien, hogy a népiskola alsóosztályaiban a szaktanitást meghonosítani nem lehet. A hatéves gyermeknek kizárólag a nevelésre van szüksége. Az alsó osztályokban csak nevelni szabad. Itt a szaktanitás a legnagyobb veszedelem lenne. Másként vagyunk azonban az elemi iskolák ötödik és hatodik osztályával. Hogy ezekben az osztályokban nem lehet Dagy veszedelem a szaktanitás, legjobban igazolja az, hogy az ötödik és hatodik osz- ály a polgári- és a középiskolák első és második osztályának felel meg. Ezekben pedig mindenütt szaktanitás van. Ha az első gimnazistára nem veszedelem a szaktanitás, nem félthetjük tőle az elemi iskola ötödik osztályú tanulóját sem. A gimnazistánál nemcsak a tanítási rendszer változik, nemcsak a tanító bácsi helyett kap tanár urakat, hanem egészen uj világba jut, egészen uj tananyaggal. Az ötödik osztály szaktamtásánál igazán nem történik más, mint hogy egy tanító helyett több tanítót kap. Az én meggyőződésem szerint pedig ebből csak haszna van a gyereknek, nyer vele a pedagógia. Az elemi iskola ötödik és hatodik osztályába rendszerint csak azok a gyermekek járnak, akik tovább nem tanulnak. A hatodik osztály bevégzése után mindjárt belépnek az életbe. Annak a gyermeknek a kedélyállapotára, a modorára, a föllépésére, az életben való küzdelmére nagy befolyással lehet és van, ha már az iskolában megtanul különböző embereket megismerni. Ha egy tanító vezeti végig valamennyi osztályon, annak a tanítónak az énjéből föltétlenül sok megy át a gyermekkedélybe. Egyoldalúvá lesz, aki nem ismer mást, mint az ő tanítóját s nem tud megállani a maga lábán, amikor a hatodik osztály padjából egyszerre a mindennapi életbe kell átlépnie. Még a gondolkozása is nehézkessé válik. Hat esztendőn át megszokta, hogy mindenben a tanítója gondolkozásához alkalmazkodjék s önkéntelenül is a tanítójának a gondolkozását kövesse. Nem is álmodja, hogy más gondolkozás is van s amikor kilép az életbe, tehetetlen s elbukik. A szaktanitásnál több tanító gondolkozását, akaratát, jellemét és képességét kénytelen megfigyelni s ahoz alkalmazkodni. Kétségtelen, hogy ezzel a gondolkozása, a jelleme függetlenebbé és önállóbbá lesz. De sokkal jobban be tud illeszkedni az életbe is. Nem tesz olyan nagy ugrást. Nem lesz kénytelen rögtön szaladni, noha tegnap még lépni sem tudott. De van még egy fontos dolog, amelyet pedagógiai szempontból figyelembe kell venni. Minden tanítónak meg van a maga kedvelt tantárgya, Az osz- tálytanitasnál ez a kedvelt tantárgy néha nagyon is előtérbe nyomul, természetesen a többi rovására. Azt mondják, hogy ez lehetetlen, mert megvan a tanterv. A tanítók tudják, hogy a tanterv maga milyen forma dolog s milyen csekély jelentőségűvé lesz a tanító egyénisége mellett. A szaktanitásnál, helyes beosztással, mindegyik tanító a maga kedves tárgyát taníthatja, amiből csak nyeresége lehet a tanulónak. Hogy a szaktanitás nem rejt valami titkos veszedelmet a méhében, legjobban bizonyítja az, hogy a gazdag családok magántanitásában is mindjobban érvényesül A nevelőket mindjobban kiszorítják a szaktanítók. Pedagógiai szempontból nem rósz, financziális szempontból pedig rendkívül előnyös. Semmi akadálya nem lehet tehát, hogy a főváros jól fölfogott érdekében sürgősen megvalósítsák. Sürgős szükség van az ügy gyors elintézésére, mert ha a szaktanitást behozzák az idén, júniusban nem kell tanítót választani. W. A. A mérnökök panasza. — Levél a szerkesztőhöz. — A mérnökök előléptetési eshetőségei a városházán a lehető legminimálisabbak. Az összes illetékes tényezők belátták már ezt. Tudomásom szerint a főjegyző íróasztalának a fiókjában már készen van a mérnöki hivatal újjászervezésére vonatkozó javaslat, amely ezeken a bajokon segíteni akar. Az uj javaslat, amint az újságok közléseiből ismeretes, meg akarja szüntetni azt a tarthatatlan helyzetet, hogy diplomás műszaki emberek az évek hosszú során át napidijas szolgálatot végezzenek s csak évtizedes nehéz és felelősséggel teljes szolgálat után lehessenek mérnökök. Az uj javaslat megakadt a főváros mai rossz pénzügyi helyzetén s alig lehet kilátásunk és reményünk arra, hogy a közel jövőben meg is valósul. De ha türelemmel és megnyugvással várjuk a javaslat ügyének eldölését, nem tudjuk megérteni, hogy miért szorítanak bennünket háttérbe akkor, amidőn a mai kereten belül véletlenül alkalom nyílnék egy kis előléptetésre. Máltás Hugó műszaki tanácsos már február elején nyugdíjba ment s még ma szó sincsen arról, hogy a megüresedett állást betöltsék. Azt mondják, hogy növelni kell az interkaláris kamatokat. De miért csak éppen a mérnöki hivatalnál, miért csak a mérnökök rovására ? Hát a műszaki alkalmazottak nem épen olyan tisztviselői a fővárosnak, mint a fogalmazói személyzet ? A fogalmazói állások betöltésénél egészen más, s ha szabad a magam szerény nézetét tolmácsolnom, sokkal helyesebb elvet követ a főváros. Hermann Béla tanácsos nyugdíjba ment. A nyugdíjazást kimondó közgyűlési határozat mindjárt gondoskodik a megüresedett állás betöltéséről. Szabó Károly tanácsos alig egy hónapja, Kullmann Lajos tanácsos pedig alig két hete halt meg s már mind a két állásra ki van hirdetve a pályázat. Nem szemrehányásból vagy irigykedésből mondom el mindezt. Hiszen én magam is méltányosnak,
