Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-10-15 / 39. szám

1900. okti bér 15. olyan port vernek föl, mely a seprőgépek kocsisainak életét tüdőnként, tiz évvel megröviditi. Most aztán, mikor ez a por negyedóra múltán valahogy leszáll és megüllepszik, akkor felvonulnak nagy diadallal az öntöző kocsik és a megüllepedett port gyönyörűen átalakitják sárrá. Mikor a sár már újra kiszáradt, akkor megint jönnek a seprűk, s ismét a seprőgépek meg az öntöző-kocsik, és mindent újra kezdenek. Ezért gondolok én szent borzalommal az évi négyszáz- ezer nyirfaseprőre, melylyel én olyan tisztán tudnám tartani a várost, mintha most vették volna ki a skatulyából. Ha nem hiszi a tanács, tegyen velem kísérletet. De kikötöm, hogy előbb összetöretem a seprőgépeket. Nyír. Színház. A lefolyt hét a vidám múzsát szolgálta. A bohózat és operette ült nagy hetet, a komoly drámai művészet angyala pedig fal felé forditotta arczát. Hogy ne sokat példálódunk, rövidesen sorra veszszük a színházaink legutóbbi hetét. A Nemzeti Szinház-ban a Dumas szellemi tőkéjéből éltek. A Tékoxló apán kívül az Idegen nő és Franállon került szinre, a múlt héten pedig már előadták a Nők barátját. Mindegyik majdnem egészen kiváló előadásban, egy-egy vonallal azonban alacsonyabban az előző idők előadásainál. A franczia színmüvek még igy is majdnem egészen méltó keretben kerültek a közönség elé a Nemzeti Színházban, a melynek legnagyobb erőssége ez idő szerint ez a műfaj. Az Idegen nőben uj szerepben Hegyesi Marit láttuk. A Claksonné szenvedélyének kifejezésére nincs meg a kellő mélysége és ereje. Mint" alak, külső hatásában megfelelő volt, de a belső tartalommal nem elégített ki. Nem állítjuk, hogy a Jászai Mari stílusa a szalonban egészen helyét találná, de azt a szevedé- lyes női alakot mintha reá szabták volna. Még emlékezünk a nagy elbeszélése után kitört tapsviharokra. De ez egyelőre csak emlék. A mostani körülmények között a bemutatott elő­adással is meg kell elégednünk. — Francillon előadása minden­kor esemény. A darab szerepváltozásai nem rontottak hatásán. Mátkus Emilia pedig, mint rendesen — bámulatos volt. Külön dicsérettel kell adóznunk min' uj szereplőnek Szacsvaynénak a ki mindenkor figyelemre méltó ; finom, kedves és őszinte. A Dumas kultusz művelésén kívül egyéb azután nem is történt a Nemzeti színházban. A nagyszerű tragédiák egyelőre szünetelnek, a mi a jelenlegi körülmények között bizony épen nem kár, — legfeljebb — szégyen. Nem hagyhatjuk még meg­említés nélkül a Prielle Kornélia fellépését. Ünnep az a nap, a melyen a régi gárda utolsó aktiv tagja megszólal. Dicsőség, él­vezet és felemelő emlékezés a nagy múltról. A Prielle Kornélia művészetén az idők nyoma nem látszik meg. A kor szükebb ' atárok közé szoríthatta, de fényét, ragyogását nem vette el. 9 A m. kir. Operában megtörtént az első pre.niére. Az uj szezon első bemutató előadása magyar ember müve volt. A Farkas Ödön uj operája a „Tetemre hívás,* mint az opera el ő újdonsága igen biztató ajánló levél az uj igazgatásnak. Nem mintha a világirodalom kiválóbb müveket nem produkált volna a Farkas operájánál, hanem hazai szerzőnek, annyira a mennyire magyar zenéjü és magyar tárgyú munkája okvetlenül önmagában is olyan elismerésre méltó fáradság és bemutatása olyan érté­kes eredmény, a minőhöz — fájdalom — a magyar kir. ope­rában eddigelé csak igen mérsékelten szokhattunk hozzá Ha a Tetemre hivás-nak zenei értéke nem is lenne akkora, — mint a mennyi tényleg van — magában véve kedvessé teszi a művet tárgya, a mely valóban nemes érez. Kell-e többet mon­danunk, mint hogy Arany János hasonló czimü remek balladá­jából készült. Más kérdés, hogy elég jól sikerült-e a ballada szűk keretébe összeszoritott cselekmény kiterjesztése a szüksé­ges széles mederbe, s nem vont-e le a mű költői becséből a feldolgozás ? Kétségtelen, hogy bizonyos mérlékben igen. A nagy költő balladája olyan becses munka, annyira kerekded, ónálló, egész, hogy minden változtatás csak csökkenti a téma értékét Ám a körülményekhez képest a feldolgozás elég jól sikerült s ha \ilágrengető remek alkotást nem is élveztünk, a jól megér­demelt tisztességes sikerrel meg lehetünk elégédve. Az előadás a zenei oldaláról tekintve — a mi elvégre is az operánál a fő — általában kifogástalan volt. A színjátszás dolgában azonban nem igy áll a dolog. Nem beszélünk a Ta­kács Mihály remek alakításáról, de már a Ney Dávid magyar főura bizony csak zsinegen rángatott kasírozott figura. Még gyengébb, majdnem szánalmas a Kertész játéka. Ez a fiatal énekes egyébként ezúttal az énekével sem ragadott el. Sok ki­fogást emelhetnénk még, de inkább örülünk a magyar szerző müve kétségtelen sikerének, és aprólékos kodással nem ront­juk a hangulatot. A bem'.tatón kívül majdnem csupa hallétből állott az opera műsora. Nem is csupán balletekből, hanem ballet-töre- dékekből, a melyek előadását a perzsa sah ismételt látogatása kedvéért rendezték sorra egymásután. A hatalmas keleti feje­delem valóságos operai habitüé lett Tanulhatnának tőle Buda­pesten sokan. Közben jutott idő a Dippel András vendégfellép- teire is. Intelligens, kiváló művész — a hangjának azonban több a hire, mint a csengése. A Népszínház-ban végre szinről-szinre láttuk az agyon reklámozott San-Toy-1, Sidney Jones nagyhírű operettjét. A színház rengeteg pénzt költött a kiállítására, előkészítésére. Nem tehet róla, hogy méltatlanra pazarolta az áldozatokat. San-Toy-1 szinre kellett hozni, mert az angol operettek most divatosak Budapesten, Jones-nak gyönyörű zenéje pedig már többszörös gyönyörűséget szerzett a főváros közönségének és ezt a müvét hallatlan hírnév is előzte meg. Ki tehet róla, hogy a közönség Ízlése egy-két megveszte­gető szépségű hasonló kaptafára készült munka hatása alatt lyen ferde irányba tért ki. A közönség megköveteli, hogy kí­vánságát kielégítsék mindaddig, a míg az elkerülhetetlen cső mörlés a helyes irányba vissza nem téríti. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents