Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-03-25 / 12. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. márczius 25 tekintenünk, hogy itt közérdekről és magyar közönségről van szó s a mi még jobban lendit a dolgon, a magyarok szeretett ifjú fővárosának ügyéről! íme kicsiny és nagy, hatalmas, gazdag és a gyengébb középsorsu polgár és üzlet czéljára alakult részvénytársaság, földesur és kereskedő, Meiner és iparos lelkesedve egyesülnek önszántukból, hogy a fővárosnak szolgálatot tehessenek! Nem szép, nem lélekemelő látvány! De ne feledkezzünk meg azokról a tényezőkről sem, a kiknek munkája és sikere, hogy a közönségnek ez impozáns lelkesedését felkeltették. Az érdem elsősorban is Halmos János polgármesteré, a ki kellő önérzettel, magas tisztéhez méltó lelkiismerettel és buzgalommal adta oda minden tudását és tekintélyét erre a kérdésre, csak hogy a főváros érdekeit kellő erélylyel megvédhesse s azt e nehéz pillanatokban sikerrel érvényesithesse. Nem lehet kisebb az elismerés kivüle azoknak a bizottsági tagoknak a számára is, kik teljes erővel igyekeztek az uj terv sikerre vezetésére s a közönségkörében megcsinálták a zt a propagandát, mely a fényes sikert előidézte. A főváros ez évi anyagi gondjai tehát eloszoltak. A kölcsönösszeg felét néhány nap múlva meg is kapja, a mennyiben a közgyűlésnek az aláírások hivatalos gyűjtését elrendelő határozatát kedden már a belügyminiszter elé terjeszti a polgármester s a kormányhatósági jóváhagyást előreláthatólag azonnal magával is hozhatja. A tizenöt millió korona felhasználására már megállapították a szükséges tervet s az összeg bizony hamarosan elfogy. Októberre azonban megkapja a főváros a kölcsön második fele részét, amelyet az év végéig- fog, a már megállapitott terv szerint — leginkább közmunkákra — felhasználni. A kölcsön felvételével sikerül már most a kitűzött valamennyi közmunkát foganatosítani, a mi ismét az általános nyomor és pangás eloszlatására lesz kimondhatatlan hatással. A borús égen csak messzebb látunk tornyosuló fellegeket Ha arra gondolunk, hogy mindez csak pillanatnyi eredmény, időleges öröm, a végleges orvoslás azonban távol áll. Hol keressük ezt ? Olyan kérdés, mely számtalan mélyen gondolkozó agyvelöt hosszú idő óta foglalkoztat, de a melyre a megfelelő feleletet egyhamar nehéz lesz megtalálni. Az építkezés pangása. (Okai, haszna és megszüntetése.) III. közlemény. Előző czikkemben iparkodtam kimutatni, menynyire kívánatos dolog volna a már elvileg úgyis elhatározott nagy épit kezések foganatosítása a székes- főváros anyagi érdeke szempontjából és rámutattam ez építkezések sürgős voltára. Eddig megokolásomban főképen csak azt tekintettem, hogy a körülmények (az adómentességi kedvezmény elvesztése stb.) úgyis kényszerítő sulylyal nehezednek ez intézkedések megtételénél az illetékes tényezőkre s e munkák elvégzésének ad graecas calendas halasztását amúgy is lehetetlenné teszik; használjuk föl tehát most az épit- tetőkre páratlanul kedvező viszonyokat és ne várjuk meg, a mig újra megdrágul minden, hanem építsünk idejében jól és olcsón. Annál bátrabban vonhattam le ezt a következtetést elmélkedésemből, mert a megjavult gazdasági viszonyok s a pénz általános megolcsóbbodása ezt a megoldást lehetővé is teszi, s ha mégis hosszas huzavonák előznék meg a határozatot, úgy ebből a székes- fővárosnak, tisztán üzletszerüleg tekintve is a dolgot, csak károsodása következhetnék. Be akarom azonban bizonyítani, hogy a gyors elhatározás ma nemcsak Üzletszerű hasznot jelent, hanem óriási jótétemény volna a székes-főváros lakosságára és végső következményeiben még újabb, nagy hasznokat is hozna. Már az első közleményben említettem a munkáselem kivándorlását a székes-fővárosból a munkahiány következtében és rámutattam arra, hogy ez a kivándorlás, valamint az üres lakások további szaporodása, s a tovább is itt élő iparüzök jövedelmének mértéktelen megcsökkenése mindig újabb terheket fog róni a székes-főváros hatóságaira, a melyek a társadalmi segítség munkájával már most is túlságosan el vannak foglalva; de egyúttal a segítő akczió megakadását fogja okozni az eddig adakozók kimerülése és a székes-főváros jövedelmeinek nagy megcsappanása az adóalap romlása következtében. És ebből következtettem azt, hogy a munkásemberhez nem illő segítségadás helyett iparkodjék ezeket a könyörgőket munkával ellátni, mert ez a módja a segítésnek erkölcsösebb, állandóbb hatású és ennek az elfogadása senkire nézve sem lealázó. «
