Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-03-04 / 9. szám
IV. évfolyam 1901. Budapest márczius 4. 9. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési ára; Egész évre ............................................. Fé lévre.................................................... Szerkeszti és kiadja : 12 Kor. 6 Kor. DR- BARTHA SÁNDOR. Szerkesztőség És kiadó : IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.' A főváros kölcsönügye. Évtizedek hibáit nem lehet napok, hetek alatt helyrehozni. A régi gazdálkodás átkát az uj nemzedék szenvedi s ráadásul a terhen felül kapja a közvélemény gáncsolását, a szemrehányásokat, a mik tulajdonképen nem öt illetik, hanem az elődöket, a múlt idő cselekvő és vezérlő féríiait. A meg nem érdemelt támadás pedig annál igaztalanabb, mert hiszen ha a meglevő állapotot a múltban tett intézkedések, természetszerűleg idézték elő, — az akkori szereplőket illeti, ugyde az akkori állapotokat nem lehetséges a mai szemmel birálni s az évtizedekkel megkésett kritika, mely a mai állapotokra esetleg ráillik, nem illetheti meg az elmúlt viszonyok közt követett eljárást. Eső után könnyű kitalálni, hogy esernyőt kellett volna vinni a sétára, de ki tudja megjósolni a derült égből, hogy napok múlva felhők tornyosulnak rajta. Az a megszokott frázis tehát, hogy a főváros mai szomorú pénzügyi helyzetét a rossz gazdálkodás idézte elő, háromnegyed részben csakugyan frázis. Kétségtelen, hogy előrelátóbb észszel, tágabb, szabadabb gondolkozással sok mindent el lehetett volna kerülni, ezt azonban hiában sóhajtgatjuk, legfeljebb a magunk naját növeljük, saját hitelünket, a mások megbecsülését kisebbítjük, a mint ezt az események során keserűen tapasztalnunk is kellett. El kell tehát fogadnunk az állapotokat, úgy a mint vannak s a jelenről és jövőről kell gondoskodnunk, okulva a múltak bőséges tanulságán. Legigaztalanabb, legméltánytalanabb az a mindinkább megszokottá váló eljárás, a mit a fővárosi kölcsön ügyénél még fokozottan tapasztaltunk, hogy a támadások éle egyenesen Halmos János polgármester ellen irányul. A polgármestert okolják olyan dolgokért, a mikről egyáltalán nem felelhet. A polgármestert, a kinek lelkesedése, ügyszeretete, buzgósága egész lényét betölti s a kinek legfőbb vágya és életczélja, hogy a főváros boldogulását lássa, annak ügyeit lelkiismerete és legjobb tudása szerint vezesse. Ezek a támadások épen olyan igaztalanak, mint a milyen megokolatlan volt a kölcsönügyi bizottság tagjainak lemondása, a csütörtöki közgyűlésen történtek hatása alatt. A fővárosi kölcsön ügyének állása a legújabb fordulatokkal együtt immár általánosan ismeretes. A budapesti egyesült bankok nem hajlandók a kölcsön-kötvényeket 84.5 árfolyamnál magasabban átvenni. Érdekes, hogy Kornfeld igazgató, ki a fővárossal a bankcsoport megbízásából a kölcsönügyben tárgyalt — kimutatta, hogy a pénzintézetek 84.-es évfolyamnál többet nem adhatnak s igy is csak 2 százalék nyereségük marad az ügyletből. Végre is Széli Kálmán miniszterelnök közbenjárására Ígértek a bankok még egy fél százalékot. Kornfeld igazgatónak s az egyesült bankoknak az eljárását kellemetlen világításba helyezi a franczia-belga bank utólag előterjesztett ajánlata. Egyébként is mindenfelől hallatszik a vád, hogy a bankok önzők, kizsákmányolják a főváros szorult helyzetét s nem csak nem előzékenyek vagy áldozatkészek, hanem egyenesen hazafiatlanok, kapzsik, haszonlesők. Kornfeld igazgatót is a legnagyobb fifikával és rideg üzleti lelketlenséggel vádolják. Ám Kornfeld igazgató védekezése könnyű,
