Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-10-15 / 39. szám
San-Toy semmivel sem más egyéb társainál, kivéve a Gésákat, a mely a Mikádóhoz méltóan önmaga képvisel Külön műfajt és elragadó szépségeivel ön Hó alkotás. Az angol úgynevezett tánczoperettek egy kaptafára kés ülnek. A szindarab csak arra való, hogy alkalmat adjon a szép melódiák elének- lésére és a különféle tánczok bemutatására. Ez az élvezet azonban, mint szinházi látványosság, vajmi csekély. A szép dalt, szindarab nélkül, és az ok nélkül való tánczolást eddig az orfeum deszkáin kerestük. Ott változatosan állítják össze az egyéb produkcziókkal tarkitott műsort és füstölgő szivar s habzó sör mellett élvezzük az előadást. Szinházba ellenben kissé más igényekkel gyűl a közönség. Cselekmény, poézis, szóval szindarab nélkül a legszebb dalok felhalmozása is unalmas és az egymást üzŐ tánczszámok terhesek. A Népszínház premiérje még az eddigieknél is jobban túl megy minden határon. A színdarabot jobban negligálni már nem is lehet. A darabnak cselekménye egyáltalán nincsen, valami kis mese a ge- rincze, ez azonban szánalmasan korlátolt, naiv és unalmas. Kárpótlásul csak a gyönyörű dalokat hallgatjuk. A zenéje valóban szép, szines, meleg és helyenként lelkes, e mellett bizonyos tüzesség adja meg különös fényét. A szép zeneszámoka^ azonban nagyon is kiaknázzák. Az untatásig ismételnek, nyújtanak el egy-egy számot. Ha a San-Toy be fogja hozni a belefektetett költséget, csak a népszerű ^zeneszámoknak, fényes kiállításnak és a jó előadásnak l.het majd köszönni. Küry Klára kedvesen játsza a czimszerepet, szokott művészetével. Z Bárdy Gabi szépen énekel, Kápolnay Irén pompásan tánczol. Fedák Sári ellenben nem bir a temperamentumával. Ez az alakítása, bár az angol operette stílusába beleillik — úgy vesszük észre már épen nem művé szét. Az agyonjátszás elfárasztja a nézőt és tönkreteszi az alakítást. Egyébként tánczolni ö is igen jól tud. Jók voltak a férfiszereplők: Németh, Kovács — a ki különb mint akármelyik knok-a-bu angol bohócz — Raská, Kiss Mihály és Szerdahelyi. A Vígszínház-ban óriási sikert aratott Valabrégue és Hen- nequin bohózata a Coralie és társa. Nem okos ember, a ki bohózatban irodalmi értéket keres. Elvégre is a sokat zaklatott szegény Arisztotelésznek és nagy Shakespearenek semmi köze sincs ahhoz, hogy ha valaki három óra hosszára el akarja felejteni mindennapos gondjait és átengedi magát a bolondságok ügyesen összerótt forgatagának és nevető izmait jól kifárasztja, hogy üdülten és megkönnyebbülten rohanjon farkas é - vágygyal vacsoráját elfogyasztani. Szeretjük azt a bohózatot, mely egyetlen kölelességét — a megkaczaglatást — becsülettel végzi. Az ilyen darabok közölt első helyen áll a Vígszínház újdonsága. Valami mogorva, vagy nagyképü néző bosszankod- hatik a valószínűtlenségein, túl halmozott bonyodalmán, mérték nélkül feszitett helyzetein, de a komorságot hamar feledi a fullasztó kaczagás nyomán, a melyet a darab lépten-uyomon fakaszt. A jó bohózatnak egyetlen egy veszedelme lehet, a mikor kifogást kell emelnünk ellene — az Ízléstelenség. Ezt a vészé, dclmet pedig — talán egy-két jelenetet kivéve — szerencsésen megússza a Coralie és társa. Ha pedig ettől az egy-két kényes 10 ponttól eltekintünk, csak üdvözölhetjük a Vígszínház igazgatóságát, hogy módot ad a mindent feledtető, örömmel teli, vi dám kaczagásra. És az ilyen darabokban a legerősebb a Vígszínház művészeti személyzete is. Nem a komor esték kellenek ide, hanem az efféle előadások. Ezek hozzák meg a várva-várt pénztári sikereket is. így volt kezdettől fogva — kár szem elől téveszteni akármikor is. A Coralie és társá-t általában jói adják. Hegedűs-1 nem kell felfedezni. Elég ha annyit mondunk, hogy ellenállhatatlan. Igen jó kívüle Nikó Lina is, csípős, harapós, akár a vipera. Valamint kifogástalan Hunyady Margit is. Vendrcy mulatsá* gos, bár ő nagyobb művész, mint a minő alakítást ebben a darabban produkál. Haraszthy Hermin diskrét, Szerémy kicsike szerepében is nagy. . Uenben Fenyvesi nem épen különös, Góth Sándor eltéveszti szerepe alaphangját, bár hogy igy is kaczagtat nem lehet eltagadni, Kalmár Piroska és a többi gyenge. Külön kell megemlítenünk Bihari Ákost, a kiről — bármennyire sajnáljuk — kényte'enek vagyunk konstatálni, hogy nem szabadna a Vígszínház színpadára ereszteni. A színház műsorát jó ideig ez a pompás bohózat tölti be. A Magyar Színház a Koldus és királyfi-t ismételgeti, régibb darabok mellett. Bemutató itt nem veit. Az Uránia színházban a China és'Páris egymást válto- atják fel, mindenkor lelkes közönség előtt, mely különösen a Sada Jakká előadásáról bemutatott képeket nagy elismeréssé fogadta.-P,1990. október 15. A statisztikai hivatal heti kimutatása. Népesedési mozgalom. Az 1900. év közepére kiszámított népesség: polgári la kos 669.120, katona 16.220. — Összesen : 685.340. Az elmúlt héten élve született 447 gyermek, meghalt 241 egyén, a születések 206-al múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 318 törvényes, 129 tör vény teen ; nemre nézve 212 fiú, 235 leány. Halvaszületett 13 gyermek köztük 10 törvényes, 3 törvénytelen. A születések arányszáma: 1000 lakosra : 339. A halálozások arányszáma 1000 lakosra: 18‘2, az egy éven felüli lakosságnál: 13.9 A halottak közt volt 126 (—) finemü, 115 (—) nőnemű Az elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 4 (A tartózkodás tartama ki nem tudható volt 22-nél). Az év eddigi 39 hetében élve született összesen 17.924 gyermek, meghalt összesen 11.480 egyén, a születések többlete tehát 6.444; a múlt év megfelelő időszakában született 17.849, meghalt 11.798, a születések többlete tehát 6.051. Az élve szülöttek között volt: 96 római katholikus, 1 görög katholikus, 1 görög keleti, 4 ágostai evang., 11 helvét, — unitárius, 39 izraelita, 2 egyéb, — Összesen 154. Halvaszü« » • lőttek 5. MAGYAR SZEKESFÓVAROS
