Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-05-21 / 21. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS- — 1900. május 2l. 9 A templomok tiizkárbiztositása. A főváros templomai tűzkár ellen való biztosításának kérdése hosszú idő óta még mindig függőben van. A tanács ugyan még 1899. év junius hónapjában elhatározta, hogy a kérdést haladéktalanul tisztáztatja és felszólította az illetékes szakhivatalokat, hogy javaslataikat még a múlt év vége előtt terjeszszék be, hogy a januári uj biztosítások megkötésénél már a templomok se maradjanak ki a számadásokból. A jóakaratból azonban semmi sem lett, mivel a hatósági tüzkárbiztositó intézet ég és föld között lebegő ügye ennek a kérdésnek a tárgyalását is elodázta addigra, a mig az idő el nem múlt, s az uj ideiglenes biztosítást a templomok kihagyásával nem kényszerültek megkötni. Az eddigi gyakorlat szerint a főváros a templomokat csupán annyi ideig biztosíttatja, a mig teljesen fel nem épültek, nehogy az építkezés alatt esetleg keletkező tüzveszedelem pótolhatatlan károkat okozzon. így történt ez a kőbányai plébánia templom építésénél is, a melyet 1901. év végéig az osztrák elemi biztositó társaságnál és a vele szövetkezett intézeteknél 38000 korona összeg erejéig biztosított. A templom építése azonban időközben tudvalevőleg befejezést nyert, s igy most ez az egyetlen kész temploma Budapestnek, a mely tűzkár ellen biztosítva van" A főváros gazdasági hivatala a kőbányai plébánia templom tűzbiztosítása alkalmából részletes javaslatot terjesztett a tanács elé, mely javaslat a vajúdó kérdés végleges megoldását óhajtja keresztül vinni. A gazdasági hivatal tervezete szerint a főváros összes templomait biztosítaná tűzkár ellen, azonban csakis a templomok külső épületét, ideértve az ajtókat, ablakokat, esetleges karzatokat, s általán magához az épülethez tartozó kiegészítő részeket. Ellenben mellőznék a templom belső berendezésének tüzkárbiztositását. Az oltárok a belső berendezéshez tartoznak, s igy szintén nem kellene azokat biztosítani. Erre a megkülönböztetésre azért van szükség, mert ha a templomok belső berendezését biztosítanák, ez nemcsak a költségeket fokozná fel többszörösre, de a templomokban felhalmozott műremekek, ereklyék rendszerint olyan értékeket képviselnek, a miket gyakran egyáltalán nem is lehetséges pótolni. A gazdasági hivatal javaslata szerint a tiz fővárosi plébánia templom külső részének tűzbiztosítását igen kis költséggel meg lehetne kötni. Az egyesült intézetek V^/oo-os díjtételeit véve alapul, egy templom után az alapdij évenként 95 korona lenne. Ebből 20°/0 tűzoltó járulék még levonásba jön, s igv egy templomnak évi biztosítási dija mindössze 77 kor. 14 fillért — vagyis 38 frt 57 krt tenne ki, az összes plébánia templomok évi biztosítási dija pedig 385 frt 70 krra rúgna. A gazdasági hivatal arra kéri a tanácsot, hogy halgassa meg még a mérnöki hivatal szakvéleményét is azután vegye tárgyalás alá az előterjesztést. A bűzös gyárak kitelepítése a város belsejéből. — A Ferenczváros jövője. — A IX. kér. választmány érdekes előterjesztést tett a tanácsnak. A széles alapokon kidolgozott előterjesztés a Ferenczváros és egész nagy környéke jövőjére igen fontos és a mellett több szempontból felette kényes kérdést bolygat meg, s igen nagy jelentőségű akczió megindítását kívánja előmozditani. A főváros 1893-ban alkotta meg ujépitésügyi szabályzatát. Ennek 316. és 317. §-a megengedi, hogy a külső soroksári utón és a IX. kerület egész külső területén bűzös gyárakat, rongygyüjtő és csonthulladékokat felhasználó gyárakat és telepeket létesíthessenek, tehát olyan üzemeket rendezhetnek be. a melyek az egész vidék levegőjét megfertőztethetik, és egészségtelenné tehetik. A ferenczvárosi választmány ez ellen az intézkedés ellen veszi fel a küzdelmet, és azt tűzte ki feladatául, hogy a külső Ferenczvárost e kellemetlen telepektől lehetőleg megtisztogatja. Az előterjesztés szerint már az építési szabályzat 1893- iki revíziója idején sem lehetett volna az engedelmet a rendeletbe belevenni, s hogy mégis belekerült, csak onnan ered, hogy a régi szabályzat rendelkezéseit minden alapos tárgyalás nélkül átvették az uj szabályrendeletbe, mintha a meghatározott környék még mindig üres, lakatlan és néptelen terület lenne, s a főváros védelmére elegendő volna az a régi tapasztalat. hogy az egész vidéken, valamint ,a főváros területén általában, a déli szél igen ritka, s igy a fertőzött levegő nem kerül be a főváros lakott területére. Ma már ezek közül az indító okok közül egyik sem állhat meg. A külső soroksári ut benépesült, élénk forgalmú útvonal ; elemi iskola, fegyvergyár, honvédmenedékház, szekerész- kaszárnya, tüzérkaszárnya, számos kétemeletes bérház és igen sok munkásház emelkedik rajta. A bűzös gyárak, olajfinomító, petroleum és rongy-telepek, ezek között a sűrűn lakott és látogatott népes épületek között és környékén vannak elszórva és nemcsak a Ferenczváros további fejlődését gátolják, hanem meg- fertőztetik a közönség levegőjét. Ezeket a telepeket és gyárakat a választmány lehetőleg kéri kiküszöbölni, és azt kimondani, hogy a kerületben ezentúl hasonló telepekre nem adnak, engedelmet. Szükséges ez annyival is inkább, mert a dunaparti teherpályaudvart a Csepelsziget északi csúcsára helyezik át, úgyszintén elhatározott dolog a kereskedelmi kikötő létesítése és több hasonló nagyszabású munkálat végrehajtása is, melyek a külső soroksári ut fejlődését előreláthatólag óriási módon fel fogják lendíteni. A fővárosnak, mint legnagyobb telektulajdonosnak elsősorban érdeke, hogy a telkek értékét a kellemetlen és veszedelmes szomszédsággal ne csökkentse. Yiszás helyzetet teremt az építésügyi szabályzat rendelkezése a főváros közigazgatásában is, mivel az iparhatóság a szabályzat rendelkezése alapján a követelt telepengedélyt kénytelen kiadni, ellenben az építésügyi hatóság közegészségi szempontból az építési engedelem kiadását megtagadja. A kétféle minőségben hozott ellenkező határozatok igen kellemetlen világításba helyezik a főváros közigazgatását.
