Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-03 / 33. szám
1 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. szeptember 3 hány vidám órát. Volt idő, hogy ezt is észrevette a vállalat vezetősége és megpróbálta a tiszta erkölcs lágy hangulatait pedzeni. Elrontott hírnevét azonban nem nyerhette vissza, ellenben megritkitotta még a régi közönségének sorait is, — a melyet épen ?z az e'len- kezö irány vonzott oda. A mint azután mind rosszabbra fordult a vállalat helyzete, olyan arányban silányodott annak a minősége is, a mit közönségének nyújtott. — A budapesti publikum pedig elég különös, szeszélyes és kiszámíthatatlan ugyan, de alapjában véve sohasem — balek. Beszéljünk-e végre arról, hogy hány embernek maradt ez a vállalat adósa ? Felsoroljunk-e a tengerentúli artistától kezdve a bérlő közönségen keresztül az utolsó jegyszedöig mindenkit? — Felemlitsük-e azt a csekély 18000 koronát, a mivel csak a főváros szegényalapjának tartozik ? Óh igen, erről a 18000 koronáról érdemes néhány szót vesztegetni. c'öt érdemes lenne holmi hátralékos vizdijakat és más efféle járandóságokat is felhánytorgatni, — a melyekkel most sorra a főváros pénztára rövidül meg. Mert a főváros, a tanács, — bámulatos jószívűséggel — igen előzékenyen protezsálták e rosszhirü részvénytársaságot mindenkor. Más tisztességes embernek a legszerényebb kon- czertecske után előre le kell olvasnia a szegény alapot illető százalékokat, annak a vállalatnak azonban, a mely már nem kapott volna magánembertől hitelbe tálán egy patkószeget sem — nyugodtan felgyűlhetett az adóssága 18000 koronára. A szegényebb embert a vizdijakért majd agyon zaklatják, — Os-Budavárával szemben lanyha végrehajtásokat vezetgettek, a melyektől mindenki tudja és tudta, hogy épen semmi biztosítékot nem nyújtanak. — Lám, a rend- örfökapitányság, milyen erélyesen meg tudta védeni a maga érdekét, ö nem veszett el a gyászos mulatóban egy fillért sem. De hogy ne vádolhassanak bennünket igaz- íalansággal, teszünk egy kis leleplezést. A főváros maga is kitalálta a módját,hogy kell az ilyen fajta adósokkal elbánni. Kitalálta, csakhogy egy kissé későn. Augusztus elején hozott a tanács Ös-Bu- vára hátrálékos vizdija ügyében egy határozatot, a melyben tudomásul vette, hogy az illetékes ügyosztály a részvénytársaság ellen vezetett végrehajtást jó reménység fejében nyolcz napra felfüggesztette. Egyúttal azonban azt is kijelentette a tanács, hogy több halasztást nem engedélyez» sőt a mulatóhely után járó vizdijaknak beszedése körül követendő eljárást a jövőre nézve a következőben állapítja meg: Felhívja ugyanis a VI., kér. elöli áróságot, hogy a mennyiben a részvénytársaság ezentúl vizdijait esedékességükkor rögtön be nem fizetné, azok beszedése czéljából, mielőtt a részvénytársaság ellen végrehajtást vezetne, a vízvezetéki igazgatóság közbenjöttével a mulatóhely vízvezetékét azonnal zárja el és mindaddig k< ne nyissa, a mig a részvénytársaság az esedékes vizdijösszegeket esetről esetre a kerületi pénztárba be nem fizette“. Tudta tehát a főváros, hogy miként kell elbánnia adósával, csakhogy ezt a tudását akkor akarta felhasználni, a mikor már mit sem ér vele Ezt az erélyes határozatot épen akkor kapta meg a részvénytársaság, a mikor már becsukta a boltot. Most aztán már csukhatják, nyithatják felőle azt a vízvezetéket, a hogy tetszik. A főváros eljárását könnyen lehetne köny- nyelmüségnek nyilvánítani, ha nem tudnánk, hogy nem rosszindulat vezérelte. Jószivüen segíteni akart a bajban levőn, s e~ért szemet hunyt sokféle mulasztásán. De a jó cselekedetet érdemtelenre pazarolni — maga is bűn. Százszorosán bűn a mikor a közpénztár fillérjei sinylik meg és még százszorosán bűn akkor, a mikor fontos és érdemes kulturális feladatok elöl zárkóznak el puszta takarékosságból és viszont ezreket vetnek koczkára pusztán egy nyerészkedésre alakult és minden mélyebb erkölcsi alapot nélkülöző magán társaság kímélése és gyámolitása kedvéért. Ös-Budavára kapui bezárultak: a közérdek mit sem vészit vele. A főváros, az állatkert pénztárán rést ütöttek: majd kiheverik. Vigasz talódni könnyű, csak az az egy sajnálatos emlék marad az egész dologból, hogy Budapesten világvárosiasan nagyszabású mulatóhelyet fentartani nem sikerült. Az azután már mit sem változtat a dolog csattanóján, hogy a részvénytársaság ki tud-e valahogy hitelezőivel egyezkedni, vagy pedig nem kerülheti ki a csődöt. Ez már csupán csak a formaság kérdése. Ös-Budavára megbukott már régen , most pedig megbukott egészen. Bukása az erkölcs diadala! á népszínház zár SzámadásaA népszínház bizottság ceterjesztette a székesfő- vávos tanácsa elé aszinház 1899 évi zárszámadását. Az összes alapítványi kiadások 77581 korona 88 fillér, a bevételek pedig 79611 koronára 36 fillérre rúgnak A pénztári maradványok tehát 1425 kor. 58 fillér.
