Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-08-20 / 31. szám

Ül. évfolyam Budapest 1900. augusztus 20. 31. szám Magyar Székesfőváros KÖZIG AZGATASí HETILAP gL Ö FIZETÉSI ÁR*! Egész évre ................................12 Kor. Fé lévre ......... 6 Kor. ^ZBRKKBZTI K8 KIADJ*: DR- BARTHA SÁNDOR. PZBRKBSZTÖSÉO fi» KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A belvárosiak elégedetlenkedése. A fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok egy igen kiváló része nagy mértékben elégedet­lenkedik a főváros vezetőségének a Belvárossal szemben legutóbb tanusitott eljárása miatt. Az elégedetlenek csoportja a belvárosi bi­zottsági tagokból verődött össze, a kiket a Bel­város uj szabályozásának ügye hozott ki békés türelmükből. Valóban figyelemre méltó jelenség, hogy a belvárosi bizottsági tagok higgadt türelme végre elfogyott. A Belváros szabályozásáról végnélküli vitat­kozások indultak meg még a munkálatok megkez- dödtekor, — s nem értek véget máig sem. A kiket a dolog legközelebbről érdekelt, a bel­városiakat, illetőleg ezek törvényhatósági képviselőit azonban nem tudta a fontos ügy fel buzdítani. Tűrtek csendesen, s vár­ták a dolgok fejlődését. — A nagysza­bású műszaki vagy szabályozási kérdéseket tu­dományos vitatkozással el lehet csürni-csa- varni, — de a szemmel látható tényleges állapotokat eltüntetni nem lehet s ezzel — önkénytelenül fellebbent a fátyol az egész gazdálkodásról, s nyilvánvalóvá teszik azokat az állapotokat, melyeket olyan ügyesen lehetett a tudományos köntös czifra redöi közé elrejteni. Nem világra szóló az eset, de annál szomorúbb jelenség a főváros ténykedé­sére is. A Ferencziek-tc rén ugyanis kora tavaszszal megkezdették az uj, hatalmas bérpaloták építését. Ugyanekkor felszaggat­ták az egész térnek régi, még elég tűrhető kövezetét, s ezzel a Ferencziek-tere, a Belváros legélénkebb forgalmi centruma több mint tél esztendőn keresztül köve.etlenül állott. Ko­csik és gyalogosok a burkolatnélküli puszta földön járlak, a mely telve volt gödrök­kel, kátyúkkal, mindenféle lyukakkal, szép időben portenger, esőben számtalan kisebb nagyobb pocsolya. A Belváros kellő közepén nem lehet miatta megközelíteni egész sereg elsőrangú üzlethelyiséget, melyeknek tulajdono­sai rendkívüli károkat szenvednek. A nyár elején, a mig a holt szezon tartott még csak hagyján volt a dolog; ámde elérke­zett augusztus, a fővárosban egyik ünnepség a másikat éri, — a várost elárasztják a vidéki és külföldi vendégek s a Belváros közepe még mindig olyan mint a száldobágyi kispiacz. Úgy látszik azonban, hogy a városházán is észrevették ezt a tűrhetetlen állapotot, s hir- telenében el akarták készíttetni a régen hiányzó burkolatot. — Ennek a késői igyekezetnek pe­dig az lett a következménye, hogy mig eddig csak járhatlan volt a Ferencziek-tere földje — most már elözönlötték a munkások, feltúrták az egész utat, elkezdték a különböző földalatti vezetékeket berendezni, öntötték az aszfaltot —- s igy nem csak az egész útvonalat zárták el, hanem még a gyalogjárókat is megszállották. Ilyen állapotban találta a Belváros közepét az ünnepi hét. Méltán panaszkodhatnak tehát a belvárosi üzlettulajdonosok, mert éppen akkor, mikor az üzleti forgalomnak meg kellene kez­dődnie, a főváros okoz neki végtelen károkat időszerűtlen és tapintatlan intézkedéseivel. Nem csudáljuk tehát, hogy a belvá­rosiaknak elfogyott a türelmük s mozgo­lódnak. — Ebben a jelenségben látjuk a jobb jövendő reménysugarát derengeni, — azét a jobb jövőjét, a mikor majd lesz a fővárosnál komoly, higgadt és lelkiismeretes ellenőrzés s nem bánnak majd a lakosság érdekével úgy, amint a Gsáky szalmájával.

Next

/
Thumbnails
Contents