Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-06-25 / 26. szám
1900, junius 26. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 Az újítás így szól : „Az ügyészi hivatal tagjai, továbbá a mérnöki hivatalnak úgy rendszeres, valamint ideiglenes (napidijas) műszaki alkalmazottai a magángyakorlattól eltil- tatnak. Kivételt képez a műszaki alkalmazottaknál azon eset, ha bíróságok vagy más közhatóságok és testületek által szakértőkül meghivatnak, a meghívottak azonban tartoznak esetről-esetre a polgármester engedélyét előzetesen kikérni s csak annak megnyerése esetén tehetnek eleget a meghívásnak. Az állandó bírósági vagy hatósági szakértői működése tiltva van, viszont megengedtetik, hogy a műszaki alkalmazottak a közczélu műszaki létesítmények terveinek elkészítésére, avagy műszaki (elméleti) kérdések megoldására hirdetett nyilvános pályázatokon részt vehessenek“. Az uj szakasz az érdekelt szakhivatalok megkérdezése és meghallgatása nélkül készült. Az elnöki ügyosztály, ugylátszik méltóságán alulinak tartotta megtudni, hogy a magángyakorlat ügyében mi a tiszti főügyész és a középitési igazgató álláspontja. Arra meg nem is gondolt, hogy más korlátozás alá esik az ügyészi, más alá a mérnöki magángyakorlat. Mind a kettőt perhorrestáljuk közönséges üzleti formák miatt, amelyek a köztisztviselőt bizonyos mértékben kiszolgáltatják a magán feleknek. De amikor a magángyakorlat eltiltását helyeseljük, a leghatározottabban helytelenítjük azt a megalázó modort, amelyben az elnöki osztály az ügyészi és mérnöki hivatalt részesítette, amikor határozott róluk, de nélkülük. Végre is a két legelőkelőbb és legintelligensebb szaktestületről van szó. Ne tessék ezt feledni. Még abban az esetben sem, ha még annyi súlyos vádat emelnek is egyesek ellen, ami csak az egyesekre kompromittáló (ha a vádak igazak), de magát a hivatalt nem érinthetik. A hivatal legfölebb tiltakozhatik az olyan általánosságban odavetett gyanúsítás ellen, aminővel az elnöki osztály a mérnöki hivatalt illeti. Az elnöki osztály tudniillik a magángyakorlattól a műszaki napidijasokat is elakarja tiltani. Ezt a következőképp okolta meg : „Szükségesnek tartja pedig a tilalom kiterjesztését azért, mert az által eleje vétetnék a főpolgármesteri átiratban is felemlített azon eshetőségeknek, hogy a székesfőváros rendszeres szolgálatában álló mérnökök a magánosok részére szolgáló munkálatokat a velők egy szakosztályban működő s közvetlen rendelkezésük alatt álló mérnöki hivatali ideiglenes személyzettel, vagy annak egyik másik tagjával végeztessék, illetőleg az utóbbiak neve alatt maguk végezhessék s ilyképpen a magángyakorlati tilalmat egyszerűen kijátszhassák, a nélkül, hogy megtorlástól kellene tartaniok“. Az ügyosztály általánosságban kimondott gyanúsítása a legképtelenebb sérelem, a melyet megtorolni a sértett félnek, mint alantosnak, módjában nincs. De magának az ügyo sztály nak kötelessége az efajta sérelmet megkorrigálni, mert hová sülyed a köztisztviselő tekintélye, ha maguk a hatóságok egymás közölt megfeledkeznek a köteles tiszteletről. Egyebekben pedig az uj szakasz sem a legszerencsésebb alko'ás. A magán gyakorlat fogalmát, a melynek helyes meghatározását kívánta a fegyelmi választmány, az újítás egyáltalán nem preczizirozza. De sőt elköveti azt a hibát, hogy a mérnököknek megengedi „a műszaki (elméleti) kérdések megoldására hirdetett nyilvános pályázatokon való részvételt.“ Ha tehát én hatósági mérnökkel akarom a házam terveit elkészíttetni, meghirdetem a műszaki kérdést, mert jó barátom a városi mérnök csakis ilyen utón vehet részt a házam építésénél. A sebtiben minden érdekelt fél meghallgatása nélkül készült reform tehát halva született. Egy-két esztendő múltán jöhet erre is a korrektúra. Parkozó munkák vállalatba adása. A középitési bizottság múlt ülésén szóba került, hogy alkalmasabb lenne a fővárosi parkozó munkákat vállalatba adni a helyett, hogy az eddigi rendszer szerint házilag végeztetnék. A bizottságban megindult tárgyalás során a tanács felhívta a mérnöki hivatalt, hogy a dologban tegyen véleményes jelentést, s különösen arról adjon felvilágosítást, hogy vájjon nem lenne-e a fővárosra nézve vállalati rendszer tervezett kiterjesztése előnyösebb, s a vállalatba adott parkozások olcsóbbak ? A mérnöki hivatal ma adta be jelentését, miután előbb a fővárosi főkertészt hallgatta meg. A főkertész elmondja, hogy a fővárosban 1893 óta 32 nagy sétateret alkottak, s valamennyi kifogástalanul sikerült. Az egyik legutóbbi alkotás, a Várkert, különösen kielégíthet minden fokozottabb igényű várakozást is. A miket a főváros igy sikeresen a maga erejéből produkálhat, ugyanarra a vállalkozó, ki a munkánál a saját hasznára nyerészkedésre dolgozik, — képtelen. A főváros minden közkertjét elsőrendű dísznövényekkel, fákkal és ültetvényekkel népesíti be, s gazdag kertjébő kívánsága szerint használhatja fel a legjobb minőségű anyagokat. Nagy kérdés, hogy a vállalkozó, ki ilyen készlettel nem rendelkezik — utánozhatná-e ? Ha pedig akadna ilyen kiváló eszközökkel és nagy tőkével rendelkező vállalkozó, mi történik a főváros drága pénzén létesített faiskoláival ? Annak anyagát hova teszik, miképen használják fel, — vagy pedig pusztulni engedik a belevert tőkével együtt ? A kertész munkák alapja, hogy a közterek rendszerint rósz, és a növényéletnek teljesen alkalmatlan talaját a parkozásra kellőképen előkészítsék, a földet termőképessé tegyék. Ezek a földmunkák sok gondot és igazán nagy lelkiismeretességet követelnek meg, s a fővárost mi sem biztosítaná, hogy a vállalkozó mindezt úgy hajtaná végre, a milyen gondoltság- gal és sikerrel az eddigi házi munkát előállította. — Végre ha minden kifogástalanul sikerülne is, még mindig- fenmarad az a nyílt kérdés, hogy a vállalkozó szokásos három évi felelősségét mikép állapítják meg. Az uj ültetmények leg-
