Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-01 / 13. szám
1901. április 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 viszonyok is igen előnytelenül hatnak az elhelyezésre. Ehhez járul, hogy ott tudvalevőleg az alsó rakparti-ut és a hidra felvezető ut találkoznak, úgy, hogy az esetleg itt épitendő templom előtt nagymérvű lejtő van. E mellett e templom eldugott helyzetbe jő és az ide helyezés pénzügyileg véve is hátrányos, mert újabb kisajátításokat involvál, pedig a mi pénzügyi helyzetünk mellett ilyenekre gondolni sem szabad. Hogy mily hibás város- rendezési politika van itt követve, az a dolgok egymásutánjából látható, a hol először azért sajátítunk ki, hogy a Molnár- utczát nyissuk meg, azután meg azért, hogy elzárjuk. Nem hiszem, hogy azon hibák után, melyek az Eskü-tér és környékének szabályozása kivitelénél történtek, hol egy czélra nem vezető útvonal miatt hegyet bontottunk, forrásokat hoztunk veszélybe és a pesti oldalon megtört vonal mellett, a budai oldalon oly utat nyertünk, mely közmüvek befogadására képtelen, tehát a közmüvek elhelyezésére újból külön kell gondoskodni, nem hiszem, hogy találkozhatnék valaki, a ki további kis a- játitásokba menne, csak azért, hogy egy rossz elhelyezésű templomot nyerjünk. A midőn tehát tiszteletteljesen befejezném előterjesztésemet, kérem a t. Tanácsot, méltóztatnék fenti indítványa mat figyelembe venni s tárgyaltatni azon eszmét, vájjon lehetne-e a görög-oláh hitközség tömbjében a piarista gimnáziumot és rendházat elhelyezni ? mert igenlő esetben a belvárosi plébánia a végrehajtás alatt levő terven contemplált elhelyezése megmenthető volna s igy a belvárosi takarékpénztár telekvételi ügye is tárgyalható lenne, mert ez esetben azon tömb, a hova a templomot elhelyezni szántam, eladható. Ez alkalommal is jelzem, hogy pénzügyi szempontból ez a legelőnyösebb megoldás. Azon esetben azonban, ha ez nem volna keresztülvihető, teljesittessék a kegyes tanítórend tartományi főnökének előterjesztett kérelme. Ez esetben azonban, a mennyiben a görög- oláh hitközség temploma a belvárosi templom részére megnyerhető nem volna, a templom csakis a Kigyó-utcza folytatása, Váczi-utcza, Eskü-út és Esim-tér közti tömbön volna elhelyezhető, mert úgy városrendezési, mint szépészeti, de pénzügyi szempontból is az adott viszonyok közt egyedül ez megfelelő, mig a Hal-téren való elhelyezés — nézetem szerint — számba nem jöhet. Az árvaszék. Az árvaszék elnöke Sipöcz László dr. nagyobb beadványt intézett a tanácshoz, melyben két uj ülnöki állás szervezését kéri. Köztudomású dolog, hogy Sipöcz László dr. milyen zsugori a személyzet dolgában és az ő működése garanczia arra, hogy ha személyszaporitást kér, arra csakugyan szükség van. Hogy milyen nagy a szükség az újonnan szervezendő állásokra, azt világosan mutatja az elnök beadványa, melyet a következőkben ismertetünk: Az árvaszék fogalmazó személyzete 1877 óta csak egy ülnöki állással szaporodott. 1877-ben a fővárosi gyámügyi adminisztráczió 22000 ügydarabját és 16 millió korona gyámpénztári árvavagyonát 15 tisztviselő kezelte, illetőleg intézte. Ma pedig 16 tisztviselőnek 50,000 aktát kell elintéznie és 52.480,000 korona gyámpénztári vagyont kezel. Ezt a rengeteg munkát az árvaszék fogalmazó személyzete eddig is csak a kötelesség odaadó teljesítését jóval meghaladó erőmegfeszitéssel tudta elvégezni. Tovább azonban nem lehet fentartani ezt az állapotot, de az ügyfelek érdekében közérdekből sem kivánatos. Az árvaszék ügyforgalma ugyanis már olyan nagy, hogy a jelenlegi íogalmazó személyzet a hivatalos órákon túl is terjedő állandó munka mellett sem tudja a kivánatos gyorsasággal elintézni. Ezen tényeket legjobban igazolja, hogy az árvaszék ügyforgalma 1877-ben 22194, 1886-ban 26934, 1892-ben az ötödik ülnöki állás szervezése idejében 32353 és 1900-ban 49466 ügydarab volt. Az ügyforgalom számbeli növekedését többrendbeli intézkedéssel igyekeztek apasztani. Például a vagyontalan árvák személyes állapotára vonatkozó gyámi jelentések egyénenkénti bekivánását megszüntették és azokat a kerületi elöljáróságok összesítve terjesztik be miál'al 2—3 ezer ügydarab 10 ügydarabbá vonatott össze. A belügyminiszter rendelete alapján a kiskorú anyák törvénytelen származású gyermekeinek születési anyakönyvi kivonatait az állami anyakönyvi hivatalok most már közvetlenül a kerületi elöljáróságokhoz küldik be, miáltal szintén néhány ezer ügydarab beigtatása vált szükségtelenné. De hogy nemcsak számszerint, hanem érdemben is menövekedett az árvaszék tiszti személyzetének feladata, az abból világlik ki legjobban, hogy az ülésben elintézett, tehát érdemleges intézkedést igénylő ügydarabok száma ; 1877-ben 6175 1886-ban 8316 1799-ben 12833 volt. A gyámpénztárilag kezelt árvavagyon pedig 1877-től 1899. évig igy növekedett: 1877-ben 16,055.142 kor. — fillért. 1886-ban 25,803.128 „ 22 1899-ben 52,380 606 „ 03 kezeltek értékpapírokban és készpénzben. Az összeg nagy része 36,467.411 kor. 30|fillért a legkülönbözőbb értékpapír és 5600 család tulajdonát képezi. Más árvaszékeknél a kiskorúak és gondnokoltak nyilvántartására külön nyilvántartói állások vannak szervezve mig a fővárosnál ezt is a fogalmazó személyzet kénytelen elvégezni s ezért a felekkel csak röviden tárgyalhat. Pedig erre nagy szükség lenne, mert a tapasztalat szerint egy hozzáértő tisztviselő felvilágosítása, rábeszélése és tanácsa már sok családi viszálynak, évekig tartó pöröknek elejét vette. Végül arra hivatkozik még, hogy a népesedési mozgalom növekedése a dolog természeténél fogva éppen az árvaszék ügyforgalmára van legnagyobb befolyással. Azonkívül az uj házassági törvény következtében gyakori az árvaszék beavatkozása a kiskorúak házassági ügyeiben ; a vallás gyakorlatára vonatkozó törvények folytán a kiskorúak más vallásra való áttérésének megengedése kérdésében való gyám- hatósági eljárás szintén jelentékeny munkaszaporodást okozott.
