Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-06-25 / 26. szám
Ill, évfolyam Budapest 1900. junius 25. 26. szám A nagyok emléke. Néhány év óta beütött a bujkáló, a mindenkivel megalkuvó politika a városházán. Az autonóm törvényhatóság, amely a polgári jogok védelmében valamikor az első helyet vívta ki férfias bátorságával, beszegödött politikai lakájnak s lemondott minden jogáról. Lemondott, szolga lett s megfeledkezett azokról a kötelezettségekről, amelyeknek teljesítését az ország színe előtt magára vállalta. Miért ? Mert a kis emberek, a felfújt nagyságok reszketve féltik azt a homoktrónust, amelyre érdektársaik felültették őket. Reszketnek a hatalomért, amelyet pedig nem az államhatalomtól, hanem polgártársaiktól kaptak. Reszketnek a már kapott, s a még levegőben lógó kitüntetések miatt, amelyek elmaradnának, ha megemlékeznek azokról a hősükről, akiket egy egész világ istenitett, mint a szabadság bajnokait, akik vérükkel zárták le azt a fényes lapot, a melyen sorsukat a nemzet sorsának történetével megörökítették. * Budapest székesfőváros közönsége százezreket őriz kasszájában olyan szobor czéljára, amely a Szábcidságharcz emlékét hirdesse. A szobor ügye bosszú évek óta pihen. S a pihenés alatt csodálatos változásokat talál a kiváncsi kutató. Kezdetben a szoboralap Szabadság- harcz szobor név alatt szerepelt a főváros könyveiben. Az alap gyűjtése közben a törvény- hatóság elhatározta, hogy ha az Újépület valamikor a fővárosé lesz, s a gyászos területen parkot létesítenek, a szobrot ott fogják felállítani. 1895-ben valóra vált az egykori óhaj, az újépület a fővárosé lett, a könyveiben azonban azóta megszűnt a Szabadság/iarcz-szoboT alap ; ma már csak olyan tökét kezelnek, amely a Szabadság-szobor alapé. Pedig az bizonyos, hogy a begyült pénzt a szabadságharcz emlékére állítandó szobor javára gyűjtötték s csakis a túl lojális főváros az amely a nemzeti tökére hamL czégért akar kifüggeszteni. * A Kossuth szobor és mauzóleum ügye még ismer ebb. A nagy gyász első napjaiban 400.000 forint gyűlt egybe a szobor és a mauzóleum építésére. Hosszas tanakodás után elhatározták, hogy előbb a mauzóleumét építik meg, mert arra 150000 forint kell, a szobor költségeire tovább gyűjtenek, mert 250.000 forint kevés. Az e^ész terv a huza vona ügyetlen takargatása. A főváros, amely Kossuth Lajos temetését impozáns fénynyel rendezte, nem meri sem a Kossuth szobrot, sem a mauzóleumot felállítani. A mauzóleumot a Kerepesi temetőben a III. Kapu-ut és a Krisztuskereszt-ut metszésébe eső területen akarják építeni. Olyan helyen, amelyet csak ezután rendeznek. Hogy mikor, még titok. A mauzóleum pályatervére már két év óta készülnek. Minden lehető és lehetetlen módot megragadnak, hogy a tervezet ügye dűlőre ne jusson. Most d zsűri tagok számán, majd afölött vesznek össze, hogy kik legyenek a zsűri tagjai. Mert ez igen fontos kérdés, belejátszik a magas politika is, amely nagy súlyt helyez arra, hogy a zsűri tagjai csupa illedelmes, jól nevelt urak legyenek — rebellis gondolatok nélkül. De ha átestek e kényes feladaton, jön az újabb rágni való : a pályázat feltételei. Oh menynyi gond! S ez mind, a fővárost nyomja. Magyar Székesfőváros KÖZIGAZGATASI HETILAP
