Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-14 / 2. szám
a A pályaudvarok kihelyezéseA főváros lakossága mozgalmat inditott az immár a város belső részeibe került államvasuti pályaudvarok . kihelyezése érdekében. A főváros polgáraiból e mozgalom nyomán száz- agu bizottság alakult, a mely magára vállalta a kérdés megoldásának előkészítését. A bizottság most mindenfelé lelkes agitácziót indít, hogy a nagy feladat keresztülviteléhez minden vonalon támogatást szerezzen. A százas bizottság többek közt megkereste a budapesti mérnök- és épitész-egyesületet, hogy a saját kebelében is foglalkozzék a pályaudvarok kihelyezésének kérdésével és a kivitel módozataira adjon szakértő véleményt. Az egyesület csütörtöki ülésén kezdte meg a közérdekű és bonyodalmas théma megvitatását. A mérnök- és építész-egyesület ut-és vasútépítési szakosztálya hozta napirendre az ügyet, a mennyiben azt javasolta, hogy a kérdést az egyesület egyetemes szakülésén vegye tárgyalás alá, a melyre a mozgalmat vezető fővárosi polgárokat is meghívná. Egyben elhatározta a szakosztály, hogy választmány utján küldöttséget meneszt a kereskedelmi miniszterhez, a kit a küldöttség fel fog kérni, hogy a magy. kir. államvasutak igazgatóságát hívja fői arra, kogv a mérnök- és építész-egyesület törekvését minél nagyobb mértékben támogassa. Az érdeklődő polgárságot egyidejűleg felszólítják, hogy az egyesület akcziójának tömeges megjelenésével a maga részéről is igyekezzék nyomatékot adni- . Az egyesület a fontos tárgy előadására Zielinszky Szilárd fővárosi magánmérnököt kérte fel, a kinek e téren ismert szaktudása a vita érdekességét már előre is biztosítja. Az együttes ülést január 19-én, szombaton tartják meg. A pályaudvarok kihelyezésének kérdése mindenesetre általános és közérdekű terv. Nagyjelentőségű legfőképpen a főváros további fejlődésének, terjeszkedésének szempontjából. A mérnök- és építész-egyesület derék munkásága teljes mértékben megérdemli tehát a közfigyelmet s őszintén kívánatos, hogy a szombati ülésen csakugyan minél nagyobb számban vegyenek részt az érdeklődők. Igen természetes, hogy a dologra, a mint a fejlemények azt aktuálissá teszik, magunk részéről is bőven visszatérünk. Vízvezeték a Hajtsár-uton. A főváros elhatározta, hogy a Külső Hajtsár-uton 3380 korona költséggel vízvezetéki müveket rakat le Ezt a határoza- ot a belügyminiszter jóváhagyta. Még egyszer a Nádor-utcza Auer- világitása. Még egyszer és utoljára visszatérünk a Nádor- utcza Auer-világításának nagyon is ösmert kérdésére. A közvilágítás megjavításának talán nincs lelkesebb harczosa a fővárosban, mint a mi illusztris levélírónk, — kinek ilyen tárgyú kérdéseivel már ismételten foglalkoztunk e lap hasábjain. Szószerint adjuk ki azt a levelet is, melyet legutóbb kaptunk tőle a Nádor-utcza sokat sürgetett Auer- égői ügyében. * Igen tisztelt szerkesztő úr 1 Becses lapja 50-ik számának a Nádor-utcza világítására vonatkozó czikkét bizonyára minden józan gondolkozásu polgár alá fogja írni, — kivéve azon passust, a mely a fővárosi tanács eljárásába vetett bizalomnak felel meg. Nem akarok ez alkalommal másra utalni csak arra, hogy a közvilágítás javítása illetve az utczai lámpáknak Auer-égőkkel való felszerelése ügyében nemrég közzétett munka- programm már az első évben nem lön betartva, a mennyiben annak legnagyobb része: a Nagykörút lámpáinak a montirozása meg nem valósult. Annak ugyanis még 1900-ban kellett volna megtörténnie s mégis deczember 31-én a Nagy körút egész hosszában hire-hamva sincs az Auer-égőknek, kivéve azt az egy-két saroklámpát, a mely már régebben fel volt szerelve. Ehhez kommentár nem kell s most már csak arra lehetünk kiváncsiak, hogy a „Magyar Székesfőváros“ most is a tanács pártjára fog-e állani ? kiváló tisztelettel A. J. Nos hát, igaza van Önnek, őszintén tisztelt levélíró ur, a főváros valóban nem tartotta meg a kitűzött prog- rammot, a mennyiben az Auer-égők felszerelését 1900. deczember 31-éig az előre elhatározott vonalakon mindenütt be nem fejezték. Ezért minden körülmények között kétségtelen megrovás is illeti. — Mégis, megtörténik a furcsának tetsző eset, hogy a teljesen független s mindenkor inkább túlságosan szigorú „Magyar Székesfőváros“ kénytelen némi részben ezek után is a „tanácsnak pártjára állani“ s a főváros eljárásának okait, a mennyiben azok csakugyan figyelemre méltók — méltányolni. A közvilágítás javítása vagyis a közlámpáknak Auer-égőkkel leendő felszerelése tárgyáben megállapított közmunka programmja ugyanis az volt, , hogy az 1900. év végéig végre kell hajtani a belső és külső 1901. január 14. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
