Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-05-21 / 21. szám
MAGYAR SZÉKES FŐVÁROS 1900. május 2i. Munkácsy emléke. A tanács a következő javaslattal állott a közgyűlés elé : „Tekintetes közgyűlés ! A törvényhatósági bizottság f. é. május 2-án tartott közgyűlésében egyhangúlag határozattá emelvén ama javaslatokat, a melyeket hazánk büszkeségének, művészetünk örök dicsőségének, Munkácsy Mihálynak elhunyta alkalmából részint a főplogármester ur, részint pedig a polgármester ur előterjesztettek, többek közt kimondotta, hogy a temetésen való közelebbi részvétel megállapittatván, az a törvényhatósági bizottság tagjaival közöltessék, továbbá, hogy a tanács a nagy halott tetemei részére egy kiváló diszsirbelyet bocsásson rendelkezésére és végre, hogy a mennyiben Munkácsy Mihály emlékének a megörökítése is szóba jönne, ez irányban a tanács a kellő módon való részvételre nezve előterjesztést tegyen A tekintetes közgyűlésnek ezen határozataira nézve mindenekelőtt tisztelettel jelentjük, hogy a törvényhatósági bizottságnak a temetésen való méltó képviseltetése iránt az intézkedések megtétettek, a mennyiben ez irányban főpolgármester ur a törvényhatósági bizottság minden egyes tagját külön meghívó utján értesítette ; hogy továbbá a tekintetes közgyűlés részvétirata a gyászba borult özvegynek a temetést megelőzőleg kézbesittetett^ és hogy főpolgármester ur és h. polgármester ur a főváros közönsége nevében díszes koszorút helyeztek a ravatalra. Jelentjük továbbá, hogy a t. közgyűlés második utasítását is végrehajtottuk, a mennyiben a nagy halott földi maradványai részére a kerepesi-uti temetőben a főkaputól balra eső részén díszsírhelyet bocsátottunk rendelkezésre, a hol a megdicsőült mester immár csendes álmát aluszsza. A mi már most a t. közgyűlésnek azt az elhatározását illeti, a mely Munkácsy Mihály emlékének a megörökítésében való részvételre irányul, e részben utalunk arra, hogy a halhatatlan művész emlékszobrának a felállítására a mozgalom már is megindult és a társadalom minden rétegében széles alapon folyik, minélfogva indíttatva érezzük magunkat arra, hogy a t. közgyűlés meghagyásának már ez alkalommal eleget tegyünk. Azon meggyőződésben lévén, hogy Munkácsy Mihály érdemei sokkal kimagaslóbbak, semhogy azoknak a jelen előterjesztésünk keretében való felsorolásába bocsátkozhatnánk és hogy ez érdemek, valamint az ő jelentősége és nagysága különben is az egész magyar nemzet köztudatában élnek és egyszersmind ott gyökereznek a hálás kegyelet érzései is, a melyeket ő iránta a haza minden fia szivében ápol: tisztelettel javasoljuk, miszerint Munkácsy Mihálynak, a halhatatlan nevű nagy magyar festőművésznek emlék- szobrára 10.000, szóval tízezer koronát adományozni méltóztassék.“ A közgyűlés a javaslatot elfogadta. A vásárpénztár ügye. A marhavásárpénztár ügye nagyon foglalkoztatja a főváros minden hangadó elemét. A szerb kitiltásról sincs már szó; amit erősen bolygatnak, az a vásárpénztár működése. A főváros bizottsági tagjainak egyrésze (a belvárosiak) a közgyűlés elé vitték a vásárpénztár dolgát ezzel a sürgős inditványnyal : „Budapest székesfőváros közönsége által a budapesti marhavásártéren működő vásári pénztárral, illetve az azt felállított három pénzintézettel 1896. évi julius 22 én 1007. sz. közgyűlési határozat folytán kötött szerződés 14. pontja szerint a hajtói (hajcsári) és állatbélyegzési teendők a szerződő pénzintézetek kizárólagos kezelésébe mint külön vállalat három évre engedtettek át. Ugyané pont 2. bekezdése szerint ezen külön vállalatok a vásárpénztári szerződés hatályba lépésétől számítva három év letelte előtt egy fél évvel mondandók fel, mivel különben ezen külön vállalatok időtartama a vásárpénztár iránt kötött szerződés egész idejére, vagyis még további hét évre érvényesek. Tekintve, hogy az említett felmondásnak f. évi junius végéig kell megtörténni, és tekintve, hogy a vásárpénztári szerződés épen fent említett rendelkezései azok, melyek ellen úgy a kereskedők, mint a tenyésztők részéről merült fel a legtöbb nagyon is indokolt panasz, ennélfogva alólirott törvényh. biz. tagok indítványozzák: mondja ki a t. közgyűlés, hogy fent körülirt felmondási jogával élni kíván és utasítja a t. Tanácsot, hogy a vállalkozó három pénzintézettel kötött vásárpénztári szerződés 14. pontja alapján a* szerződés 12. pontjában említett hajtói és a 13. pontban említett állatbélyegzési teendők tekintetében felállított külön vállalatokat haladék nélkül és oly időben mondja fel, hogy e vállalatok f. évi deezember hó 30-án megszűnjenek. Budapesten, 1900. évi május hó 9 én. Dr. Eulenberg Salamon, s. k. Kléh István, s. k. Polónyi Géza, s. k. Véri Károly, s. k. Steinhardt Antal, s. k. Dobrowsky Ágost, s. k. Némái Antal, s k. Id. Cséry Lajos, s. k. Dr. Muschen- bacher Béla, s. k. Dr. Rosenbersky Ödön, s. k. A közgyűlés az indítványt javaslattételre kiadta a tanácsnak, amely csütörtökön elhatározta, hogy a felmondási joggal élni fog. A telek ára kisajátítás előtt A Rézmálon a főváros régebben elhatározott szabályozást akar végrehajtatni s igy többek közt na- gyob szabású parkot szándékozik létesíteni. Végh János fővárosi bizottsági tag 780 négyszögölnyi ingatlana épen a tervezett park egy részébe esik bele. A tulajdonos a telkén nemrég építtetni akart, a főváros azonban nem adta ki a kért építési engedelmet, mert a területre szüksége van. A bizottsági tag ennek következtében a kisajátítást kéri a fővárostól és telkéért négyszügölenként 9 frtot követel. A főváros meg is ajánlott már 3 frtot, erről azonban a tulajdonos hallani sem akar. Az a legérdekesebb a dologban, hogy Rézmálon kapni még telkeket négyszögölenként 1 frt 50 krjával is, sőt akkor — öt évvel ezelőtt, —• a mikor a szabályozást a főváros elhatározta, még 50 krjával is egész hegyet lehetett volna szerezni.
