Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-01 / 13. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. április L Hogy egyesületünk mennyire a közszükség szülötte volt s lobogónk, melyre a „nyomor enyhítése“ van jeligeként felírva, mily népszerű és becsült, mutatja az a rendkívüli érdeklődés és buzgalom, melyet törekvéseink iránt nemcsak a Józsefváros társadalma, hanem a székesfőváros nagy közönsége, sőt az illetékes hatóságok is tanúsítanak. Elég csak egy futó visszapillantás arra a rövid öt évre, mióta egyesületünk fennáll és bátran konstatálhatjuk, hogy egyesüljünk jövőjének legbiztosabb záloga : a múlt. Az alapítványoktól eltekintve volt: 1896-ban: 1900-ban: bevétel 10.662 kor. 92 fill, bevétel 35.686 kor. kiadás 5.016 „ kiadás 36.219 „ 39 fill. Egyesületünk áldásos működését mi sem jellemzi jobban, minthogy a lefolyt öt év alatt 252 felnőttet és 1346 gyermeket ruháztunk fel; 526,822 adag ebédet szolgáltattunk ki a szükölködőknek; munkáskaszinónkat 58.635 egyén látogatta és használta. Foglalkoztató műhelyünk, mely e nemben hazánkban az első, a múlt évben állotta ki a tüzpróbát sikeresen, javára a munkátlanoknak és megelégedésére azoknak, akik szervezték. Egy év lefolyása alatt 7126 egyén keresett és talált foglalkozást s ezáltal megélhetést foglalkoztató műhelyünkben. E száraz számadatok némaságukban élénkebben beszélnek minden szónál. Nem kevesebbet jelentenek, minthogy ugyanannyi egyéni szenvedés és elégületlen- ség nyert enyhülést és csillapulást s ugyanannyival kevesebb ellenese maradt a társadalmi békének. Ezek az adatok azt tanúsítják, hogy egyesületünk a maga erőihez képest és a Józsefváros szükebb halárai közt nagyjában megoldotta korunk problémáját. A múlt esztendő különösen nehéz feladatokat rótt ránk. Daczára a minden téren tapasztalható pangásnak, daczára a szokatlanul szigorú télnek, melynek nyamában csak szükség és nyomor csírázik; vállvetett munkásságunkkal sikerült elérni azt, hogy a VIII ik kerületben lehetőleg mindenki kaphatott munkát és kenyeret, aki csak akart s rászorult. Azt az erőt, amely minket erre képesített, az egyesülésben és a szervezetben találtuk fel. Egyesületünk kebelében s szervezetében kezet fog a társadalom a hatósággal, kerületünk közönsége a VIII. kerületi elöljárósággal. A társadalom gyűjti az anyagot, a sok szemű hatóság segíti és ellenőrzi az igazságos és valóban helyes szétosztást. De ez ne csak a Józsefvárosban legyen igy! Azt kellett ugyanis tapasztalnunk, hogy a jótékony ügy szervezetlensége folytán a székesfőváros többi kerületeinek szegényei is felénk és hozzánk fordultak gyakran segítségért. Erre pedig már erőink nem elégségesek. Minden kerületben tehát hasonló elvek szerint kell szervezni a szegény-ügyet! Társadalmi mozgalom, hatósági hozzájárulás és ellenőrzés mellett!! Ez legyen a jelszó mindenütt ! Kerületenként a helyi hatóság, az elöljáróság mint szilárd s állandó szervezet, védőszárnyai alatt szerves összeköttetésbe volnának hozandók egymással a különböző jótékonysági egyesületek s alakzatok, melyek eddig rendszertelenül, sokszor tájékozatlanul egymás mellett, néha talán egymás ellen is működtek. Az ilyképen kerületenként szervezett s tömörített szegényügy aztán bizonyára megtalálná a kellő harmóniát és egészséges irányítást egy központi szervben. A szegényügy méltó és eredményes rendezése csakis igy, a társadalmi autonóm működés és a hatósági támogatás teljes összhangjában lehetséges. Ennek általános megvalósítása legyen egyik czélunk a jövő- bér, helyi feladataink buzgó teljesítése mellett. A jelentés azután külön számol be az egyesület öt osztályának, a népkonyhának, a munkásotthonnak, a felruházó osztálynak, a segélyző osztálynak és a foglalkoztató műhelynek tavalyi működéséről. Ebből a beszámolóból látjuk, hogy a népkonyhában tavaly 113,928 adag ebédet és 6513 adag reggelit adtak ki. Ebből 55351 adag ebédet ingyen és 55351 adagot részben a fogyasztók, részben a gyermekbarát egyesület fizetett meg. Ezt a kis statisztikát még kiegészíthetjük a következőkkel. Az idén januárban kiadtak 15841 adagot ingyen, 8006 adagot pénzért, februárban 26700 ingyen és 6714 fizetett adagot, márcziusban 26-ig 30311 ingyen és 4514 megfizetett adagot. A munkásotthon is szépen fejlődött. A város minden részéből, a külső Váczi-utról, Budáról, sőt Újpestről is bejártak a munkások olvasni a munkás- otthonba. Tavaly 7038 kötet könyvet olvastak. Az otthonnak 13842 látogatója volt. A felruházó osztály 426 iskolás gyermeket ruházott föl teljes ruházattal, a segélyező osztály pedig ezer korona segítséget osztott ki. A foglalkoztató műhelyben 7126 munkátalannak adtak munkát és kenyeret. Hogy a műhelyre milyen nagy szükség volt legjobban igazolja, hogy a műhelyben foglalkozott munkátalanok hatvan százalékának nemcsak kenyere, de hajléka sem volt. A főváros kölcsöne. A fővárosi kölcsön lebonyolítására szövetkezett bankok kijelentették, hogy a prioritás jogával nem élnek, a 30 millió korona névértékű kötvényt át nem veszik. A belügyminiszter a közgyűlésnek a szubskrip- cióra vonatkozó határozatát jóváhagyta. Semmi akadálya tehát, hogy a nyilvános aláírást elrendeljék. A szükséges harmincz millió is a magánaláirások utján biztos ilva van s szinte fölösleges óvatosság volt az aláírás előkészítésére s magára az aláírásra is olyan hosszú terminusokat kitűzni. A főváros megkereste a bankcsoport tagjait, hogy ők is vállalkozzanak az aláírás kezelésére. Valamennyi pénzintézet vállalkozott, bizonyságát adva annak, hogy nem akarnak elzárkózni a főváros érdeke elől sem. A kölcsönügy meglehetősen változatos eseményei között különben a legérdekesebb, hogy a polgárok mekkora lelkesedéssel, mondhatjuk örömmel siettek aláírni. Sokan az öt százalékos bánatpénzt is befizették már a központi pénztárba, csakhogy biztosítsák maguknak a kötvényeket. A kölcsön ügyében a főváros a következő fölhívást adta ki :
