Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-10-22 / 40. szám

Betegedés. Betegforgalom a városi közHórházakban: a Szt.-Rókus kórházban ápoltak a múlt hét végén 1069 beteget, szaporodás 424, csökkenés 391, maradt a hét végén 1102, a Szt.-László kórházban ápoltak a múlt hét végén 146 beteget, szaporodás 34, csökkenés 35, maradt a hét végén 145, a Szt.-István kór­házban ápoltak a múlt hét végén 571 beteget, szaporodás 253, csökkenés 236, maradt a hét végén 588, a Szt.-János kórházban ápoltak a múlt hét végén 707 beteget, szaporodás 120, csökke­nés 105, maradt a hét végén 722. Összesen ápoltak a múlt hét végén 2.493 beteget, szaporodás 831, csökkenés 767, maradt a qét végén 2557. Színház. Csendes hét. Minden zaj nélkül múlt el, s megtörtént az a ritkaság, hogy egyetlen egy bemutató előadás, vagy reprise sem esett erre az időre. A csendes munkálkodásnak azonban szintén megvan a maga értéke, s színházaink épen nem panaszkodhatnak az el* múlt napokra, mert valamennyit állandóan hatalmas közönség töltötte meg. A Nemzeti Szinház-bnn két Shakespeare estét élveztünk. Romeo és Julia és a Szentivánéji álom egyaránt kedvelt klasz- szikus eiőadás a Nemzetiben, s az általános kedvező hatást rész­ben másodrangu szereposztás sem rontotta meg Romeo és Júliá­ban P. Márkus Emilia ma is épen olyan elragadó, mint ennek előtte volt. Bizonyos részlete ben lassanként ugyan átalakul, de ez a változás az alakításnak nem vált hátrányára, s ezúttal is zavartalan élvezetben volt részünk. Fájdalommal nélkülöztük azonban régi partnerét, Mihályfi Károlyt, a kinek Rómeója olyan művészi kvalitásokkal rendelkezik, a melyek az esetleges kifogásokat bőven feledtetik. Beregi Oszkár modoros, kiforrat­lan szerelmese épen nem kárpátolt a régi Rómeóért. Császár Imre kiváló, intelligens művész, Mercutió-\n is gondosan meg­rajzolt, jellegzetes alak, de nekünk jobban tetszett ebben a szerepben Gyenes László, a ki mélyebb kedélyű Mercutió-t produkált Bercsényi Boldizsárja tökéletes. A Szentivánéji álom előadásából is sajnálattal nélkülöz­tünk több régi szereplőt, az előadás azonban általánosságban igy színvonalon állott s különösen a parodisztikus jelenetek nagy hatást keltettek. — A Szegény ifjú története kedvelt műsor-da­rabja a Nemzeti Színháznak, és méltán, mert a romantikus szépségekben bővelkedő Feuillct színmű előadása kifogástalan A főszerepekben Hegyesi Mari és Mihályfi teljes illúziót kelt. A bét végére két érdekesség jutott. Ezekről azonban leg­közelebb. Az Operaház műsora minden igényt kielégített. Dippel András elbúcsúzott Lohengrin-ben. Helyét viharos tetszés közt foglalta el Alberti Weiner, a csodás hangú tenorista. Teli Vil­mos Melchtal Arnoldjában tökéletes sikert aratott. Az opera Teli előadása elég jó, csupán csakBeckkel nem békülbetünk ki, a ki a czimszerepet pózolja végig. Hangja is nyers és recsegő, mely megiiiiitani ^ritkán képes. 8 __ A Népszínház megülte buszonötéves jubileumát. Szivvel- lélekkel együtt örültünk az évfordulón a legnépszerűbb főváros műintézettel, melynek kulturális jelentőségét, kivívott eredményei minden vonalon őszintén elismerték. Szerettük volna ha a ju­biláns este előadása is olyan gyönyörűséget nyújtott volna, mint a milyen lelkes hangulatban a közönsége egybegyült. Két- jségtelen, hogy a Népszínház — bármilyen szívesen is gáncsol ák némely oldalról lépten, — nyomon olyan elsőrangú népszin műi együttessel rendelkezik, a mely díszére válnék bármilyen műintézetnek. Ám hiányosságok is vannak, még pedig olyan fontos pontokon, a hol könnyenmegrontbatják a legtisztább hangulatot is. Ilyen kínos volt a jubileumi esi én az alkalmi prológ előadása, melyet Szirmaira bíztak. Remélhetőleg csupán csak rossz megszokásból, mert azt csak nem tételezhetjük fel, hogy ez a produkczió a vezetőségnek tetszett ? — Szirmai egyébként a népszínműi előadásokon is kisért. Pedig olyan lehetetlen ab surdumot, mint az ő Gyuri Bandija "(Betyár kendője) semmi­féle jó ízlésű magyar vidéki városban nem tűrnének meg. Egyébként nem sokat panaszkodunk. Tudvalevő dolog az, hogy a Népszínház igazgatósága erre a szerepkörre Hídvégi Ernőt szerződtette. Reményeinket belé vetjük. Nem szeretjük a töredékes előadásokat, az ünnepi este műsorát azonban elég ügyesen válogatták össze. Hatásra az ilyen töredékeknél nem igen lehet számítani, a hol azonban Btahánét látjuk és halljuk, és olyan tőrülmetszett alakításokat élvezhetünk, mint a Szabó Antal, Vidor és meg néhány társu­ké, ott könnyű vigasztalódni. A színház többi estéit a San-Toy előadások foglalták le Túl kell rajta esni, mint a tavaszi náthán. A Vígszínház Corlie és társa előadására estéről-estére zsúfolásig megtelik. Itt nagyon vígan vannak az emberek. Az ismétlések következtében az előadás is gyorsan perdül már, a mi a hatást csak fokozza. A Magyar Színház első szerelméhez tért vissza. A Gésák még mindig jól fizetnek. Az igaz, hogy ma már olyan művész­nő kell hozzá, mint Lindh Marczella. Persze az efféle specziá- lis előadás inkább csaK csemege számba mehet, köznapi értéke bizony nincsen. — A színház műsorában egyébként semmi kü­lönös érdekesség nem fordull elő, annál nagyobb buzgalommal készülnek a jövő napok nagy eseményeire. Az Urániá-bnn a két kedvelt műsordarab járja felváltva China és Páris 1900-ban. A tanulságos és szórakoztató látvá nyosságnak még mindig bőven akad közönsége. P. 1900. október 22. Nem lesz Korona Színház. A főváros tanácsa három évvel ezelőtt a IX. kér., Üllői-ut végén Szilvái Jánosnak telket engedett át, hogy azon záros határidőn belül színházat építhessen. Szikrai, Rakodczay Pál színigazgatóval akart a tel­ken Korona Színházat építeni. Rakodczay azóta visszavonult a szinigazgatástól és Szikrai sem tudta eszméjét megvalósítani, s a többször kapott halasztás határideje alatt sem kezdette meg az építkezést. Minthogy tehát ilyenformán elvállalt kötelezettségének meg nem felelt, a tanács most a közgyűlés nemrég hozott határozata értelmében utasította a mérnöki hivatalt, hogy a telket Szikraitól vegye vissfca. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents