Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-10-22 / 40. szám

1900 október 22. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS messze fekvő dohánytőzsde keresésére. Egyik másik szatócsnak ott éktelenkedik ugyan a bolt ajtaján az olvashatatlanul pisz­kos táblája, hogy az udvarra tessék kerülni, csakdik azonban az, a ki próbát tesz, mert rendszerint még a bejáratot sem ké­pes megtalálni. Az az eset, hogy néha ünnepnapokon a bolt bejáratában elhelyezve árulnak szivart, csak ritkaság számba megy s csak szemfényvesztésképpen történik. Sok a panasz a miatt is, hogy a szivaros boltokban nem tartanak tubákot. Kétségtelen, hogy ez az áru kevés hasznot hajt és kezelése is kellemetlen — az érvényben levő szabályok szerint azonban a dohányárusitóknak a burnót tartása előirt kötelességük. Hogy e miatt eddig a dohányos-boltok tulajdono­sai ellen feljelentés nem igen történt, csakis annak tulajdonit ható, hogy az áruczikk immár elég kis kelendőségnek örvend- Az összes belvárosi traflkosok a tubákot keresőket valameny nyien a Király-utcza elején levő szivarosboltba utasitják. Ennek a tulajdonosa pedig va'ósággal inzultálja a vevőket, mert a burnót folytonos méregetése közben egyéb jobb vevőit kényte­len sokszor elszalasztani. Mindezeket a panaszokat a Józsefváros lakosai egy ré­szének mozgalma teszi aktuálissá. A Főherczeg Sándor-utcza és környékének lakosai ugyanis panaszos kérvényt szerkesz­tettek s részletesen előadják abban a röviden elősorolt pana­szokat s mindezeket avval tetézik be, hogy a Sándor-utczában és legközelebbi környékén nincs egyetlen egy szivarosbolt sem, úgy hogy különösen ünnep- és vasárnapon alig tudja a közön­ség dohányszükségletét a füszerkereskedőktől fedezni s igen gyakran megtörténik, hogy a Kerepesi-utig, vagy a Muzeum- körutig is el kell fáradni, hogy valamelyik dohányjövedék czikket beszerezhessenek. A keserű panaszkodással teli és orvoslást kérő folyamo­dást most aláirás czéljából körözik s a legközelebbi napokban fogják az illetékes hatósághoz benyújtani. A központi vásárcsarnok kibő­vítése. A főváros közgazdasági és közélelmezési bizottsága nem rég (lhatározta, hogy a szűknek bizonyult központi vásárcsar­nokot kibővitteti. Ehhez a határozathoz a tanács is hozzájárult, s kimondta, hogy a központi vásárcsarnok kibővítésére a vá' sárcsarnok szomszédságá.ban levő három üres telket használja fel, melyek a főváros tulajdonaik. E telkek kiegészítésére még négy szomszédos ingatlant is kisajátítanak. A Budapest—szt.-lőrinczi szemét-szállitó vasút igazgatója e határozat meghozatala után kérvény! nyújtott be a polgár- mesterhez, melyben annak előre bocsájtása után, hogy őt e tettében teljes önzetlenül pusztán a közérdek vezérli — azt az nditványt terjeszti elő, hogy a főváros szándékától álljon el és a központi vásárcsarnok kibővítésére a Yámház-körut, Zöldfa- utcza, a meghosszabbított Váczi-utcza (az ezelőtti Lipót-utcza) és a Só-utcza határolta telektömböt használja fel. A mennyiben pedig ez a terület a mondott czélra esetleg szűknek bizo­nyulna, ki lehetne egészíteni a Só-utcza területével. Az indít­ványozó hosszasan fejtegeti azokat az előnyöket, a melyek e telkeknek a felhasználását ajánlatossá teszik, mindamellett hogy a rajta levő épületeket sorra ki kellene sajátítani. A fo- yamodó végül megjegyzi, hogy abban az esetben, ha ez a terv a főváros tetszését meg nem nyerné, a mondott telkeket az uj belvárosi plébánia templom czéljára lehetne felhasználni. A polgármester a kérvényt a tanács elé terjesztette be, a tanács pedig első sorban is a mérnöki hivatal véleményét hallgatta meg. A mérnöki hivatal beterjesztett véleményes jelentése szerint az indítvány kivitelre egyáltalán nem alkalmas. A köz­ponti vásárcsarnok kibővítésénél ugyanis nagy súlyt kell fék tetni arra, hogy a vásárcsarnokba vezető vasúti pályatest köz vétlenül a cs írnok belsejébe legyen bevezethető'. A vasúti sí­nek meghosszabbítását pedig a Vámház-körut úttestén keresz­tül nem lehet végrehajtani. A javaslat tehát e sarkalatos hiá­nyossága miatt a kívánt czélnak meg nem felel, de nem fogad­ható el gazdasági szempontból sem, a mennyiben a kívánt czélra a vásárcsarnok mögött rendelkezésre álló telkeket ol csobban Ehet felhasználni, a főváros tulajdonában levő telkeket alkalmasabb módon nem is lehetne értékesíteni, és a szüksé­ges kisajátításokat is aránylag kevés áldozat árán lehet fogana­tosítani. A mi végre az uj belvárosi plébánia templom építésé­nek kérdését illeti, itt legfimtosubb kívánság az, hogy az uj plébánia templom a Belváros területének közepén fekvő telkén épüljön fel, holott ezzel szemben az ajánlott terület éppen a IV. kerület határvonalára esik. 1 A statisztikai hivatal heti kimu­tatása. Népesedési mozgalom. Az 1900. év közepére kiszámított népesség: polgári la­kos 669.120, katona 16.220. — Összesen: 685.340. Az elmúlt héten élve született 463 gyermek, meghalt 229 egyén, a szüle­tések 234-el múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 329 törvényes, 134 törvényte­len ; nemre nézve 249 fiú, 214 leány. Halvaszületett 20 gyermek köztük 11 törvényes, 9 törvénytelen. A születések arányszáma: 1000 lakosra: 35‘1. A halálozások arányszáma 1000 lakosra: 17’4, az egy éven felüli lakosságnál: 13.2, az öt éven felüli lakosságnál: 11'8 A halottak közt volt 120 (—) finemü, 109 (—) nőnemű Az elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 8 (A tartózkodás tartama ki nem tudható volt 22-nél). Az év eddigi 40 hetében élve született összesen 18.387 gyermek, meghalt összesen 11.709 egyén, a születések többlete tehát 6.678; a múlt év megfelelő időszakában született 18.387, meghalt 12.065, a születések többlete tehát 6.222. Az élve szülöttek között volt: 116 római katholikus, 1 görög katholikus, 1 görög keleti, 10 ágostai evang., 15 helvét, — unitárius, 32 izraelita, 1 egyéb, — összesen 176. Halvaszü­löttek 6.

Next

/
Thumbnails
Contents