Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-05-14 / 20. szám
1900. május 14 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 A központi városház körvonalainak végleges megállapításával annak környékének szabályozása megoldhatóvá válik ; a jelen tervezet erre nézve is tartalmaz propositiókat, melyek azonban a városház építését nem érintik, akár elfogadtatnának, akár nem. A városház építése lehetővé teszi a szabályozást, de azt sehogysem sietteti és megengedi annak bármely időben való részleges végrehajtását. Az evangélikus templom elhelyezése, úgymint a Rostély- utczának a Kigyó-térig való folytatása (ez utóbbi a közúti vasútnak az eskütéri hídig való vezetésével) külön tanulmány és elhatározás tárgyát képezheti. Az oldalszárnyakban elhelyezett behajtók úgy vannak elhelyezve, hogy a közlekedést — különösen az Ujvilág-utcza folytatásában — a városház udvarán keresztül kényelmesen közvetítik. A városház monumentális részének alapvázlata csak indi- catio akar lenni a czélszerü végleges tervezés lehetőségének bizonyítására. A főfeljáratokhoz vagy a Károly-körut felöli esetleg bazárszerüen kiképezhető átjárón, vagy pedig az udvari, kocsialáhajtóval gondolt főkapun át lehetne jutni. A földszintet a monumentalitás veszélyeztetése nélkül szintén árkádos üzlet- helyiségekre lehetne felhasználni; szóval ezen középrész végleges torvezése tekintetében minden kombinatiónak megmarad a lehetősége. Ezek után ajánlom az előbbiekben indokolt tervezetet az illetékes személyek és körök szives figyelmébe és pártfogásába. Budapest, 1900 május havában. Neuschloss Ödön mérnök, széKes főv. bizotts. tag. Templom építés. Háború folyik az emberek között, már t. i. a pesti emberek között, hogy mi legyen a belvárosi plébánia templommal. Olyan urak, akik az igazságot nagyon hangosan prédikálják s amellett folyton beborozott állapotban vannak, azt állítják, hogy az a templom az ország egyik legbecsesebb műemléke. Bizony ezt kevesen merik mondani Friestedt és társán kivül. Hogy ez a két ur miért mondja: azt értem. Ök a becses műemléket megakarják menteni — az eltolatás számára. De hogy némely hatalmas tekintély nagyképűen miért hangoztatja folyton a műemlék kifejezést, az érthetetlen. Igaz, hogy mindenki mindent nem olvashat. De annyit elvárhatunk attól, aki véleményt mond Ítél és Ítéletet másokra oktrojál, hogy az ilyen olvasson is egyet-mást. A belvárosi plébánia templom történetét alaposan, híven és szerető gondossággal Némethy Lajos irta meg Pesti Főtemplom Története czimü munkájában A könyv kimerítő részletességgel ismerteti a templomra, vonatkozó legapróbb részletet is és az ott összecsoportositott adatokból kitűnik, hogy a templom története rendkívül érdekes, a templom épülete azonban már kevésbbé, mert a történet a 12. századnál kezdődik, a templomépület pedig 1795-ből való, amit Hunfalvy János is megerősít. Hát az a százéves, rozoga, szűk templom eszerint nem olyan különös műemlék, amelynek fenntartása országos fontosságú. Annyira nem, hogy a nagyon óvatos Némethy is mindössze 8—10 olyan kisebb fali díszt sorol föl, a melyek régibb korból valók lehetnek. Ezeket tehát meg kell menteni, ha lebontják a templomot. Maga a templomépület nem illik bele az uj Belvárosba. Nem is maradhat meg. Illetékes körök komolyan foglalkoznak az uj templom kérdésével, amelyekről a Főv. Tud. legutóbb ezt irta : Érdekes tervezetet dolgozott ki a középitési igazgató az uj belvárosi plébánia templom dolgában. Ugyanis akár építenek uj templomot, akár nem, annyi kétségtelen, hogy a belvárosi plébánia templom mostani alakjában és ez idő szerinti helyén meg nem maradhat. Eddig mindig azt teivezgették, hogy a templom számára a régi Városháztér felszabaduló telkét használják fel. Ezt azonban legújabban a piarista rend akarja lefoglalni uj rendháza számára. A kegyesrendiek tudnillik azt a területet, melyet az uj szabályozás következtében el fognak mostani telkükből veszíteni, a Városháztérből akarják pótolni, s mivel ez a terv az uj piarista re dház és gymnázium már eddig is sok gondot okozott kérdésének igen kedvező megoldása lenne, a főváros kénytelen arról a szándékáról lemondani, hogy a Városházteret a belvárosi plébánia templom számára tartja fenn. A középitési igazgató, már most más alkalmas helyet keresett a plébánia templomnak, hogy a fővárosnak módjában legyen a terveket előzetesen gondos tanulmányozás alá venni, és a terület biztosítása vagy beszerzése tárgyában jó eleve lépéseket tenni. A középitési igazgató a templomot az eskütéri hid feljárójának ellenkező, vagyis déli oldalán akarja elhelyezni a volt Haltéren, melyet a közmunkatanács kisajátított szomszédos telkeivel egészítenének ki. A szükséges terület megszerzése a fővárosnak előre láthatólag nagy áldozatába nem kerülne, mivel a Haltér úgyis a fővárosé, s ezért a közmunkák tanácsa remélhetőleg nem követelne semmit sem, a többi telkekért pedig cserében oda lehetne adni a Városháztér megmaradt részét, — vagy pedig a főváros a Haltérrel szomszédos közmunkatanácsi telkek vételárát törleszt- hetné a városháztéri terület értékesítése alkalmával szerzett Összegből. Magára a templom építésére a középitési igazgató 1,000.000 forintos költséget kíván elő- irányoztatni, a miből véleménye szerint az uj plébánia templomot belső berendezés nélkül meg lehetne építeni. Amit ez a rövid hir mond sokkal fontosabb a fővárosra némely passionátus arkeologus mondásainál.
