Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-01 / 13. szám
1901. április 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 megcsökkent jövedelmeik kiegészítéséül évi 45.000 koronával volt kénytelen fölemelni. Katonaügyi kiadások. A katonai kiadások súlyosan nehezednek a községi pénztárra. Évenkint 520.874 korona vesztesége van ebből a városnak. Méltánytalan, hogy a kaszárnyákban a férőhelyek diját úgy állapították meg, hogy a 4 százalékos kölcsönből épített kaszárnyák 3 százalékot sem hoznak s a város a kaszárnyák fönntartására évenkint 206 974 koronát ráfizet. De ráfizet a katonai előfogatokra, az átvonuló katonaság beszállásolására is. A legnagyobb igazságtalanság azonban, hogy a tisztikar lakáspénzét 10—15 százalékkal hátrányosabban rendezték Budapesten, mint Bécsben, noha a bécsi és budapesti lakásviszonyok ezt meg nem okolják. Adóügyi kiadások. A tisztán állami adók kezelése a városnak évenkint 802.600 koronájába kerül. A város már többször kérte, hogy a kormány adjon kárpótlást az állami adók kezeléséért, vagy végeztesse az adókezelést állami közegekkel. A pénzügyminiszter kárpótlásról hallani sem akar s a város kérelmét törvényellenesnek mondja. Az állami kezelést hajlandó foganatosítani, de a város költségére. Rendőrségi kvóta. Ez a főváros egyik legnagyobb panasza. Az államrendőrség szervezésére vonatkozó első törvénytervezet a költségeknek csak egynegyedét akarta a városra ruházni, de azután úgy módosították, hogy a felét köteles a város viselni. így történt, hogy 1880-ban 543.038 koronába került a városnak a rendőrség, ma pedig 1.783,000 koronába. Részletesen elmondja a fölirat, hogy a város már mindent megtett a kvóta redukálása érdekében, de eredmény nélkül. Konstatálja, hogy mennyivel jobb helyzetben van Bécs, a mely a hétmilliós rendőri budgethez csak egy millióval járul. Közoktatási kiadások. Legsúlyosabb teher a fővárosra az évről-évre aránytalanul növekvő közoktatási kiadás. A főváros most 175 iskolát kénytelen fönntartani s mig 1870-ben a közoktatási kiadás 295.964 korona volt, az idén már 6,919.814 korona. Ezenkívül az iskolák fönntartása és a nyugdijak 300.000 korona. Az iskolák építésére pedig 1873-tól mostanig 21,095.096 koronát költött. A bevételek alig 9 százalékát födözik a kiadásoknak Az állam 1884-ig évenkint 50—220.000 korona állami segítséget adott a városnak, azóta semmit. De nem akarja a kormány a reáliskolákat sem államosítani, sőt a törvény alapján tervezett iskolaadót sem hagyta jóvá. A fölirat szerint a fővárost a kormánynak ez a magatartása fájdalmasan és kínosan érinti, mert az osztrák kormány már régebben átvette Bécs város összes középiskoláit. A fölirat határozottan kijelenti, hogyha a kormány továbbra is ragaszkodik álláspontjához, a főváros középiskoláit rövidesen be fogja csukni. Közegészségi kiadások. Kórházakra a közelmúlt- ban 8,121.100 koronát költött a város. A kormány itt is magára hagyta a várost s nem engedte meg, hogy a befektetett tőke kamatját s amortizáczióját az ápolási költségbe beszámítsa. A kórházak bérértéke cimén a város évenkint 616.790 koronát vészit. A miniszternek ama rendelete folytán, hogy ezután az állami tisztviselőket is a tiszti orvos köteles megvizsgálni, a városnak két tiszti orvosi állást kellett szerveznie. A fölirat kijelenti, ha a Rókust bármi okból le kell bontani, a főváros semmi szin alatt sem vállalkozik uj kórházépítésre, de nem fogja megépíteni az elmebeteg megfigyelőosztályt sem. A fővárosi pénzalap és az útadó. Sokat feszegetett kérdés a fővárosi pénzalap, a melynek legfőbb jövedelme lenne a 24 milliós sorsolási kölcsön bevétele. A kormány azonban a kölcsönalap fölöslegét nem utalta a pénzalapba. Ezen a czimen elvették a főváros jelentékeny bevételét: a külföldi vállalatok budapesti fiókjainak s a magyar-osztrák banknak a községi adóját s az útadót. A fővárosi pénzalap alig fordít valamit szabályozásokra s erre is a város kénytelen. Az útadó 431.787 korona bevételét nem útjavításra fordítják, hanem megemészti a közmunkatanácsnak improduktív személyi és dologi kiadása. A fölirat az elvont községi és útadót visszaköveteli. Községi bíráskodás, kézbesítés, mértékhitelesités. A fölirat méltánytalannak mondja a községi bíráskodás évi 76 550 korona terhét, mert az állami föladat s a bélyegilletékeket is az állam szedi. Nem tartja igazságosnak, hogy a városi ügyészség képviseli bizonyos esetekben a kincstárt is. A kizárólag bírósági kézbesítés a városnak évenkint 34.848 koronájába kerül s még a bíróságok panaszkodnak, hogy a kézbesítés nem megfelelő. A mértékhitelesitésnél azt a panaszt teszi a fölirat, hogy a főváros törvény ellenére kénytelen tűrni azokat az üzelmeket, hogy az ide tartozó tárgyak a községi bérlők által hitelesíttetnek. Köztisztviselők községi adója. Adórendszerünknek, úgymond a fölirat, nagy anomáliája, hogy a köztisztviselők nem fizetnek községi adót s a többi polgárokkal szemben privilégiumot élveznek. Külföldön már törölték ezt az igazságtalan privilégiumot, nálunk pedig mindinkább kiterjesztik. Közgazdasági ügyek. Itt a fölirat rámutat arra, hogy a főváros hatalmas juh-kivitelt teremtett, de a franczia beviteli vámok, különösen pedig a szállítást lehetetlenné tett korlátozások a kivitelt megszüntették. A kormány nem segített a városnak, sőt a sertésvész után a sertéskivitel újabb föllenditése érdekébeti tett mozgalomban mellőzte a fővárost s a város, hogy sertéspiaczát megmentse, maga volt kénytelen sertésvásárt berendezni. Nem tesz a kormány semmit a bécsi agitáczió ellen, a mely a magyar szarvasmarhát akarja távoltartani a bécsi piacztól. Több köz- gazdasági dolgot sorol még föl a fölirat, a melyekben az állami támogatás hiánya miatt Budapest Bécs mögött marad. A tételenkint kimutatott terheket összegezve konstatálja a fölirat, hogy az állami föladatok teljesítése a fővárosnak évenkint 4.640,344 koronába kerül, viszont a községi háztartást jogosan megillető jövedelemből az állam évenkint 1.359,133 koronát von el. Ezek után a fővárosi kölcsönkötvónyek sorsáról szól. Elmondja, hogy Bécs, Trieszt, Pilzen, sőt még kisebb osztrák városok kötvényeinek is megvan a pu- pilláris biztosságok, csak Budapest kötvényeinek nincsen. Budapest árvaszéke köteles elfogadni az osztrák városok papirosait, Budapestét pedig nem fogadhatja el. Konstatálja a tölirat, hogy a törvényhozás és a kormány soha sem volt figyelemmel a főváros iránt, noha Magyarország egész adójának 15 százalékát a főváros polgársága adja. Budapest, mint a hazai ipar és kereskedelem góczpontja, a közös vámterület miatt nem tud fejlődni. Ezen kívül az osztrák kormány Bécs iparát
