Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-09-03 / 33. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. szeptember 3. származó kedvező bírálatot, a minek értékét a támasz­tott kifogások is, épen aprólékos voltuknál fogva csak emelhetik. Az utólagos anyakönyvezés nehéz­ségei. A holttányilvánitással járó hivatalos eljárás ellen, épen úgy mint az anyakönyvi kiigazitások és utólagos anyakönyve- zetések dolgaiban megszabott ietézkedések ellen a közönség köréből napról-napra hallani felzúdulásokat. Az érdekeltek minduntalan a hivatalos eljárás lassúsága és bonyodalmassá ga miatt panaszkodnak. Nem g\őzik türelemmel a szigorú fonnák között mozgó intézkedések végét megvárni. A felek panaszkodása a saját maguk szempontjából eléggé jogosult, mivel sokszor igen fontos érdekük függ ügyük- elintézéséfől, -- a hivatalok azonban mit sem tehetnek a közönség kívánságának kielégítésére, mert az anyakönyvi ügyek rendkívüli fontossága miatt ezeknél az ügyeknél a tör­vény és egyébb törvényerejű szabályok olyan szigorú és fel­tétlen korrektséget követelnek meg, hogy a hatóság a maga akaratiból az eljárást nem egyszerüsitheti és meg nem rövidítheti. Csak nem rég vert fel nagy port egy asszonynak nyíl vános panaszolkodása, hogy férjének halottlevelét évek óta nem ti dja beszerezni, holott megsárgult hivatalos aktacsomó tanúskodik arról, hogy férje ezelőtt mintegy harmincz eszten­dővel a Lánczhidról a Dunába ugrott. A felső ruháit meg is lalálták a hídon, holttestét azonban még máig sem fogták ki, a minek következtében annak idején halálesetét nem vezették be az anyakönyvbe. A szerencsétlen öngyilkos ember leányának évekkel ezelőtt vőlegénye akadt s már az eljegyzést is meg­tartották, a házasságot azonban mindezideig nem lehetett megkötni, mivel az apa halottlevelének hiányában a menyasszony honossági, jobbanmondva illetőségi bizonyítvá­nyát nem lebet beszerezni. Az özvegy anya régi idő óta járja sorra a különféle hivatalokat, férje halá'eseténekutólagos anya­könyvezését kérelmezve, ez ideig azonban még mindig nem érhette el a czélját. Ez az ügy legutóbb a belügyminisztérium­ban is megfordult s e konkrét eset alapján a miniszter érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott. Kimondotta ugyanis, hogy a haláleset utólagos anyakönyvvezését csak abban az esetben le­het egyszerű közigazgatási eljárás utján elrendelni, ha az elha­lálozott egyén holtteste előkerült és azono-ságát kétségtelenül B egállapitották. Ha ez igy meg nem történt, úgy a halálozás utólagos annyakönyvvezése előtt a kir. bíróságnál kell a fél­nek a holttá nyilvánítás iránt az eljárás megindítását kérelmezni és csak ennek az eredménye alapján lehet a halálesetet az anya könyvbe bevezettetni. Ez a miniszteri határozat megint csak azt jelenti, hogy az eljárás ismét tetemesen meghosszabbodik; ámde azt sem lehet tagadni, mintha nem lenne teljesen jogosult és helyén való, ha figyelembe vesszük, hogy a haláleset anyakönyvezése mekkora magánjogi következményeket von maga után. A holt­test előkerülte néllkül pedig egyáltalán nem lehet bebizonyitott- nak tekinteni, hogy az illető egyén tényleg meghalt volna, by r mint az előadóit konkrét esetben is, minden valószínűség e feltevés mellett szól. A miniszter határozata mindenesetre hézag-pótló. Igen kívánatos, hogy a hatóságok az ily fontos természetű ügyekben egyöntetű és igen pontos eljárást kövessenek. Ha azután ez a pontosság egyeseknek bajokat okoz, egyénileg lehet szerencsétlen­ség, de sl közérdek szempontjából az el'enkezöje sem lehet kívá­natos. A főváros iskola ügye. Budapest székesfőváros minden téren való roha­mos előhaladásának hűséges mutatója az a szürke hivatal, mely hangyaszorgalommal és a laikusok előtt szinte komikus fondorkodással gyűjti napról-napra és évről-évre a pontos adatokat és fáradhatlan, de két­ségbeejtő egyhangúsággal rójja rubrikákba a sivár számokat. A fővárosi statisztikai hivatal működéséről álta­lában az a köztudat, hogy rémségesen száraz és unal­mas. A szimplex adatok összegyűjtéséhez és rendezéséhez külön szerkezetű agyvelő kell, mely elbirja a munka unalmasságának terhét és megtalálja a tanulságot a száraz, szürke adatok tömegében. A nagyközönség: a többi közönséges, s érzé­ketlen emberfia csak akkor tárja fel a száját nagy csu- dálkoztában. mikor egy-egy jókora időköz után egy­szer csak valami csinosan kiállított vaskos kötet lát napvilágot és tömegestől szórja a bámuló közönség elé az összegyűjtött adatok tengerét, és feltálalja azo­kat az értékes és mindenképen megbecsülni való ta­nulságokat és eredményeket, a miket a sivár mag a szorgalom termékenyítő hatása alatt gyümölcsözik. A főváros statisztikai hivatala immár a harmin- czadik meglepetésben részesíti a szemlélőket. Harmin- czadik kötete jelent meg a „Közleményeinek“ melyek mindenkor egy-egy igen fontos tárgykörre vonatkoz­nak és a felölelt körben megbecsülhetetlen értékű ta­nulságokkal szolgálhatnak mindenkinek, a ki a köz­ügyek iránt érdeklődik. A legújabb statisztikai kiadvány talán egyike a legérdekesebbeknek. A főváros közoktatásügyével fog­lalkozik. Tehát olyan anyaggal, a mely fontosságra és érdekességre egyaránt elsőrangú. A főváros közoktatásügye az utolsó évek alatt nagyot haladt előre. A statisztikai adatok pedig épen az 1889—90. iskolai évtől — az 1894—95 iki évig terjedő időköz anyagát tárják elő. Azét az időét, a mikor a főváros számos uj pompás iskolával növeke­dett, a mikor tanerőit kiegészítette, megerősítette, — a mikor virágzásnak indultak fiatal ipar és kereske­delmi iskolái. Az uj füzetnek alkalma nyílott beszá­molni, a legutóbbi időben szervezett felső leányiskolák és a számos uj kisdedóvó működéséről is. — Látható tehát, hogy egyébként is becses anyagát újakkal gya- rapithatta s olyan képet állíthatott elénk, amely ter­jedelménél és qualitásánál fogva is szinte kápráz­tató. A főváros statisztikai hivatala 1870-ben kelet­kezett. A közoktatás statisztikájával már Iétesülésének második éve, — tehát 1871 óta foglalkozik — Har mincz kiadott „Közleménye“ között az a moátani im­már a hatodik, mely ezt a fontos tárgykört szolgálja. — Eleinte szerény keretekben jelent meg, de esetről-

Next

/
Thumbnails
Contents