Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-10-22 / 40. szám
Ságokat, hogy az erre vonatkozó törvény és miniszteri rendelet tilalmának a legerélyesebb módon szerezzenek érvényt, s a bordélyházasok üzelmeit leglelkiismeretesebben ellenőrizzék. A főváros tanácsa közölte a körrendelet tartalmát a rendőrfőkapitánysággal és az összes kerületi elöljáróságokkal, a mely hatóságoknak a végrehajtás kényes feladata jut Igen üdvös és derék rendelkezés ez a belügyminisztertől, mert a nyilvános házak tulajdonosainak üzelmei már valóban kezdenek minden képzeletet felülmúlni. Hivatalos akták bizonyítják azt a fosztogatást és rablást, a mit ezek a kevésbbé tiszteletreméltó személyek a szeszes italok felszolgálása czimén különösen az utóbbi időben űznek. A rendőrfőkapitányság igen kurta pórázon hagyja a szabad személyek ügyét s a közállapotok minden panasz és felszólalás nyomán tagadhatatlanul javulnak. Ezért igen helyes volt az erélyes hatóság figyelmét ezekre a súlyos visszaélésekre is felhivni. így most már alapos a remény, hogy vége szakad ezeknek is csakhamar. Értjük azt is, hogy miért várt felsőbb biztatásra a végrehajtó hatóság, s bár okvetlenül volt tudomása az állapotokról, nem mert belemarkolni a hangyabolyba. Mulatni sokan szeretnek: komoly és előkelő urak is — a drága, fosztogató mulatság pedig nem a szegény, a közönséges ember szórakozása. Az intelligens és gazdag ember vigyázhat magára, felesleges a gyámkodás. Ha pedig szándékosan merül bele a szórakozások ilyen fajtájába, aligha akadályozhatná meg benne bármiféle szabály- rendelet, vagy rendőr-ellenőrzés. A tisztogatásra tehát nem annyira a közönség, mint az igazság és erkölcs szempontjából van szükség, no meg a jogtalanul megkárosított kávésok és vendéglősök jogos érdekéből. Ezeket szolgálja a derék miniszteri rendelet és ugyanezekért kivánatos legelső sorban, hogy a határozott rendelkezéseket teljes komolysággal mielőbb végre is hajtsák. 6 A totalizator a szegényeknek A lóversenyen felállított totalizator pénzforgalma és a bookmacker fogadások után tudvalevőleg bizonyos százalék a főváros szegényalapját illeti meg. A budapesti idei nyári meeting alkalmával a fogadásokból levont százalékok 55.570 korona 12 fillérrel gya rapitották a szegényalapot. A Magyar lovar egyesület ezt az összeget most fizette be a főváros központi pénztárába, s egyidejűleg megérkezett a földmivelés- ügyi miniszter leirata is, a melyben a lovaregyesület számadásait a maga részéről is megerősíti és közli a tanácscsal, hogy a fogadások után esedékes százalékok összege megegyezik a befizetett pénzértékkel. A betegsegélyzö pénztárak feloszlása. Érdekes körrendeletét bocsátott ki a kereskedelmi miniszter, valamennyi magyarországi másodfokú iparhatóságok számára. A körrendeletben a miniszter az iparhatóságoknak magatartását akarja szabályozni, melyek egyes vidéki betegsegélyzö pénztárakkal szemben tanúsítanak. A vidéki kerületi betegsegelyző pénztárak központi bizottsága ugyanis jelentést tett a kereskedelmi miniszternek, hogy az iparhatóságok egyes ipartestületi, illetve vállalati, vagy magány egyesületi betegsegélyzö pénztáraknak önként elhatározott feloszlását, s illetve a kerületi betegsegélyzö pénztárba való beleolvadását megakadályozzák, amennyiben a feloszlatás tárgyában kért intézkedést nem teszik meg, hanem azt az 1891. évi XIV. t.-cz. revíziójának befejezte utáni időre igyekeznek elhalasztani. A miniszter ezt az eljárást egyáltalán nem helyesli, mert a pénztárak önként elhatározott feloszlásának a legtöbb esetben az illető pénztár kedvezőtlen anyagi helyzete az oka, ez a kedvezőtlen anyagi helyzet pedig a feloszlás elodázásával csak fokozatosan rosszabbodnék, s csaknem lehetetlenné tenné a kibontakozást. Felhívja ennélfogva a miniszter a másodfokú iparhatóságokat, hogy az illetékes első fokú iparhatóságot utasítsa arra, hogy a betegsegélyzö pénztárak feloszlását nemcsak ne akadályozzák meg, hanem a feloszlatás iránt kért intézkedéseket mindenkor soron kívül haladéktalanul tegyék meg, s eljárásukról a szokott hivatalos utón a miniszternek jelentést tegyen. 1900. október 2^A trafikok ellenőrzésének hiánya. Általános már rég’ idő óta a panasz a trafikok, különösen pedig a kisebb dohánytőzsdék és tőzsdei joggal biró szatócsüzletek ellen a miatt, hogy egyáltalában nincsenek berendezve úgy, a mint az előirás szerint kellene lenniök. Hol okmánybélyeg nem kapható egyes üzletekben, hol a levélbélyeg egyik vagy másik neme fogyott ki, úgy hogy sorra kell a kö. zönségnek az utczákat járni, mig a szükségleteket beszerezheti. Aztán egyik egy, a másik pedig más dohánynemet nem tart készletben, s elégedetlen vevőnek azt adja egyszerűen okul, hogy gyéren fogy. így például a ATnaszfer-dohány számtalan trafikból egy folytonosságban hiányzik. Sokszor megtör ténik ilyen helyeken, hogy ha a vevő panaszkodik, mindig ugyan azt a feleletet kapja: éppen most vannak érte a vám- házban. A szatócs-üzletekben még nagyobb a rendetlenség. Igaz, sok helyütt szabályellenesen nem is egészen elkülönített helyen tartják a dohánynemüt, s igy az ez idő szerint különben is rossz gyártmányok teljesen élvezhetetlenné válnak. Aztán különösen súlyos ok a panaszra az is, hogy ezek a szatócsok ünnep- és vasárnap nem is árulnak dohánynemüt. Bezárják üzletüket s a fogyasztó közönség mérgelődve siet sokszor MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
