Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-02-18 / 7. szám
IV. évfolyam 1901. Budapest február 18. 7. szám. KÖZIG A ZG ATÁ SI HETILAP FIZETÉSI Egész évre ................... Fé lévre......................... ára : ... 12 Kor. . . . 6 Kor. ^Szerkeszti es kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. pZER KÉSZ TŐSÉG pS KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Igazgatói lakások. Puskaropogás, ágyubömbölés, aczél villogás, jajgatás és fogaknak csikorgatása. . . Rémes csata dúlt a közgyűlés termében. Kiváló vezérek mérték össze erejüket, mignem győzött az uj irány, s csaknem két évtizedes küzdés után keresztül ment a számtalanszor vissza vetett javaslat: elfogadták elvben az iskola igazgatók kiköltöztetését az iskola-épületekből. A Magyar Székesfővárosnak nevezetes napja volt ez. Nem kell félremagyarázni, nem akarunk tökét kovácsolni az esetből, de szerénytelenséget sem követünk el talán vele, ha kiveszszük a magunk részét a nevezetessé dagadt esetből. Kétségtelen dolog, hogy az iskola-igazgatói lakások felhasználásának gondolata nem uj eszme. Körülbelül 12 esztendeje annak, hogy legelőször felszinre vetődött a törvényhatósági bizottság előtt. Azután kisértett még egy darabig, — végre elaludt teljesen. A Magyar Székesfőváros penditette meg újból mintegy két évvel ezelőtt. A takarékoskodás szükségessége akkor már kényszerítő alakban jelentkezett s meg kellett ragadni minden lehető alkalmat és gondolatot, a mely valami eredménynyel kecsegtetett. Nem átütöttük akkor sem, nem vitatjuk most sem, hogy rendes körülmények között szintén kívánatos lenne az iskolaigazgatók ki- költöztetése. Nem lehet tagadni, hogy bizonyos paedagógiai és egyéb másodrendű érdeke van annak a kívánságnak, hogy az iskola vezetője és felelős felügyelője hozzá legyen kötve magához az épülethez. A mai állapotig fejlődött viszonyok azonban szükségessé teszik, hogy minden forrást kiaknázzanak, a hol az csak egyenes veszedelemmel vagy kárral, avagy pedig igaztalanság- gal nem jár. Ha van is tehát érv, a mely az igazgatók természetbeni lakásának fentartását tanácsolja, - mindez azonban nem olyan jelentős, hogy kényszeritövé váljék és okot adjon arra, hogy a kecsegtető pénzügyi eredményt mellőzni lehessen. Az ujitás ellenzői megnyugodhatnak tehát: veszedelem, komoly hátrány nem származhatik a dologból,—hasznát és eredményét a gyakorlatban pedig kétségtelenül meg fogjuk látni. Mióta e lapok hasábjain rámutattunk erre a biztató eredményre, több mint két esztendő telt el. Azóta, a törvényhatóságban telt felszólalás után szüntelenül dolgoztak a javaslaton. Fúrtak, faragtak rajta itt is, ott is. Egyik bizottság m5- dositotta, elvetette a másik munkáját, sőt maga a tanács két hónapon belül ugyanebben az ügyben két, egymással homlokegyenest ellenkező határozatot hozott. Mindez, megszerezve a közgyűlés dúló hadakozásával jellemző világitást vet reá, minő kényesnek tartják a ké.dést az összes fórumok. Irtózik a hangyabolytól valamennyi s csupán csak a legnagyobb óvatossággal mert belenyúlni. Nem kenyerünk a gyanúsítás, még az idétlen gondolatokat is elvetjük s a meggyőződésünk szerint is balfelfogást minden vonalon irtani segítünk. Egy pillanatra mégis gondolkodóba ejt az a megdöbbentő animózitás, a melylvel ezt a kérdést tárgyalták. Elvégre is számtalan sokkalta fontosabb ügy fordult mái meg a városházán, s nem keltett ilyen vihart
