Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-09-03 / 33. szám

Ill, évfolyam

________Budapest 1900. szeptember 3. ____________ 33. szám

KÖZIG A ZG ATA Rí HETILAP

JiLÖFlZETESI Ára:

Egész évre

................................12 Kor.

Fé

lévre..................................... fi Kor.

pZERCESZTI E8 KIADJA :

DR- BARTFA SÁNDOR.

^ZERKESZTŐSEQ KIADÓ;

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

„Ös-Budavára“ bukása.

Hosszú betegségnek halál a vége. A nagy beteget gyógyították mindenféle drjga orvossággal, a beteg szervezetből azonban egészségeset nem alakíthat semmiféle kuruzslás. A mi előre látható volt, a mit már régen biztosra vártunk, ime most megtörtént, — Ös-Budavára elesett.

Nem fogunk gyászbeszédet zengedezni Ös- Budavára kimúlása felett. — Nem, drágább a mi terünk és becsesebb annál, hogy sem ilyen alárendelt kérdésekre időt és papirost pazarolhatnánk. Mégis megállunk az összetört vállalat roncsai előtt, mielőtt a nagy eltakarítás végbe menne, és foglalkozunk egy keveset evvel a kétségtelenül érdekes dologgal, nem mintha az ügy megérdemelné ezt a tisztességet, hanem azért mert Ös-Budavára utóbbi éveinek története és csúfos megbukása számos érdekes és tanulságos lélektani motívumot rejteget magábanés olyannyira jellemző világot vet közviszonyainkra, sőt a székesfővárosi állapotokra is.

Ös-Budavára megalapítása eredetileg kétségtelenül derék és ügyes gondolat volt. A fővárosnak valóban világvárosias, nagyszabású mulató- és tisztességes, színvonalon álló szórakozó helyet teremteni, nem elitélni való feladat. A megoldása azonban már kezdetben is ba lul ütött ki. A mulató fennállásának legelső- éveiben mindjárt károkat okozott: kimondhatatlanul káros hatást tett a millenáris kiállításra, elnyomta annak minden vidámságát, magához s/ivta lüktető életét.

Ezért volt a kiállítás esténként gyéren látogatott, csendes és szomorú.

A vállalat részvényesei azonban látták, hogy a mulató anyagi haszonnal kecsegtet, a „világvárosi“ mulató megvesztegető jelszava alá

sorakozva kieszközölték tehát, hogy vállalatuk továbbra is fenn maradhasson, A mesterségesen megnyujtott élet azonban rövid idő alatt kínos vergődéssé vált. Pedig a hatóság, a közönség jó indulattal támogatta mindenkor.

Romlásának csiráit önmagában hordozta és táplálta egyedül.

Az Ös-Budavára vállalatnak nem lehetett fennmaradnia, mert létezéséhez hiányzott az erkölcsi alap; működéséből, vezetéséből a magasabb érte Lemben vett tisztesség és lelkiismeret, — és számadásairól hiányzott a realitás, az anyagi erők elegendő forrása.

Hosszú idővel ez .lőtt megírtuk már ezen a helyen, hogy az ilyen vállalatnak nem lehet jó vége ; óva intettük a fővárost, a közönséget egyaránt a károsodástól. Nem használt. Sorra akadtak egyes emberek kik pénzüket a kétes vállalat koczkázatába belevetették ; sokan akadtak, még pedig jóravaló üzletemberek, kik a könnyelmű vezetőség szép Ígéreteire lépre — mentek.

Ugyan, kérünk csak egy kis statisztikát — hány bérlő, vendéglős, mutatványos és más efféle vesztett néhány év alatt Ós-Budavárában ezreket; hányán mentek ott tönkre ? Ellenben hányán vannak azok, kik per, veszekedés és káromlás nélkül váltak meg ettől a részvény- társaságtól? Azt hisszük a feltalálásukra gyengének bizonyulna akár a Diogenes lámpája is.

Komoly, szilárd erkölcsi és anyagi alap nélkül puszta esetlegességre alakult ez a vállalat. Erkölcstelenségével, ledér életével, — a miből utoljára remélte sorának jobbra fordulását — kirekesztette magából azt a közönséget, mely tisztességes szórakozó helyet keresett volna benne, ahol családostól eltölthetne né