Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-12-03 / 46. szám

1900. deczemfffer 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

tét fölülmúl. Ebben a hivatalban egy-egy előadó ötven-hatvan érdemleges elintézésre váró ügydarabot kap átlag naponként, s a dijnokok szolgálata ellen eddigelé kifogást nem tett senkisem. Törekvő emberek ezek, itt és másutt egyaránt, kik a jobb jövő reményében szolgálják a fővárost s a napidijaikért keservesen megdolgoznak.

Mi lenne a főváros közigazgatásából, ha most egyszerre ötven embert eltávolitanának ? Csőd és skandalum. Egyszerűen mesebeszéd, hogy ez a közigazgatás fennakadása nélkül mostanság lehetséges lenne.

Aztán kiket bocsájtanak el? A kiket a vaksorsa formaszerint az átmeneti megtakaritások terhére felvettek közé juttatott! Mit változtat ez a dijnok helyzetén? Mivel szolgált reá a saját hibáján kívül az ilyen ember, hogy kenyerétől megfosszák? A fővárosnak szüksége volt réájuk, kell most is a munkájuk, — ők is reászorultak a kenyérre, — miért tehát a bomlás előidézése! Puszta szeszélyből teszik talán a takarékoskodás czégére alatt?

Uraim, ez nem takarékoskodás. Ez közönséges önámitás. Nem a gyufán kell spórolni és nem a kenyéren. Ha a főváros elkövetné azt az igazolhatatlan barbárságot, — nemcsak az emberiesség ellen vetkeznék, hanem önmaga ellen is, mert keservesen ráfizetne a takarékosságra.

Komolyan sem vehetnök azt a szándékot, ha nem tudnók, hogy a központi segédhivatalból már eddig is hat gépirónőt elbocsájtottak. Olyan hölgyeket, a kik hosszú várakozás és vagy épen egyéb állás elhagyása után állottak a főváros szolgálatába, s most keservesen csalódnak szép reményeikben. Pedig ezekre a gépiró hölgyekre ma is égető szükség van a segédhivatal ma is roskadásig görnyed a munka terhe alatt.

Ilyen csúfság még nem esett meg — nyugodtan elmondhatjuk — Rudapest székesfővárosával. Reméljük és e tekintetben a törvény- hatósági bizottságra appellálunk, talán ezúttal sem történik meg.

Csupán egy valamin csodálkozunk, hogy a között a sok okos és feltétlenül jóakaratu úriember között, kik eddig ezzel az ügygyei foglalkoztak, egy sem akadt, a ki a fővárosi hivatalnokok és dijnokok karának teljes erejéből pártjára kelt volna s kimondta volna, hogy nem ők a hibásak a pazarlás miatt, hanem a mai elfajult, elkorcsosult és tulfejlödött rendszer.

A személyzeti kiadások nagysága pedig nem azért megdöbbentő, mert az alkalmazottak nem dolgoznak, hanem azért, mert a főváros ügykezelése bonyolódott, nehézkes, felesleges czafrangokkal teli, az ügyek érdemleges elintézése pedig ugyancsak olyan bonyodalmakkal és felesleges idő és munkát rabló nehézségekkel jár, hogy a közönséget is százféle oktalan zaklatásnak teszi ki, — és elsősorban pedig a tisztviselőt elviselhetetlen teherrel sújtja.

Tessék a közigazgatás menetét egyszerü- siteni, világos eljárást elrendelni, s akkor majd lehet talán redukálni a személyzeti kiadásokat. De nem oknélküli elbocsájtások utján, — ezt csak hagyjuk a sarki grájzlernek, — hanem úgy, hogy a megüresedett és feleslegesnek bizonyult állást nem töltik be.

Egyedül ez az egyetlen egyenes és lelkiismeretes eljárás, mely a főváros sokat hangoztatott méltóságának és tisztességének egyedül megfelelő.

Azzal az ötven elbocsájtással űzött Ízléstelen játékot pedig hagyjuk abba — de tüstént.

5.

A belvárosi plébánia-templom eltolása.

Az eskütéri hid építése következtében elmélyített belvárosi plébánia-templom áthelyezésének kérdése hosszú idők óta gondot okoz a fővárosnak. Többször felmerült az eszme, hogy a plébánia-templomot az uj amerikai módszer szerint más alkalmas helyre eltolják.

A bonyodalmas kérdés a múlt héten nagy lépéssel jutott előre, a mérnöki hivatal ugyanis részletes javaslatot dolgozott ki, a melyben több alternativ terv mellett a plébánia-templom eltolatását ajánlja a tanácsnak. A nagyérdekü előterjesztés részletesen kifejti, hogy a belvárosi plébánia-templom a jelenlegi helyén és állapotában továbbra meg nem maradhat.

De nemcsak a templom áthelyezésének kérdése vár megoldásra, hanem ezzel kapcsolatosan gondoskodni kell megfelelő plébánia-lakról (parochiáról) is. A belvárosi plébánia-hivatal és paplakás ugyanis ez idő szerint a meghosszabbított Váczi-utcza volt Lipót-utczai részének egy kisebb bérházában szorongj számos apróbb lakók közé beékelve. Ez a helyiség nemcsak teljesen alkalmatlan a kívánt czélra, hanem