Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-17 / 48. szám
MAGYAR SZÉKESFÖVÁRNS német alakú jelölésével érkezett postai, távirdai és vasúti küldeményeket, mint a hogy viszont a külföld is kézbesíteni tartozik az oda, magyaros alakban irt helynevekkel czimzett küldeményeket. De ha megnyugvással is veszszük a nm. m. kir. kereske_ delemügyi miniszter úrnak ez utóbbi kijelentését és köszönettel a fentebb említett felterjesztéseinkre érkezett leiratokban foglalt azon biztosítást, hogy a magyar kir. kormány közegei tudatában ez irányban fennálló kötelességöknek, a magyarság ér'b-ekét tartva szem előtt működnek: mégis nem zárkózhatunk el azon szomorú és minden jó hazafi szivét keserűséggel eltöltő melyek azt mutatják, hogy e téren a kormány jóakarata daczára is mily sok még az orvosolni való. A nm. m. kir. belügyminiszter úr már fentemlitett és 1899. ápril 14-én kelt nagybecsű leiratában biztosított minket a felől, hogy a hozzá intézett felterjesztésünkben kifejtett törekvés megfelelvén az 1898: IV. t.-czik intenczióinak ő azt helyesli, de kijelenti, hogy érdemleges intézkedések csak akkor lesznek foganatosíthatók, a mikor legalább egy vármegye helynevei hivatalosan meglesznek állapítva. Ebben tehát megnyugvást találhatnánk és találnánk is, ha időközben oly jelenségek nem met ültek volna fel, melyek azt bizonyítják, hogy bár ez a feltétel a legutóbbi napokban teljesült, a mennyiben a folyó évi október 18-án 91,057. szám alatt kelt belügyminiszteri rendelet Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye helyneveit megállapította, ez maga még nem elegendő méltányos és igazságos kívánságunk teljesülésére. Mert a fentemlitett és időközben felmerült szomorú jelenségek azt mutatják, hogy ma már nem elég az, hogy oda hassunk, hogy a Magyarországon megjelenő nem magyar lapok hivatalos, magyar alakban használják a helyneveket, — mert ez a kérdés ma már eltörpül azon másik, sokkal nagyobb érdek mellett, mely az 1898; IV. t.-czikk végrehajtásától függ, sőt ma már oda jutottunk, hogy ama törvénynek mai alakjában való végrehajtása sem elegendő, — hanem szükséges és indokolt annak olyatén módosítása, mely jogos nemzeti aspirá- czióinkat és az államnak érdekeit kielégíti. Véleményünk szerint mindazon jogos panaszok, melyek a fentebb előadottak szerint még mindig nagy számmal fordulnak elő, gyorsan és hatásosan volnának orvosolhatók, ha „a község és egyéb helynevekről“ szóló 1898: IV. t.-czikk olyképpen módosíttatnék, hogy semmiféle ingadozás, félremagyaráz- hatás vagy kétely fenn ne maradhasson. őszintén valljuk be ugyanis, Mélyen Tisztelt Képviselőház, hogy ezen törvénynek rendelkezései nem tartalmazzák mindazt, a mit mi benne találni szeretnénk s a mit benne másokkal szemben való minden jogcsorbitás nélkül, de viszont a magyarság jogának megóvása szempontjából találnunk kellene. Mi ugyanis azt szeretnök ama törvényben kifejezve látni, hogy Magyarország minden városa, községe, helysége és névvel biró minden helye ne csak hivatalosan megáll pitott és a másoktól való hiztos megkülönböztelhetés czéljából alkalmas névvel legyen megjelölve, de azt is kimondva szeretnök látni, hogy ez a név csupán magyar lehet. Nem akarunk harczba szállani a törvényhozás bölcsesseségével, mely úgy látta czélszerünek meg állapítani ama törvény szövegét, a mint az valóban meg is állapíttatott ; mert hogy a törvény intencziója az volt a'mi a mienk az kitűnik a belügyminisztérium fentemlitett leiratának követ, kező szavaiból is : „Az a törekvés — t.T. egyesületünknek azon törekvése, hogy a hazai nem magyar nyelvű hírlapok is a községeknek mindenkor hivatalos elnevezéseit használják — megfelel az 1898 : IV. t.-czik intencziójának is. Mélyen Tisztelt Képviselőház! Az említett t.-czikk 2. §-ának 1-ső pontja a községnevek megállapításának jogát a belügyminiszter hatáskörébe utalja, a 2-L*. pont azonban véleményezési jogot vagy mondjuk inkább az e tekintetben való óhajtás jogát biztosítja a községeknek. Ez az a pont, Mélyen Tisztelt Képviselőház, a mely annyira megnehezíti az említett törvényczikk végrehajtását. Mert ez a pont az, a mely a vele kapcsolatban levő hosszú időt igénylő tárgyalások következtében annyira elodázza a törvény végrehajtását. Ha van kérdés, melynek rendezésénél súlyt fektetünk arra hogy az helyes és a nemzeti eszm ét szolgáló irányban oldassák meg s igy annak megoldása a nemzeti kormányra bizassék úgy ez a kérdés azok közé tartozik ; ha van kérdés, melynél szigorú erélylyel kell eljárnunk, kizárva minden aggályoskodást sőt a mint a mai visszonyok mutatják, minden kíméletet, úgy ez az ; és mi a mélyen tisztelt képviselőház közigazgatási bizottságának 1897. nov. 19-én kelt jelentésével msg vagyunk győződve, hogy a magas kormány, illetőleg a nm. m. kir. belügyminisztérium figyelemmel lesz arra, hogy a helynevek megállapításánál a történelmi és egyéb szempontok szem előtt fognak tartatni s igy jogtalanság és igazságtalanság nem fog történni, de igenis történjék meg erős, szilárd kézzel az, amit a nemzet érdeke és nyugalma megkíván. Nem kívánunk ezzel uj dolgot, mert hiszen már ezen tör vénynek indokolásában is ezt olvassuk : Ezen eszményi állapot — t. i. a hivatalos helynevek megállapítása — fokozatos megvalósításának egyik előfeltétele, hogy a község nevének megállapítása tekintetében az elhatározás joga, a mely eddig n°m ugyan törvény alapján, hanem a fennálló gyakorlat szerint a község jogkörébe tartozott, a központi kormányhatalom hatáskörébe utaltassák át, a mely egyedül képes a kitűzött eszmét a községnevek rendezésével k, pcsolatos minden egyéb általános szempontot szem előtt tartva, egységek elvek szerint megvalósítani“. Tekintettel a felbozottakra, Mélyen Tisztelt Képviselő ház, az volna a mi alázatos véleményünk, hogy egyrészt az lSt»8 : IV. t.-czikk olyformán módosítandó, hegy: 1. kimondatnék, miszerint minden községnek csak egy és pedig magyar neve lehet; 2. hogy eleje vétessék az eddig bőven tapasztalt hazafiat- lan, az állampolgárok széles rétegeinek nyugalmát felzaklató s őket a magyarság ellen harczba vivő és elkeseredett gyűleletre tüzelő izgatásoknak, a mi azzal volna elérhető, hogy a helynevek az ő megkérdezésük nélkül állapíttassanak meg. 1900. deczember 17.
