Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-03 / 33. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 19 0. szeptémbet 3. esetre terjeszkedett és igyekezett felölelni az összes közoktatásügyet szolgáló tényezők működését. Már 1876 óta a polgári és iparrajz iskolákkal és a gimnáziumokkal és reáliskolákkal is foglalkozik. — A mostani fűzet külön érdeme, hogy a községi közoktatás- ügy fejlődését és költségét a főváros egyesítése óta áttekintő táblázatban bemutatja és egy külön tanulmányt is ad a fiuk és leányok értelmi fejlődéséről. A felhalmozott anyag olyan túlságosan gazdag, hogy a főváros iskolaügyének fejlődését és haladását helyesen csak a részletek külön kiemélésével figyelhetjük meg. Rövid kivonattal szolgálunk tehát a — szokott módon kiváló csínnal és kiállított munka tartalmának közérdekübb részéből. Egyes kiválóbb helyekre azonban alkalom adtán még vissza kell térnünk, hogy néhány igaz gyöngyöt adatot lávájából kiemelhessünk : Elemi népiskolák. Összehasonlítván a mai viszonyokat a testvérvárosokban az egyesülés idejében (187 1.) fennállott állapotokkal, azt találjuk hogy a népiskolák osztályainak száma 264-ről 767-re, a népiskolai tanulók száma pedig 16.000-ről nem kevesebb mint 45.000-re emelkedett. A legnépesesb iskolákban (igy a k. váczi-uti, bajnok-u Rottenbiller-u., Murányi-utczában) körülbelül 1000—1800 gyermek nyer oktatást. A fővárosnak 6—12 éves korban álló nép- iskolaköteles gyermekeiből 67 °/o, sőt a fiukból 72 % főváros iskolában nyer oktatást. 1873-ban az iskolás gyermekeknek még 30 °/o-a bérházakban kivett szűk termekben szorongott: 1895-ben ezek száma már 11 %-ra szált alá és azóta méginkább leszált. Egy egy tanteremre 1890-ben átlag 55 tanuló jut (1873-ban 61 V,), a mi tehát a törvény által megengedett 80 főnyi maximum mai szemben igen kedvező állapotnak mondható. A tanulók 24 1/i százaléka munkás és napszámos családokból került ki, 10 %-nál a szülők kereskedők, ugyanannyi a szabó, 63/á °/o-a szolga 21/3 % gazda, 3/4 % orvos, ügyvéd. Nemzetiség tekintetében 1873-ban a tanulók 61 % százaléka vallotta magát magyarnak^ ma 91 °/o, a mi leginkább a német elem magyarosodási hajlamának tulajdonítandó. Jellemző azonban, hogy a tótoknak — különben jelentéktelen száma egy negyedszázad alatt alig vál tozott. Hitfelekezet tekintetében a katholikusok állandóan 2/ 3 részét teszik az összes tanulók számának és "az evangélikusok és a helvétek száma az utolsó 6 évben növekedett, az izraelitáké 23 28 %. A tanulás eredményeiről igen bő statisztikai adatok állanak rendelkezésre : a vizsgálat alá vétetett a fonto sabb tárgyakban elért előmenetel, a kitűnő és az egyéb osztályzatok sűrűsége, a bukások száma. Beérjük az utóbbi statisztikájával, felemlítvén, hogy 1000—1000 tanulóból a hetvenes évek- elején mintegy 200 szokott megbukni, 1881-ben csak 162, 1894ben 157. Ugylátszik tehát, hogy a tanerők minden fáradozása mellett is a tanulóknak 5/e-része nem képes a kitűzött czélt elérni A tót gyermekek közül az utolsó 6 évben 25l/a % bukott meg, a németekből 23 %, a magyarokból 151/* % Hitfelekezet tekintetében volt 1000 tanuló közt ismétlő az izraelitáknál 135, az ágostaiaknál 148, a helvéteknél 155, a katholikusoknál 183. Ipariskoláiknál. Az ipariskolák száma lá^)5. végével 22-őt tett, a berirt tanulók száma 10,200, kik közül azonban az év végén már csak 3/á ré2Z jár iskolában. A tanulók közt 633 18 éven felüli is található. Hitfelekezet tekintetében a katholikusok, de különösen az izraeliták sokkal kisebb számmal fordulnak elő, mint a nép. iskolában. Ellenben jóval nagyobb számmal találunk ágostai és református tanulót Legtöbb köztük a lakatosinas (1177), az asztalos (742) és a nyomdász és kőműves (600- 600-on felüli számmal.) Az előmenetel nem igen kedvező, a tanulók teljes harmadrésze bukik, sőt a könyvkötők közül 43 0/0, a kövezők közül 53 %. Aránylag legjobban állanak a nyomdász inasok (24 °/o al). Az iparrajziskolát mintegy ezer növendék látogatja, köz. tűk 84 nő. A növendékek 1/3 része a 20 éven felüli korban áll, a 30 éven felüli is 4 %. Polgári iskolák. Polgári iskola 1895-ben állott fenn, 6 fiuk és 9 leányok számára ; azok 2046 tanulóval. Azoknak a tanulóknak száma, kik minden osztályt, végeznek, évről évre örvendetesen emelkedik. 1889-ről 1894 ig a fiuknál 31 o/o-ról 54%-ra a leányoknak 40 °/o-ról 89-re. Valamint a népiskoláknál, úgy a polgáriskoláknál is a leányok előmenetele sokkal kedvezőbb mint a fiuké, mig a bukottaké csekélyebb. Kereskedelmi iskolák. 1895-ben 3 alsó és ugyanannyi f;lső kereskedelmi iskola állott fenn, 632 és 819 hallgatóval (1895), köztük 14 százalék 18 éven felüli korban. Az egyes hitfelekezetek közt itt az izraelita van legerősebben (58 °/°-kal) képviselve ; utánuk következnek a katholikusok, mig ágostai és református alig akad. A kereskedelmi iskolák tanulóinak előmenetele nem nevezhető kedvezőnek, különösen az alsófoku iskolákban elért eredmény nagyon gyönge. Különösen nagy nehézségekkel jár a fogalmazás tanítása, melyből a legtöbben nyertek elégtelen 0 ztályzitot. A második és harmadik osztályban a tanítás eredménye jóval kedvezőbb. A közép keresk delmi iskolákban az előmenetel jóval kedvezőbb. A legselejtesebb anyag az alsófoku iskolákban már megrostáltatván oda már csak a jobb tanulók lépnek fel. A könyv foglalkozik a fővárosban létező gymnásiumokkal és reáliskolákkal is, ezeket az adatokat azonban a fővárosi statisztikai havi füzetekben már előbb évről évre közölték. Az iskolák költsége. A főváros összes iskoláiban az 18?3-ban látogató 17.500 gyermek helyett 1895-ben 54.500, tehát háromszor annyi nyert oktatást. E nagy arányú emelkedésnél még nagyobb mértékben emelkedtek azonbau az iskolai kiadások, t. i. 950.000 koronáról 41/2 millió koronára, a mivel szemben csak 375.000 korona bevétel áll. Egy-cgy elemi iskolába beirt gyermek tehát 711/2 korona kiadást okoz a főváros pénztárának, egy-egy polgári iskolai tanuló 118 V2 kor. cgy-egy iparrajziskolai tanuló pedig éppen 145 koronát. Legdrágább természetesen a középiskola, melynek minden egyen tanulója 251 koronát igényel a fővárosi pénztárból. A költségek legnagyobb emelkedését az iparrajziskolánál tapasz-
