Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-14 / 2. szám
tási hatósága alá közvetlenül nem tartozik, a kereskedelmi minisztertől kér orvoslást. A tanács legfőbb kívánsága, a melylyel véleménye szerint a bajokon legnagyobb részt segíteni lehetne, hogy az állomást kibővítsék. Ennek a végrehajtására kéri ki a miniszter utasítását, a mi remélhetőleg hamarosan meg is történik. A kelenföldi iparvasut. A közúti közlekedés keretén kívül esik már a kelenföldi iparvasutnak szintén napirendre került kérdése, azonban a gyűjteménybe szintén belefoglaljuk, mert a főváros lakosságának ugyancsak fontos érdekével áll összefüggésben. A kelenföldön, a Duna közelében épült gyárak kérték már régebben a fővárost, hogy a kereskedelmi miniszternél eszközölje ki, hog^ gyártelepeikhez iparvasutat építhessenek. A miniszter a dolog ódiumát vissza tolta a fővárosra, a mennyiben kijelentette, hogy az iparvasut építésére az engedelmet készségesen megadja, ha a főváros viszont több utat építtet. Ez az Útépítés a főváros szakembereinek számi tása szerint körülbelül 3Ö0.CK 0 koronába kerülne, a minek fedezetére a fővárosnak ez idő szerint anyagi eszköze nincs. A mérnöki hivalal javaslatára tehát azt javasolta a tanács a miniszternek, hogy a budafoki helyiérdekű villamos vasútnak adja meg az iparvasut megépítésére az előmunkálati engedelmet. A vasút-társaság most hajlandónak nyilatkozott az iparvasutat megépíteni, még pedig olyan formán, hogy Albertfalva község határától a főváros határa mentén épittené meg a vasutat a Dunáig s innen a Pro- montori-utón vezetné tovább az összekötő vasút töltéséig. A főváros most várja ez adatok felterjesztése után a miniszter végleges döntését. 1901. január 14. A Várszínház fűtése. A főváros 1900-ik évi zárószámadásaiban a várszínház szükségletei czimén 800 korona tulkiadás mutatkozik. A szokatlan eredmény oka abban rejlik, hogy 1899. év végén a budai állandószinház létesítése dolgában megindított tárgyalások már olyan előrehaladott állapothoz jutottak, hogy a Várszínház lebontása elhatározottá vált. E miatt természetesen a színház fenntartására, igy fűtésére a főváros mit sem irányzott elő. Minthogy azonban a színházat az imént ismét használatba vették, a színház fűtése újból szükségessé vált. Erre kellett a 800 korona fedezetlen kiadás, melyre a tanács a m kir. operaház és a nemzeti színház intendánsával kötött szerződés értelmében a főváros gondoskodni tartozván, most a közgyűléstől kér fedezetet, A kerepesi temető kiürített sir- helytáblái. Egy hozzánk érkezett levél kapcsán megemlékeztünk a minap arról az általánosan elterjedt hírről, hogy a főváros a kerepesiuti temetőben tizennyolcz sirhelytáblát az 1876. évi XIV. törvénzczikkben, — a közegészségi törvényben biztosított jogánál fogva kiürittet. — A tanács az exhumálásokra vonatkozó szokásos hirdetményét közzé is tette. Ebből a hirdetményből az derült ki, hogy a főváros a 39-es számú parczellát kiakarja ürittetni, holott a törvény értelmében csakis olyan sirhelytáblát lehet felásatni, a melybe már 30 év óta nem temettek. Köztudomású tény, hogy a 39-es sirhelytáblába még az 1890-es évek legelején is történtek temetések, s igy a tanács rendelkezése általánosan érthető felindulást keltett. Ily irányú támadást foglalt magában az a levél is, melyet egyik közelebbi múlt számunkban közzé adtunk. Illetékes helyről most azt a felvilágosítást nyertük, hogy a tanács hirdetményébe a 39-es sirhely- tábla csupán tévedésből került, a mennyiben tényleg volt ugyan szó a sirhelytábla kiürítésének tervéről, azt azonban épen a felhozott okok következtében — elejtették. A kiürítés alá kerülő tizennyolcz sirhelytábla egytől-egyig olyan, a melybe még 1870-es évek előtt temettek utoljára, s igy eme sírok exhumálása sem törvényes, sem pedig egyéb szempontokba nem ütközik. A sirhelytáblák kiürítésével kapcsolatosan egyéb rendezési munkálatokat is foganatosítanak, sőt a 39-es sirhelytáblából is exhumálnak egyes halottakat, de csupán abban az esetben, ha a halott hozzátartozói az áthelyezésbe előlegesen beleegyeznek, vagy azt épen ők maguk kívánják. Szívesen adtunk tért e helyreigazító soroknak, melyek nyilvánvalóan megnyugtatásul fognak az érdeklődők számára szolgálni. Nem hallgathatunk el azonban annyit, hogy minden esetre elejét lehetett volna venni a hasonló kellemetlenségeknek, ha a hivatalos ügyek elintézésénél tévedés egyáltalán nem fordulhatna elő, — vagy legalább ilyen fontos dologban elkerülhető lenne. Ez a rekriminálás egyébként most már csupán kicsinykedés volna s igy a kérdés felett megnyugvással térhetünk napirendre. A terézvárosi kaszinó alapszabályai. A belügyminiszter a „Terézvárosi Kaszinó“ módosított alapszabályait jóváhagyta. A tanács most értesítette erről Pucher Józsefet az egyesület elnökét. 7 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
