Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-03-25 / 12. szám
1901 Budapest márczius 25. 12. szám. IV. évfolyam KÖZIGAZGATÁSI HETILAP jiDOFIZETESI ÁRA J Egész évre..............................................l‘<2 Kor. Félévre....................................................6 Kor. ^Szerkeszti és kiadja: DR- BARTHA SÁNDOR. jSzERKESZTÖSEG jís KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A főváros kölcsönügye. A fővárosi kölcsönügy lebonyolításának sok változaton keresztül vergődött mozgalmas ügye immár elérkezett a sikeres megoldás stádiumába Az előzetes aláírások olyan összeget biztosítottak a fővárosnak, mely a szükséges harmincz millió koronát tetemesen meghaladja. A fővárosi kölcsön ügyletében érdekelt bankcsoport az opcziót olyan alakban és módon, mint azt a subskripczió biztosítja, nem hajlandó gyakorolni. Ez iránt már megérkezett a tanácshoz a megtagadó hivatalos nyilatkozat is, a mi előre volt látható. A bankok magatartásának magyarázatát az üzleti szemponttól eltekintve megtaláljuk az erkölcsi okokban. Hosszas alkudozás után tették meg ajánlatukat, a melynek kedvezőre fordításában közreműködött tudvalevőleg maga Széli Kálmán miniszterelnök is s a bankcsoport akkor avval érvelt, hogy egyenes veszteséggel járna, ha a megjelölt határon túllépnének. Ilyen körülmények közt erkölcsi kötelességük volt az érdekelt bankoknak, hogy saját tekintélyük és komolyságuk megóvása szempontjából ne deza- vuálják önmagukat. Igen kiváló pénzügyi szaktekintélyek álli tása szerint ezenkívül igaznak elfogadható tény az is, hogy a bankcsoport saját adott helyzetében nem is hozhatott volna nagyobb áldozatot s ezek a vélemények arról is biztosítanak, hogy, a ki a financziális üzletek kohójának fenekére belát, — kénytelen elhinni, hogy a főváros álláspontja szerint kedvezőtlen üzlet, — a bankokra nézve sem lett volna nyereséges, sőt az esetleges veszteség bizonyos koczkázatával járt volna. Az elért megoldás tehát minden vonalon, minden tekintetben kedvező, sőt örvendetes. Az aláírások gyűjtésének első napjaiban több oldalról hallatszott megjegyzés épen a fővárossal ’szemben érdekelt bankok ellen, a miért az aláírásokban részt nem vettek. Pedig ez a vád, mintha a bankcsoport ellenszenvvel tekintené a főváros manipuláczióját s közömbös lenne vele szemben, — kissé alaposabb megfigyelés után tárgytalanná válik. A pénzintézeteket ugyanis kényszeritette a tartózkodó magatartásra épen az egymással szemben vállalt kötelezettségük, mely addig, mig a formaszerint megalakult bankcsoport az az opczió gyakorlására vonatkozólag hivatalosan nem nyilatkozott, megkötve tartotta minden tagját s a külön fellépést a társas viszony, sőt egyenesen a tisztesség követelményei lehetetlenné tették. Most azonban, hogy a harmincz milliós kölcsön dolgában a csoport tagjai között a közösség megszűnt, az üzlet a csoport számára tárgytalanná vált, az egyes tagok kötelezettség alól felszabadultak és mint egyes testületek, kétségkívül sietnek a közönség derék munkájából a maguk részét is kivenni. A közönség munkájából igen, mert a főváros kölcsönügyeinek ilyen sikeres lebonyolításában a legnagyobb érdeme a közönségnek van. Dicsérő szavakat kellene keresnünk a magyar közönség jellemzésére, de elég, ha ismét csak annyit konstatálunk, hogy ebben a publikumban nem lehet csalódni. A hol igaz közérdekről, derék törekvésekről van szó s ezt a közönséget felébresztik, tettre hívják, az cserben nem hagyja a hozzá folyamodókat soha. Valóban csudálatos, bámulatos ebben az esetben is az aláírások eredménye. Elvégre is üzletről, pénzről, anyagi dolgokról van szó, a melyben az egyén természetszerűleg leginkább igyekszik integritását fentartani s általános szempontokkal legkevésbbé befolyásolható. Ám azt kell
