Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-10-29 / 41. szám
1900 október 29.---------4* ----A villamos vasutak perron elzáró készülékeA zugligeti katasztrófa’alkalmából mindenfele megindultak a tárgyalások és vitatkozások, hogy milyen újításokkal lehetne a villamos vasutak bajain segiteni. Többek között Kollár Lajos fővárosi bizottsági tag azt az indítványt tette annek idején, hogy a villamos kocsik perronelzáró készülékét, mely most tokba húzott vaslánczból áll, kulcscsal zárható ajtókkal cseréljék ki. A tanács az indítványt véleményezés czéljából a mérnöki hivatalnak adta ki, mely ma tette meg szakszerű jelentését. A mérnöki hivatal előterjesztett véleménye szerint az újítás semmiképen sem lenne alkalmas a kivitelre. Ugyanis a kulcscsal elzárható ajtó a közönség igényeinek egyáltalán nem felelne meg, mert az ajtók kinyitása, mely a sürü megállóhelyek következtében, mondhatni perczenkint ismétlődik, soknehézséggel, időveszteséggel és kellemetlerséggel járna és a kalauzt teljesen elvonná tulajdonképpen hivatásától. Sőt valami baj esetén az elzárt ajtókból egyenesen nagyveszedelem is keletkeztetnék, mert a közönség a zavarban és sietségben a kocsiból egyáltalában nem szabadulhatna ki. A kocsi perron elzáró készülékének a lehető legköny- nyebben kezelhetőnek kell lenie, s a budapesti közúti vaspálya társaság kocsijain ez idő szerint alkalmazott lánczszerkezet a körülményekhez képest leginkább megfelel a kívánt czélnak, vagy legalább is el lehet mondani, hogy a jó tulajdonságai ellensúlyozzák a hátrányos oldalait. A mérnöki hivatal ennélfogva azt javasolja, hogy a mostani szerkezetet alkalmazzák ezentúl is. Nem gilt ! Tudjátok mit jelent, mikor a fürj azt mondja: nem gilt. Azt jelenti: kerüld a Gellérthegy alatt a villamost 1 Ez kissé szabadon van Petőfi után, de kénytelen voltam bármi áron is a költőt idézni, mert ugyan hol találhatnék a lantnál méltóbb hmgot annak a megörökítésére, mely odaát történik, szeretett budai oldalunkon, a Gellérthegy alatt ! A Gellérthegy alatt. Az alatt a hegy alatt, melyről egy esztendő óta robbantgatják Budapest legnagyobb sziklái«, a nélkül, hogy ez által a folyton ismétlődő veszedelmes műtét által az arra járó-kelő emberek élete a legcsekélyebb mértékben is biztonságban lett volna. A sziklák ropognak, a sziklák zuhognak, de agyon nem ütnek senkit a világon, csak azt, a ki véletlenül épp arra jár. Sőt még azt sem! Mert nem jár arra senki. Sőt éppen senki: Nem engedi a rendőrség. A rendőrség tudniillik úgy szivén viseli a bagázs polgárok életbiztonságát, mintha ő volna a Gresham életbiztosító részvény-társaság, és a Gellérthegy mentén szemfüles őrszemek állanak, a kik szigorú képpel kergetik el a hegy alatt futó gyalogjáróról a járó-kelőket. — Tessék a túlsó oldalra menni 1 Oda nem potyognak a sziklák. A derék rendőröknek igazok van; a Duna felé eső gyalogjáróra csakugyan nem potyognak a sziklák, csakis a hegy alatt vezető részre. Ide azonban olyan dühösen potyognak hogy még az ott volt villamos várószobát is elbontották előle, nehogy szétlapitsá egy szikla. Érthető tehát, hogy ezen a részen tilos a járás. De — és ezt sietve kell kijelentenem — csupán a gyalogosoknak tilos. Lehet különben, hogy a lovasoknak is, nem tudom; azoknak azonban, a kik villamoson mennek, minden szabad. Még az is, hogy rájok szakadjon egy szikla és agyon- lapitsa őket. Boldog város, a hol az embert csekély 16 filléres átszálló jegyért a villamos átszállítja a másvilágra. (Gyermekjegy 10 fillér)! Ez nem tréfa, könyörgök, mert ez igy van Budapesten a gellérthegyi sziklák alatt, a hova senki másnak nem szabad a lábát tenni, csak annak, a ki a villamoson akar ülni. Az odamehet közvetlen a sziklák alá, s mindössze annyit kell megígérnie hogy a névjegyét kell átadn a a rendőrnek, hogy ha még a villamos megérkezése előtt rászakadna egy szikla tudják, hogy ki volt? Ha aztán még élve sikerült felülnie a villamosra, akkor már biztonságban érezheti magát. Mert ha a villamos-kocsira zuhan egy szikla, és az utasokkal egyült paczallá lapítja, az már : nem gilt! Erre nézve a villamos-vasutnak külön szerződése van a fővárossal és a rendőrséggel. Falusi. 7 Színház. Színházaink legutóbbi hete érdekes mozzanatokban bő- velkeiett, A legérdekesebb azonban az a jelenség, hogy az újdonságok felhalmozása után — mondhatni egy értelemmel — a múltba fordultak vissza, s kipróbált régi „slágerekkel* szedték le újból a legújabb sütetü elismerés bőséges özönét. A kipróbált fegyverek nem hagynak cserben soha. A becsületes régi jó munkák mindig meghozzák a maguk kamatát, fényes bizonyságául, hogy az igazi költőimű becsét az újdonság ingerének megszűntével sem veszíti el. Két színházban arattak fényes sikert évtizedeket átélt színdarabokkal, s bizony csaknem egyhangúlag azzal a meggyőződéssel távoztunk az előadásokról, hogy igazabb élvezetben volt részünk, mint számtalan mai léleknélküli és szív nélkül való mesterkélt modern darab látásán. A Nemzeti Színház-ban élveztük az egyik régi darabot. A Cziqány szinrehozatalát azonban tudvalevőleg nem az az érdeme okozta, hogy régi és jó darab, hanem az uj igazgatóságnak az a szándéka, hogy a színház műsorába a haszonöt évvel ezelőtt kivált műfajt, a népszínművet újból beleilleszti. Erről a meglepő tervről általános eszmecsere indult meg a Czigány felújításakor, s mondhatni elég vegyes érzelmekkel találkozott a váratlan vállalkozás. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS