Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-01 / 1. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. január 1. Ezen bevezető sikere pedig esetleg alkalmul fog szolgálhatni arra, hogy kedvezőbb viszonyok közt a főváros összes adósságait konvertálva, járadék adóssággá változtassa át - elhalasztva a tőke fizetését oly időkre, mikor azt a vagyonosabb polgárság egy jobban gazdálkodó hatóság vezetése alaD köny nyü szerrel fogja teljesíteni. A mérnöki hivatal megrendszabá- lyczása. Újévi ajándéknak a mérnöki hivatal terjedelmes rendeletet kapott a polgármestertől. A rendelet elmondja, hogy a főpolgármester átvizsgálta a hivatalokat és temérdek rendetlenséget talált bennük. A kezelése, az akták elintézési módja s az egész szervezete méltán panasz tárgya s a főpolgármester határozottan felszólította a polgármestert, hogy a tapasztalt mulasztásokon, hibákon és bajokon sürgésén se gitsen. A polgármesteri rendelet nem mondja el a vizsgálat részleteit s igy csak sejthetjük, hogy a gyorsan bekövetkezett intézkedést olyan körülmények siettetik, a melyek halasztást nem tűrnek. A most mégjelent polgármesteri rendelet egyelőre csak a segédhivatalok ügykezelésén változtat. Az iktatás, kiadás levéltár ozás olyan kezekben volt s olyan elbánásban részesült, a milyet közhatóságnak egyáltalán nem lett volna szabad eltűrnie. Évek óta hangoztatják, hogy a mérnöki hivatalban az elintézett akták, számlák, építési engedélyek kinyerése a segédhivatalok ajtajánál hajótörést szenvedett. Nyíltan beszélik az érdekelt felek, sőt egyes köztisztviselők magok is hangoztatják, hogy minden egyes ügynek meg volt a maga tulsága, a mely nélkül a fél nem boldogulhatott. De kegyeletből vagy nemtörődömségből tűrték a bajokat egész mostanáig. A polgármester rendelete legalább ennek a visz- szaéléseknek véget vet. De némely intézkedésében már most olyan hibát találunk, a melyet mindenesetre korrigálni kell. A rendelet ugyanis azt mondja, hogy ezentúl a mérnöki hivatal előterjesztéseit eredetiben rá kell vezetni a tanácsi megkeresésre. Ez a rendelkezés a mérnöki hivatalra rendkívül terheket ró. Eddig az volt az eljárás, hogy az egyes szakosztályok javaslataikat és előterjesztéseiket külön mérnöki előadói ivén tették meg, a középitési igazgató ugyancsak erre vezette rá a maga megjegyzését és csak a tisztázatot adták át a tanácsnak akképp, hogy az előterjesztést a legtöbb esetben magára a tanácsi megkeresésre vezették. A hivatalnak azonban megmaradt a maga fogalmazványa, a melyet a mérnöki hivatal külön levéltárában kezelt. Nem volt tehát arra utalva, hogy a tanácsi ügyosztályokban, vagy a mi még sokkal hátrányosabb : a főlevéltárban keresse az aktáit. Visszatérő ügyeknél az eredeti fogalmazványt egyszerűen kiemelték a mérnöki hivatali levéltárból minden nagyobb utánjárás nélkül. Az uj rend szerint a mérnök csak akkor láthatja a régi előterjesztéseket, ha az összes aktákat egyszerre kézhez kapja, vagy esetleg maga jár utána hivatalról hivatalra a mig nyomára akad a keresett ügyiratnak. A polgármesteri rendeletnek ezt a részét tehát okvetlenül meg kell változtatni. Hasonlóképpen hibás a rendeletnek az a része, a mely a tanácsot arra utasítja, hogy a végszámlák elintézését a kövezési járulék kivetésétől válassza el, mert a két dolognak egybekapcsolása a végszámlák kintalvánvozását rendkívül feltartja, ügy tudjuk, hogy a tanács csak nem régiben és hosszas megfontolás után hozta ezt a határozatát s igy a polgármester utasítása egyenesen a tanács dezavuálása lenne. Másrészt pedig már a főváros-érdeke is megkívánja, hogy ez a két dolog továbbra is egyszerre intéztessék el, legföllebb az elintézés módján kellene változtatásokat tenni. A rendelet egyébként a mai napon lépett életbe. A mérnöki hivatal belső szervezetére vonatkozó változta tásokat a polgármester külön szolgálati utasítás alakjában fogja megtenni. A gránit. Budapest székesfőváros büszkesége a fővárosi tanács dédelgetett kedvencze : a gránit. A gránit, a mely szilárd, tartós, fagynak, víznek ellentálló, de olyan drága, mint az orvosság. A gránit, a mely származott légyen Schaffhausenből, vagy Maut- hausenből, esetleg Kis-Sebesről.’ egyformán drága. A főváros tanácsa hosszú ideig nem akart konkurren cziát csiná ni a két külföldi gyárnak és ajánlhattak akármilyen jó s akármilyen olcsó gránitkövet — a vátosi szakértelem szigorúan ragaszkodott a Schafíhauseni és a Mauthauseni grá nithoz. Végre megszületett Kis-Sebes a maga gránitjával, a melynek színe, minősége, tartóssága egyezik a két külföldiével, még az ára is ugyanaz. Ámbár néha mégis változnak a hazai gránit árai. A mikor ugyanis kevés a Mauthauseni készlete, akkor megdrágul a kis-sebesi gránit. De rögtön beáll a baisse, mikor Mauthausen nagy arányú készletekkel nyomja az árakat. Ezt az árhullámzást a főváros kényelmesen ellensúlyoz hatná, ha nem tartózkodna annyira a gránittal szemben versenytárs állítástól. A szeretet és ragaszkodás, a melyet a tanács a magyar gránit iránt tanúsított újabban, a mikor megfelelő versenytárs áll rendelkezésre épp oly érthetetlen, mint annak idején a külföldi gránit iránt tanúsított nagy bizalma. A magyar gránit jó időkben ezrenkint 340—380 írtért kapható, de vannak azután rossz idők, a mikor a 400 frtos ár épp olyan szilárd, mint maga a gránit. A főváros százezreket fogyaszt évenkint a gránit koczkákból s a legkisebb árhullámzás is érzékenyen sújtja a kövezés költségelőirányzatát. Még sem teszi meg a tanács, hogy a gránittal teljesen egyenértékű, hasonló minőségű és tartósságu bazalt koczkákkal egészséges versenyt teremtene s ha kevéssel is, mindenesetre mérsékelné a mostani kiadásokat. A bazaltról minden szépet és jót mond a főváros mérnöki hivatala, de óvatosan tartózkodik, hogy ezt a sok szépet és jót a gyakorlatban is érvényesítse. A tartózkodás okát nem ismerjük — nem is kutatjuk. De mindenesetre szükségesnek tartjuk, hogy a takarékosság jegyében dolgozó törvényhatóság a kövezési kiadások leszállításánál gondoljon az egészséges versenyre, a melyet a hasonló minőségű anyagok egymással szemben előidéznének, gondoljon arra, hogy százezreket mentene meg a fővárosnak, ha a kö vezési szűk séglet fedezésénél megszüntetik a monopóliumot.
