Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-22 / 4. szám
1900. január 22. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Miért ? Mikor Halmos János polgármester 3 év előtt trónra lépett, miért vette meg a Károlykaszárnya épületét 6 és fél millió írtért ? Mikor meg volt a kaszárnya, miért hirdettek sürgősen pályázatot egy, az épület telkén emelendő uj városháza tervére ? Mikor a. beérkezett pályaművek közt jó egy se, csak csupán rossz és meg nem felelő terv volt, miért adták ki mégis a pályadijakat olyképpen, hogy a legroszabb tervnek Ítélték oda a legkisebb dijat, s a legkevésbé rosznak — nem a legjobbnak — az elsőt ? Mikor ez meg volt, miért utasították a mérnöki hivatalt, hogy sürgősen készítse el az uj városháza költségvetését ? Mikor a költségvetés elkészült, de a budapesti bankok tavaly februárban a nagy pénz szűke miatt nem fogadhatták e a fővárostól az 50 millió frtos kölcsönnek múlt évre esedékes 8 millió frt ára kötvényeit : miért határozta el a polgármester hogy ha uj városháza nincs, legalább az ócska kaszárnya épület egyes részeit javítsák ki és abba költözzék egy-két városi hivatal ? Miért ? S most, hogy az idén a budapesti bankok az elmaradt kötvényeket is, meg az ideieket is hajlandók elfogadni (összesen 32 millió korona értékben) tehát a mikor már meg lesz a szükséges pénz, miért nem építik fel az uj városházát s miért költöztetik be a régi kaszárnyába a fővárosi hivatalokat ? Miért ? Miért ? S miért történik ez a költöztetés olyan sürgősen, hogy 1900 végéig már az összes fővárosi hivatalok bent lesznek az átalakított Károlykaszárnyában ? De miért, óh, ki tudja megmondani, hogy miért ? . . . . . . Nagyon egyszerű. Én megmondom, hogy miért ? Az egész igen ártatlan, sőt némileg tiszteletre méltó hiúság kérdése. Ha tudniilik valamely uj középület elkészül, az épület falába szép, fekete, vagy szürke márvány táblát szoktak elhelyezni, a melyre aranyos betűkkel vésik rá, hogy mikor, mily körülmények közt és (ez a fő) kiknek a regime-je alatt avatták fel az illető középületet. Már most ha a Károlykaszárnyát lebontják és helyére uj városházát építenek, ennek a falában is el kell helyezni ilyen aranvbetüs márványtáblát. De az építkezés a bankok tavalyi fizetésképtelensége miatt elodázódott s Halmos János polgármester belátta, hogy ha csak 1900-ban kezdik lebontani a régi kaszárnyát s úgy építenek uj városhányát a helyébe, ez sokkal később fog elkészülni, mintha egyáltalában nem emelnek uj városházát, hanem inkább a régi kaszárnyát — némi átalakításokkal — egyszerűen fölavatják uj városházává. Ez még 1900-ban mind megtörténhetik és bizonyos, hogy a márvány tábla elhelyezése igy hamarosabb ténynyé válik, mint egy esetleges uj építkezésnél. Mivel pedig mindnyájan Isten markában vagyunk, jobb ma egy renovált veréb, mint holnap egy ujonan épített túzok, annál is inkább, mert a ve- ébre épp ujfy el lehet helyezni a márványtáblát ma, mint a túzokra, bizonytalan idő múlva és ki tudja, talán kinek az eraegise alatt. Éljen tehát a renovált veréb és álljon ezen — de minél hamarabb — a díszes, aranvbetüs márványtábla, hirdetvén derék polgármesterünk örök dicsőségét ekképpen : EZEN UJ VÁROSHÁZA MEGVÉTETETT A KATONAI KINCSTÁRTÓL HAT ÉS FÉL MILLIÓ FORINTON, ÁTALAKÍTTATOTT, . MEGHAL A ÉS ELTEMETTETÉK, HALOTTAIBÓL FELTÁMADT, ILLETVE RENOVÁLTATOK, A HIVATALOS HASZNÁLATNAK VÉGLEGESEN ÁTADATOTT 1900 ÉV DECEMBER 31-IKÉN, I. F. J. DICSŐSÉGES URALKODÁSA SZÉLL KÁLMÁN BELÜGYMINISZTERSÉGE MÁRKUS JÓZSEF FŐ POLGÁRMESTERSÉGE ÉS HALMOS JÁNOS POLGÁRMESTERSÉGE ALATT AZ ÉPÜLET UDVARÁBAN TELEPÍTETT HENTES ÉS MÉSZÁROS ÜZLETEKKEL, PÁLINKÁS BUTIKOKKAL, RÜFÖS- KERESKEDÉSEKKEL, CSIRKEPIACZCZAL ÉS CSIRKEFOGÓKKAL EGYETEMBEN. AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI. * . . Hát nyájas olvasó, rzért kell mindennek igy történnie. S Károlyka. A cselédügy rendezéséhez. — Levél a szerkesztőhöz. Az egyetlen napirenden levő örök kérdés: A cselédügy rendezése. A fővárosnak alig van valamire való hatósága, a melynek e — kérdés miatt — ne főtt volna a feje. Helyes megoldást sem a városi tanács — sem az ere hivatottabb rendőrség nem csinált. Társadalmi életünkben a cselédkérdés az örök téma s boldogok azok a ritka kivételek, a melyekben ez az ügy lekerül a napirendről. A helyszerzők és kifutók megrendszabályozásá- val vélték kezdetben a cselédmizériákat megszüntethetni. A helyszerzők nem sokat törődnek a kezükben levő cselédanyaggal. Ők helyre állítanak mindenkit, a kinek helye akad, a kifutó gondja pedig az, hogy kimozdítsa a helyére állott cselédet, mert uj hely — uj cseléd fokozza a jövedelmet, ha csöndes a forgalom. Majd a cselédanyag nevelése, az erkölcsi elzül léstől való megóvása volt a hatóságok gondoskodásának tárgya. Számítottak e téren a társadalom támogatására is, a mi részben bevált, a mennyiben egyes buzgólkodók kezdeményezésére, megalakult a cselédeket elhelyező „Márta egyesület." Szó volt arról is, hogy rendezik a cselédbirás- kodást, a gazda és a cseléd között levő viszonyt, s lehetőleg az egész cselédkérdést a rendőrség hatásköre alá helyezik. Szó sincs róla, tervekben és eszmékben gazdag ez a kérdés, de a kivitel túlságosan silány. A cselédkérdés ma ugyanott van, sőt valamivel hátrább, mint volt néhány évvel ezelőtt. A cselédanyag teljesen elzüllött. A főváros alsóbb néprétegében pusztitó erkölcsi bűnök áldozata lett nagy részben az az óriás anyag, a mely Budapesten szolgálatot vállal. A helyszerző irodák tömve vannak kétes existencziákkal, börtönből sőt fegyhá- zakból kikerült alakokkal. A cselédkönyv ma már il- luzórius valami, a melyet a cseléd minden aggódás nélkül elhagy, mert könnyen kap újat, vagy lop régit. A gazdáknak csak elenyésző csekély része fordul panaszszal a rendőrséghez, mert az idejök drága s
