Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-01-22 / 4. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

_____________________1950, január 22.

A főváros a maga jól felfogott érdekében nem szolgáltathatja ki magát olyan törekvéseknek, a melyekből anyagi károsodása nyilvánvaló. Mint hatóságnak kötelessége a hozzáforduló ipart — tőle telhetöleg támogatni. Kötelessége a felmerült jogos panaszokat lehető jó akarattal orvosolni. De kötelessége bizni annak a testületnek az állitásában, a melynek érdeke az övével egy, a mely neki hűséget fogadott: a mérnöki hivatalában.

Az a javaslat, a melyet a mérnöki hivatal készített, teljes alapossággal ráczáíol azokra a mende-mondákra, a melyeket a hivatalról szél- tében-hosszában terjesztettek. A mérnöki hivatal ezzel a javaslattal nemcsak akczióképcssé- géröl ad fényes tanúságot, hanem kézzelfogha- tólag bebizonyítja azt is, hogy teljesen feladata magaslatán áll, tűi sáfárja a főváros vagyonának és megbízható őre a főváros jogainak.

Nehéz a munkaadó és munkát vállaló érdekét összeegyeztetni — igy mondják az épitö iparosok a mérnöki hivatal elismeri ennek az állításnak az igazságát, javaslatában azonban szerencsés kézzel oldja meg a kérdést. Hisszük, hogy az összes érdekelt felek megelégedésére.

*

*

Az épitö ipar és a főváros.

— Válasz az építő ipartestületek memorandumára. —

A budapesti építőmesterek, kőműves, kőfaragó és ácsmesterek ipartestülete a fővároshoz már régebben memorandumot nyújtott be s abban azt kérte, hogy a főváros középitkezésénél az árlejtési és szerződéses feltételeket az iparosok érdekében megfelelően módosítsa.

Erre a memorandumra a mérnöki hivatal megbízásából Barcsa Elek főmérnök nagyszabású munkálatot dolgozott ki, a melyben az összes kérdésekre szakszerűen kiterjeszkedve, nagy alapossággal és tudással teszi meg a kért reformra való javaslatokat. A székesfőváros mérnöki hivatala — úgymond — szívesen nyújt segítő kezet az épitö iparnak, hogy szükkeblüséggel ne vádoltassék, de e segítésnél esküjükhöz híven nem mellőzhetik a székesfőváros érdekeit s azokat a vállalkozók rovására nem szoríthatják háttérbe. Javaslataikat e kettős érdek szemmeltartá- sával készítették s a következő pontokban terjesztik a tanács elé :

1. A mesterek memorandumának első pontja azt panaszolja, hogy a középitkezések legnagyobb részét tőkepénzes, semmi képesítéssel nem biró vállalkozók nyerik el. Ennek megszüntetését kérik. A mérnöki hivatal kijelenti, hogy ez a panasz nem áll egész terjedelmében, mert a képesítéshez és iparengedélyhez kötött munkákat, eddig is csak képesített iparosnak adták ki, képesítéssel nem biró válla kozóknak csak akkor adtak ilyen munkát, ha olyan társsal szövetkezett a kinek a képesítése meg volt. Mind a mellett a hivatal azt javasolja, hogy ezentúl már az árlejtés kiírása alkalmával kössék ki az ipari képesités és jogosultság igazolását;

2. Kimondandó, hogy a főváros középitkezései- nél munkát csak magyar honosságú helybeli iparos kaphat.

3. Szigorítani kell a vállalati feltételeket. A jóhiszemű, becsületes vállalkozónak ugyanis a legszigorúbb feltétel sem terhes, mig a rosszhiszemű a mai laza rendszert könnyen kijátsza és a fővárosnak kárt okoz. A hanyag és rosszhiszemű vállalkozó megbüntetése lassú és nehézkes, mert a művezető mérnök meg- intése, majd az épitö bizottság által konstatált mulasztás után szabja csak ki a tanács a büntetést, amely alól a vállalkozók könnyen kieviczkélhetnek.

4. A mesterek memoranduma panaszolja, hogy a vállalkozó tőke a városnál soká le van kötve, a késedelmes utalványozás miatt. Az ipartestület azt javasolja, hogy a mérnöki hivatal a kereset kimutatást és számlákat nyolcz nap alatt intézze el s újabb nyolcz nap alatt a tanács az utalványozott összeget fizesse ki. A késedelem után a főváros késedelmi kamatot fizessen, a melyet attól a közegétől hajtson be, a kinek mulasztása okozta a késlekedést. A mérnöki hivatal ez ellen a javaslat ellen a leghatározottabban tiltakozik, mert ennek kivitele fizikailag és erkölcsileg — lehetetlen. Ha a főváros ezt a javaslatot elfogadná, akkor maga kényszerítené a mérnökeit arra, hogy a hibás, túlzott felszámitásokkal terhelt számlákat felületes számítással, könnyelműen revideálják. Kiszámíthatatlan kárt okozna ez a javaslat a fővárosnak, különösen akkor, a midőn csoportosan érkeznek a számlák. A büntetés terhe alatt dolgozó mérnök megúsztatnék függetlenségétől, ki lenne szolgáltatva a vállalkozók prédájának, a kik tudva, hogy a számlákat büntetés terhe alatt gyorsan s igy felületesen kell elintézni, tetszés szerinti összegeket számítanának fel. A mérnöki hivatal azt javasolja, hogy a hatósága 8—8 napos terminust csak jóváhagyott költségű rövid úti számlákra fegadja el, ennek betartására szigorúan utasítsa a mérnöki hivatalt, de a végleszámolások elintézésére — ne vállaljon határidőt.

5. Javasolja a mérnöki hivatal, hogy a jótállási határidő letelte után a főváros a vállalkozók jelentkezése és kérelme nélkül is vizsgáltassa felül a végzett munkákat s a vizsgálat eredményéhez képest 14 nap alatt fizesse vissza a vállalkozó biztositékát. A jótállási határidő pontos nyilvántartása végett a szakosztályok kezelőtisztjei ezentúl olyan időmutató táblát vezessenek, a melyből a jótállási határidőt napról- napra konstatálhatják. Egyben szükséges, hogy a mérnöki hivatal részére uj, teljes rendszeres szolgálati utasítás készüljön, a mely a mérnökök jog és hatáskörét szabályozza.

6. Nem fogadja el a mérnöki hivatal a mestereknek azt a javaslatát, hogy a munkát ne naptári időre, hanem munkanapokra adják ki. Ez lehetetlen, mert igy valamely munka elintézésére végleges terminust sohasem tudnának megállapítani. A sztrájkot, elemi csapást eddig is vis majornak tekintette a hivatal.

7. Minden iparczik, mely hazai forrásból beszerezhető : hazai és egyenlő feltétel mellett, helybeli iparostól szerzendő be. •

8. A munkákra beadott ajánlat felett a hatóság 14 nap alatt köteles dönteni Kivétetnek azok amim-