Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-05-14 / 20. szám
8 MAGYAR SZÉKES FŐVÁROS 1903. májas 14 A belvárosi templom lebontása után kétségtelenül kell uj plébánia templomról gondoskodni. Kinek ? Kérdés tárgya nem is lehet: a fővárosnak, a ke £yrnak. Nagy sor ez a mai keserves pénzügyi viszonyok mellett. Hisz még nem törlesztettük az újabb templomok költségeit sem. Még fedezetlen uehány százezer, majdnem kétmillió forint, amit rövidesen templomokra kiadtunk. Szabad e újabb és ismét nagyobb kiadásba belemennünk ? A kegyuraság terhes kötelezettségeinek teljesítése nem támaszt-e előbb-utóbb felekezeti vihart ? A kálvinista, lutheránus, zsidó felekezetű adófizetők nem állanak elő hasonló igényekkel a katolikus kegyur ellenében, aki ma már vegyes származású pénzekből teljesiti a kegyúri kötelezettségeket ? Tessék jól meggondolni a dolgot. A főváros a kegyuraság átvállalásakor tekintélyes vagyont kapott ellenszolgáltatásul, de kérdés, hogy ezt a vagyont nem emésztették-e meg már évtizedekkel ezelőtt a pátro- nátusi terhek. Ezzel a kérdéssel tisztába kell jönnünk, mielőtt az uj templom sorsáról a város döntene. Tudnunk kell, hogy a kegyúri terhek viselése miből nyer fedezetet : a kapott vagyon kamataiból-e, vagy ilyen nem létében csupán a közjövedelmekből. Vessen számot a főváros a kérdés minden ágával. Gondolja meg hogy a kegyuraság évről-évre nagyobb és nagyobb teher. Áldozatkész mecénásokra ennél a teherviselésnél a főváros nem számíthat. Példa van rá elég. Amikor tehát a maga erejére van utalva s ennek az erőnek sokféle ágú a forrása, tudnia kell azt, hogy egyik ágnak milyen joggal adhat többet — mint a többinek. A kéményseprő kerületek uj beosztása. A tanács első ügyosztálya hosszas habozás és tanulmányozás után elkészítette javaslatát, a mely a kéményseprő mesterek mai privilegizált állásán újabb — bár gyönge rést tör. — A főváros területén ez idő szerint tiz munkakerület van, a melyekben 46 kéményseprő nyer hatósági alkalmazást, még pedig az első kerületban 5, a másodikban 2, a harmadikban 3, a negyedikben 5, az ötödikben 5, a hatodikban 9, a hetedikben 6, a nyolczadikban 6, a kilenczedikben 3, a tizedikben 2. A munkakerületek alkerületekre vannak osztva, minden alkerületben köteles egy kéményseprő lakást és műhelyt tartani, hogy előforduló tüzeseteknél a hatóság rendelkezésére álljanak. Az ügyosztály a munkakerületek számát meghagyja, de szaporítja a kéményseprők számát hattal, 46 ról felemeli 52-re akképp, hogy az V., VI. VII. VIII. IX. X. kerületben uj alkerületeket létesít. Erősebb újítással az ügyosztály nem akarja a kéményseprés monopóliumát megtörni. Bár erre elég oka volna, mert a most javítás alá került szabály- randelet 1884 ben kelt s a főváros épp az elmúlt 16 év alatt óriási mértékben fejlődött, lakóházainak száma majdnem megkétszeresedett s szinte képtelenség, hogy ugyanannyi kéményseprő lássa el 18000 ház szükségletét ma, mint 16 év előtt 8—1000-nek. A kéményseprés tagadhatatlan sok tekintetben olyan kényes ipar, mint akár a gyógyszerész mesterség. Emennél a közegészség — amannál a tűzbiztonság forog koczkán. De az is tagadhatatlan, hogy a mai monopoliumos rendszer mellett az ingatlan tulajdonosok — sőt maga a nagyközönség is túlságosan ki van szolgáltatva a kéményseprők önkényének. A kéményseprő mester urak egymás között kartellt kő've a szabályrendeletben biztosított szabad verseny daczára egymás kerületét nem igen zavarják, versenyről tehát szólni sem lehet s igy természetes, hogy a kartell első sorban a közönség érdekeit csorbítja. Az ügyosztály a tradíciók befolyása alatt mellőzte azt az energiát, a melylyel ennek a monopoliumos iparnak rendezésénél el kellett volna járnia. Tekintettel volt arra, hogy némely család majdnem százados múlttal dicsekszik a kéményseprő ipar terén, a melyen nagy érdemeket (és persze nagy vagyont is) szerzett. Ezéket a családokat jogaiktól megfosztani nem lehet mert iparuk gyakorlására kütön adomány leveleik vannak. A hasznos háziállatok nyilvántartása. A főváros tanácsa megint gyönyörködhetik egyik kiváló alkotásában. Arról a szabályrendeletről van szó melyet bosszú tárgya- ások után hoztak tavaly, s hivatalos nyelven a hasznoslatok nyilvántartására vonatkozik. Kevésbbé szakértő is kitalálhatja ebből a jóbangzásu czimből, hogy a gondos főváros nem akart egyebet, minthogy a hasznos háziállatokat ezentúl számon tartsák. Az uj szabályrendelet át is vergődött az összes hivatalos fórumokon, s most már a kerületi elöljáróknak okoz gondot, a kiknek az lenne a feladatuk, hogy azt végrehajtsák. A kerületi elöljárók azonban rémüldözve győződtek meg arról, hogy a végrehajtás lehetetlen. Az elöljárók tegnapi értekezlete egyébbel sem foglalkozott, mint a szabályrendelet ellen felhalmozott panaszokkal. A szabályrendelet ugyanis a hasznos háziállatokról pontos nyilvántartást, még pedig négyféle nyilvántartást követel. Külön jegyzéket a lovakról, szamarakról és öszvérekről, — külön jegyzéket a szarvasmarhákról, juhokról és kecskékről, — továbbá ismét másikat a hizás alatt levő sertésekről, — végre önálló nyilvántartást a kutyákról. Külön törzslapokat kell a nyilvántartóban nyitni minden eg\es tulajdonos birtokában levő minden házi állatról. Ezeken a törzslapokon pontosan fel kell tüntetni, bogy az állat hány
