Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-10-29 / 41. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. október «9.

A házasulok katonai nösiilési engedélye.

Az állami * anyakönyvvezetők részére még 1895-ben kibocsájtott igazságügy miniszteri rendelet megszabja, hogy az anyakönyvvezetők gondos kérde- zősködés és puhatolódzás alapján győződjenek meg arról, vajon a házasuló nem olyan egyén-e, a kinek a véderőről szóló törvény értelmében nősülési engedélyt kell felmutatni. Az anyakönyvvezetök azonban e kötelességüknek nem tettek eleget, és mindazokat a vőlegényeket, a kik a házassági hirdetés alkalmával életük 23 ik évét betöltötték, akadálytalanul ösz- szeadták. Erre az eljárásra egy félreértett belügyminiszteri rendelet késztette az anyakönyvvezetőket, ho lőtt gyakran megesik, hogy a 23-ik életévét betöltött házasuló még a második, vagy harmadik korosztál/- ból besorozva tényleges szolgálati kötelezettség alatt áll. A be ügyminiszteri rendelet csak azt tartalmazza, hogy azokra a házasulókra, a kik 23-ik életévüket már betöltötték és még besorozva nincsenek, habár állítási kötelezettségüknek még teljesen nem is tettek eleget, s utóállitandó távollevők gyanánt nyilvántartatnak, a véderőről szóló törvény szempontjából házassági akadály nem forog fenn, s az ilyen házasulok kivételes nősülési engedélyre nem szorulnak.

A belügyminiszter most a fenforgó félreértés megszüntetése érdekében az igazságügyi és a honvédelmi miniszter hozzájárulásával, valamennyi városi törvényhatóság számára körrendeletét adott ki, a melyben az összes állami anyakönyvvezetőket figyelmezteti, hogy eredeti kötelességük e téren továbbra is fenn áll, s ehhez képest mindenkor meggyőződni tartoznak arról, hogy a nősülendő házasodhatik e Ez a meggyőződés személyesen és rövid utón történik akkor, ha az anyakönyvvezető egyúttal az illető község elöljárója is, vagy a házasulandó személyi viszonyait közvetlenül ismeri, ha azonban ez az eset nem forog fenn, úgy az anyakönyvvezetőnek a kihirdetés előtt az illetőségi sorozójárás illetékes tisztviselője által díjmentesen kiállítandó igazolványt kell követelnie arra nézve, hogy a nősülendőnek a védtörvény szempontjából nősülési engedélyre szüksége nincs.

Gázvilágitás a külső ErzsébetvárosbanA külső Erzsébetváros lakosainak ismételt kérelmére a fővárosi közmunkák tanácsával egyetértő- leg elhatározta a főváros tanácsa, hogy a VII. kerületi Erzsébet királyné utón, Jókay-utczán és az Ame- rikai-utón gázvilágtást rendeztet be. A mérnöki hivatal a szükséges gázcsövek lerakása tárgyában már kidolgozta a műszaki terveket, s a kivitelükhöz a középitési bizottság, valamint ma a tanács is hozzá járult. Az említett útvonalokról 27 drb kőolaj lámpát távolitsanak el, s helyettük 19 drb egész éjjel égő és 20 drb fél éjjel égő gázlámpát állítanak fel. A tanács megbízta a mérnöki hivatalt, hogy a munkálatok végrehajtása iránt haladéktalanul intézkedjék. A petroleum lámpásokat a gazdasági hivatalban helyezik el.

Ravaszság a vízmérő óra körül.

A vízmérő óra némelyek szerint olyan, mint a kaczér asszony : többet mutat, mint a mennyit szabad volna. A kaczér asszony azonban ezzel a mutatással még üépszerüségre is tehet szert a tisztelők körében, még a vízmérő óra — sajnos — mindenfelé esak becsmérlésben részesül. így bizonyosodik be ebben az esetben is a latin közmondásban rejlő igazság, bogy ha ketten csinálják ugyanazt, az már nem ugyanaz ; ime, az asszony is, az óra is egyformán többet mutat, mint a mennyi kell, s az elért hatás merőben ellentétes. Csupán az az egy rokonvonás födözhető fel bennük, hogy ha kelleténél többet mutatnak: mindakettő rossz.

Ez utóbbi véleményen lehet az a király-utczai pékmester is, a ki most arra kérte a tanácsot, engedje meg neki, hogy az üzletében már ott levő vízmérő óra mellé a saját költségén még egy másik vízmérő órát is áilíttathasson. A ravasz pékmester ugyanis azért akarná a második óra fölállítását, mert reméli, hogy ez máskép mutatna, mint az első, s ezzel napnál világosabban be lenne bizonyítva, hogy a vízmérő óra rossz, mint egy aszódi javítóintézeti növendék. A ravasz pékmester azonban számításon kívül hagyott valamit: azt tudniillik, hogy a tanács még ravaszabb, mint ő, és nem fogja engedélyezni a második órát. A mint hogy nem is engedélyezte.

Mert, ha engedélyezi, akkor valóban előfordulhat hogy egyik óra ráczáfol a másikra, s ha az ennyi liter vízfogyasztást mutat ki, a másik csak kétharmadannyit. És ebből kettős baj támad. egyik, hogy országot világot telikürtölnek vele, hogy a vízmérő órák megbízhatatlanok, a másik pedig, hogy majd nem bírják megállapítani, a két óra közül melyik a jó és melyik mutatott hamisan; s ha nem lehet, akkor szent, hogy a pékmesteren és általában bárkin is a kevesebbet mutató óra szerint lehet majd megvenni a fogyasztási dijat, s nem a nagyobbat mutató szerint. Még akkor sem, ha ez utóbbi működnék pontosan, s nem az előbbi. Mert hiszen tiszta dolog, hogy a pékmesternek sem jutott volna [soha eszébe, hogy gyanakodjék az órára, ha nem sokalta volna a kimutatott vízfogyasztást. Mivelhogy tudni kell, hogy a polgári életben az igazságot csak akkor keresi az ember, ha remélheti, hogy valami haszonhoz, megtakarításhoz, vagy más előnyhöz jut a révén Ha azonban ennek talán épp az ellenkezőjére van kilátás, akkor: „Isten

hozzád Justicial Szerettelek, de csak messziről!“ . . . Ugyan kikeresi az igazságot — tudatosan — a maga rovására ?

És éppen azért, mivel a pék is a maga hasznát keresi az igazságban, természetesen nem is elégedett meg a tanács elutasító határozatában, hanem megfelebbezte az ügyet a közgyűléshez.

— Mert, — okoskodik ő — ha a tanács annyira bízik a vízmérő órákban, akkor mért vonakodik úgy tőle, hogy a kért második órát is fölállittassa ?

S ebben az okoskodásában a pékmesternek teljesen igazsága van: mért vonakodik a tanács ? . . .

Még pedig annál is inkább miért vonakodik, mert hiszen az sincs kizárva, hogy mindakét és valamennyi vízmérő óra rosszul működik ugyan, hanem szolidáris módon — egyforma rosszul, s akkor nincs az a pékmester, a ki rájok bizonyítsa a rosszaságot. órát.