Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-01-22 / 4. szám

III. évfolyam

Budapest 1900 január 22

4. szám.

KÖZIGAZGATASI HETILAP

Előfizetési ára;

Egész évre ................................

Fé

lévre................................

P2 Kor. 6 Kor.

^Szerkeszti és kiadja :

DR BARTHA SÁNDOR.

pZERKESZTŐsÉG gS KIADÓ ;

IV. kér., RBálíanoda-utcza 5. szám.

Hol az igazság?

A épitö iparosok panaszszal fordultak a fővároshoz, mert a hatósággal szemben nehéz a vállalkozók helyzete. Szigorú feltételeket köt ki, olcsó árért kívánja a munkát, rövid határidőt szab még a legolcsóbb munkához is s a vállalkozásnál nincs tekintettel arra, hogy kit illet a munka, a tökepénzest-e, a ki megelégszik a minimális haszonnal, vagy az iparost, a ki megélhetése végett és mert jobb munkát ad, magasabb árat számit.

A panaszra nem sokáig maradt adós a főváros. Az a felelet, a melyet a mérnöki hivatal nevében a középitési igazgató átadott a tanácsnak, teljes pártatlansággal válaszol minden kérdésre. Sokban igazat ad az iparosoknak, de főbb pontjaiban határozottan tiltakozik az ellen az irányzat ellen, a mely. egyrészt a főváros mérnöki karának dehonesztálásával járna, másrészt kiszámíthatatlan anyagi károkat okozna a fővárosnak.

A közmunkáknál a főváros, a mely közpénzzel dolgozik, csupán azt veheti tekintetbe, hogy a vállalkozó tisztességes, megbizható-e s rendelkezik-e azokkal a föltételekkel, a melyek a vállalat elvégzéséhez szükségesek. Tovább a hatóság nem mehet. A szabadversenyböl nem zárhat ki senkit, mert hisz keserű tapasztalatai vannak arra, hogy a versenyen kivid végeztetett munkák 30—40 százalékkal drágábbak azoknál — a melyeket nyilvános árlejtésen adnak ki. A versenynél elért eredményekre a fővárosnak nagy súlyt kell fektetnie és nem kell félnie az olcsóságtól, mert a munka jóságáért nem csak a vállalkozó, hanem első sorban fölesküdött tisztviselője: a mérnök — felelős.

A panasznak ezt a részét tehát helyesen intézi el a mérnöki hivatal azzal, hogy a vállalkozást első sorban megfelelő ipari képesítéshez köti.

Az épitö iparosok panaszának súlya máskülönben is nem erre, hanem a számlák elintézésének megváltoztatására van fektetve. Kifogásolják, hogy befektetett tőkéjükre bizonytalan ideig kell varakozniok s ha a rendes üzleti forgalomnál megkivántafó tökénél jóval nagyobb fölöslegük nincs — akkor képtelenek a közmunkákat elvállalni — a töke lekötöttsége miatt. Szigorú föltételekhez kívánják kötni a számlák elintézését s nem riadnak vissza attól, hogy a felmerülő késedelemért pénzbüntetéssel sújtsák a hatósági közeget.

Itt nincs igazuk — azt mondja a mérnöki hivatal. A számlasürgetés nem egyéb pressziónál, a melylyel a legtöbb esetben kétes követeléseket akarnak liquidáltatni. A vállalkozók sohasem adnak olyan pontos számlát, a melyet a mérnök gondos tanulmányozás és pontos szerintezés nélkül aláírhatna. Minden számla kivétel nélkül helyesbítésre szorul, mert minden egyes iparos eltér az egységártól, mihelyest a költségvetés tételein a legcsekélyebb változást eszközölnek. A számlák pontos revi- deálása gyakran hetekig tartó munka, amelyet gyorsítani a főváros anyagi megkárosítása nélkül — nem lehet.

Az épitö iparosoknak is tudniok kell, hogy vannak hanyag, sőt rosszhiszemű vállalkozók is. Ha ennek a csoportnak olyan eszközök állanak rendelkezésére, a melyekkel a maga érdekeit előtérbe tolhatja, akkor nemcsak él, hanem vissza is él ezekkel az eszközökkel. Szorongatja a mérnököt, sürgeti és fenyegeti, megfosztja függetlenségétől, szabad akaratától — megint csak a főváros anyagi kárára,